Cselgáncs: Az elmúlt tizenkét hét is nagyon hasznos volt – Cirjenics

Csuklósérülésből csuklósérülésbe – ez jellemezte Cirjenics Miklós elmúlt két és fél esztendejét.
A paksiak dzsúdósa sokáig próbált együtt élni a csuklógyulladással, bagatellizálni a sérülést, aminek azonban a vége műtét és rehabilitáció lett...

Tavaly decemberben még fájdalmakkal, érzékeny csuklóval lépett tatamira Japánban, de februárban már tisztult a kép, a düsseldorfi Grand Slamen nyert bronzérme meggyőzte, hogy túljutott a nehezén.

„Most azt mondom, egyfelől jó lett volna továbbmenni, megragadni a lehetőségeket és csúcsformában odaállni most júliusban a tokiói olimpiára, másfelől megértem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntését, és mivel nem kellett versenyezni, utazni, folyamatosan készenlétben lenni, ez a néhány hónap lehetőséget adott rá, hogy regenerálódjon a kezem – magyarázta Cirjenics Miklós, aki 12 hetes erőnléti programot zárt le a napokban. – A szigorú karanténszabályok miatt dzsúdózásra nem volt lehetőségünk, most kezdhetünk el teremben edzeni, küzdelmeket folytatni. Ettől függetlenül az elmúlt tizenkét hét is nagyon hasznos volt, a felmérések alapján sokat fejlődtem, jött fel rám izomtömeg is, ami azért is jó, mert a cselgáncsban már jó néhány éve az erőmegoldások dominálnak.”

Az universiade-bronzérmes Cirjenics felkészülésén sokat lendített az is, hogy a vírust megelőző időszakban Budapesten központi edzéseken készülhetett: Bor Barna visszavonulásával nem maradt edzőpartnere Pakson, így csatlakozott a Pánczél Gábor férfi szövetségi kapitány által vezetett edzésekhez.

„Így van, tavasszal sok időt töltöttem Budapesten, részt vettem a központi munkában és sokat segítettek a külföldi edzőtáborok is. Jót tett az új inger, a más környezet. A paksi munkával sincs gond, csak Barna visszavonulásával magamra maradtam, nem volt partnerem az én súlyom »környékén«” – folytatta a 30 esztendős Cirjenics. És hogy miként folytatódik a paksi óriás felkészülése? „Elviekben novemberben Európa-bajnokság lesz Prágában, de ez annyira távoli és annyira bizonytalan, hogy belegondolni sem merünk. Az elsődleges célom, hogy a többleterő, amelyet most összelapátoltam az erőnléti munkával, visszaköszönjön a dzsúdómban. Jó lenne már a régi kerékvágásban haladni, versenyeken indulni – de ez még a messzi jövő zenéje.”