Színvak, többször majdnem visszavonult, idén világbajnok lett

Kezdjük az elején!

Mark Williams nagyon fiatalon sznúkerezni kezdett, tizenegy évesen már a juniorok között nyert versenyt, első százas brékjét tizenhárom évesen lökte. Ökölvívással is próbálkozott, ígéretes amatőr volt, de maradt a zöld asztal mellett – és milyen jól tette. 1992-ben állt profinak, az 1996–1997-es szezonban már a legjobb 16 között jegyezték a világranglistán. A hétszeres vb-győztes Stephen Hendryvel már fiatalon nagy csatákat vívott: 1997-ben 9–2-re megverte őt némi meglepetésre a British Open döntőjében, majd alig egy évvel később 9–6-ról fordította meg ellene a londoni Masters fináléját.

Az 1999–2000-es szezonban jutott fel a csúcsra először: megnyerte a UK Opent és a világbajnokságot is (a döntőben 13–7-ről fordított honfitársa, Matthew Stevens ellen), így 2000-ben karrierje során első alkalommal élre állt a világranglistán. Mindig is szeretett nyomás alatt sznúkerezni: a 2002-es kínai bajnokság (China Open) döntőjét 8–5-ös hátrányról fordította meg 9–8-ra Anthony Hamilton ellen. A 2003-as világbajnokság előtt megsérült a dákója a Ryanair egyik járatán, de a vb-re sikerült helyrehozni – ha már ott volt, meg is nyerte pályafutása második vb-címét. A fináléig könnyedén eljutott, ott pedig 10–2-re vezetett Ken Doherty ellen. De mint írtuk, szereti izgalmassá tenni a meccseket, így 20 frémmel később 16–16 állt az eredményjelzőn. Innen aztán Williams magához ragadta az irányítást, és két frémet nyerve behúzta a döntőt.

Innen kisebb mélyrepülésbe kezdett Williams, a 2004–2005-ös szezontól kezdve a 2017–2018-as idényig mindössze három pontszerző versenyt tudott megnyerni (két China Open, egy German Masters), lelkileg többször is mélypontra került. Először 2008 januárjában adott kétségbe esett nyilatkozatot a Telegraphnak, amikor a londoni Masters első fordulójában 2–0-s előnyről simán kikapott (6–2) Dohertytől, és úgy nézett ki, hogy a világranglista 12. helyéről visszacsúszhat egészen a 33.-ig.

„Ha a legjobb 32 között maradok, akkor talán folytatom a játékot, ha nem, akkor nem biztos… Lehet, hogy ez az utolsó Masters, amelyen asztalhoz álltam. Nagyon jól kell befejeznem a szezont, hogy a legjobb 32 között maradjak, remélem azért, hogy sikerül."

A legmélyebbre talán 2010-ben „süllyedt", amikor az Egyesült Királyság bajnokságának (UK Championship) döntőjében 9–5-ről 10­–9-re kikapottJohn Higginstől.

„Mindegy, mert úgyis abbahagyom az egészet, a sznúker úgy, ahogy van hülyeség –mondta a 2010-es UK Championship döntője utáni sajtótájékoztatón könnyek között Mark Williams. –Nem is érdekel ez a torna. Nem is tettem meg mindent, hogy nyerjek. Nem is gyakoroltam előtte, a döntő előtti éjszaka a konzolomon játszottam."

Egy megtört ember szavai...

Aztán tavaly nyáron jött az újabb holtpont, a walesi Cwmben született sznúkeres újabb őszinte vallomást tett...

„Nem először gondolkodtam el a visszavonuláson... Egyszerűen nem élvezem, amit csinálok – mondta 2017 júniusában a BBC-nek Williams, akiből a heves reakciót az váltotta ki, hogy a világbajnokságon a főtáblára sem jutott. – Egy lakókocsiban sörözve néztem a vb-t. Félrevonultam a világ elől, és a feleségemmel átbeszéltük a dolgokat."

Olyan jól sikerült a társalgás, hogy Williams meggondolta magát, és folytatta a sznúkert. Ehhez kellett Steve Feeney mentális tréner segítsége is: tavaly decemberben két pontszerző versenyt is megnyert a walesi játékos lezárva mintegy hatéves sikertelen korszakát.

„Steve-nek köszönhetem ezt a fantasztikus átalakulást. A játékom egy évvel ezelőtt sz.r volt, néhány hónap alatt azonban újra formába lendültem. Azt mondta akkor, tudja, hogy fogok tornát nyerni, de nem hittem neki. Szerintem ő sem gondolta, hogy hármat is nyerek" – így a sheffieldi finálé után Williams Feeneyről.

Aztán jött az idei világbajnokság, amelyen egyáltalán nem az esélyesek között tartották számon Mark Williamset, aki ezen felbuzdulva megígérte: ha mégis ő kerül ki győztesen, a döntő után meztelenül nyilatkozik a sajtónak. A walesi nem hazudtolta meg önmagát: a Barry Hawkins elleni elődöntő után hajnali 2 órakor egy helyi kebabosnál vacsorázott, majd a Higgins elleni finálé első szakaszában egy szurkolótól elfogadott egy kis nassolnivalót, amit el is fogyasztott a meccs közben. Ígéretét be is tartotta, a megnyert döntő után ruha nélkül érkezett a sajtótájékoztatóra...

A történet tovább folytatódott.

„Amikor legutóbb világbajnok lettem, megittam egy csésze tejet a döntő után, és lefeküdtem aludni. Idén máshogy lesz, reggelig ünnepelek!" –írta közösségi oldalán, és ezúttal is betartotta szavát. Valamivel reggel hat óra előtt posztolt, hogy sörözik, majd délelőtt 11 órakor újabb fotót tett közzé, amelyen barátjával, a szintén sznúkeres Lee Walkerrel fekszenek a hotelszobában.

Végül – talán még az alkohol befolyása alatt, talán a győzelem okozta mámor közepette – újabb ígéretet tett. „Visszatérek 2019-ben is ide, de inkább csöndben maradok, nehogy úgy járjak, mint idén. Na jó, ha jövőre is én nyerek, meztelenül fogok cigánykerekezni itt!"

Ha nem is feltétlenül emiatt, de a döntőhöz hasonló izgalmas meccsek miatt várhatjuk a jövő évi világbajnokságot.