Csík Tibor élete a Rákosi-korszak legsötétebb időszakáig, az ötvenes évek elejéig töretlen volt, már-már meseszerű. A hatgyermekes jászberényi munkáscsaládból származó fiú a família legkisebb gyermekeként szabóinasként kezdte ifjú éveit, majd textiltechnikumi tanuló lett. Öklözni a Szolnoki MÁV csapatában kezdett, majd Budapesten, a Pamutgyár egyesületébe került. Mindkét klub színeiben országos bajnokságot nyert pehely-, majd harmatsúlyban.
A szakértők régen nem látott tehetségként, 1946-os feltűnésekor már a következő olimpia esélyeseként írtak róla. Ezzel szemben ő 22 mázsa felaprított fáról és rendszeres kecsketejivásról beszélt sikerei után. Az 1948-as londoni játékokra utazó csapatba úgy került be, hogy kiütötte Bogács Lászlót, aki egy évvel korábban Európa-bajnok lett. Az indulás előtt a Pamutgyár főnöke magához hívatta: „Mire lenne szüksége London előtt?” – kérdezte Csíket. „A világon semmire, itt mindenem megvan, jól érzem magam, mindenki megbecsül” – hangzott a szerény válasz.Az 1949-es budapesti főiskolai vb-t is megnyerte – állítólag a csapat vezetői utasították, ne győzze le szovjet ellenfelét, de nem hallgatott rájuk, és kiütötte vetélytársát. Többet nem került be a válogatottba. A Népsport 1951-ben még közölte róla, hogy kétéves kihagyás után az Újpesti Dózsában kezdett el edzeni, aztán semmi hír.
Visszakanyarodva a disszidálási kísérlethez, Rozán Imre ÁVH-hadnagy a vizsgálat befejezése után így foglalta össze az öt férfi határsértési ügyét: „A nevezettek a vonaton három csoportba ültek – elmondásuk szerint azért, hogy gyanút ne keltsenek. Kezdetben nem voltak őszinték és tagadták szökési szándékukat, még azt is letagadták, hogy ismerik egymást. Elsőnek beismerő vallomást Csík Tibor tett, majd utána a többiek tettek beismerő vallomást szökésükről.”
Fennmaradtak Csík kihallgatási jegyzőkönyvei is, amelyek egyrészt segítenek megérteni az egykori olimpikon disszidálási szándékát, másrészt bepillantást engednek a szökés körülményeinek részleteibe. Csík az életrajza rövid ismertetése után rátért azokra a nehézségekre, amelyek szerinte sportolói karrierje végét, magánéleti nehézségei kezdetét jelentették: „1950-ben megnősültem, ekkor abbahagytam egy kevés ideig a versenyzést. Feleségemmel eleinte rendes, nyugodt családi életet is éltünk. Házasságunkból egy leánygyermek származik. Az utóbbi időben azonban feleségem és köztem megromlott a jó viszony, mert ő erkölcstelen életet kezdett élni. 1956 februárjában elváltunk. 1956. aug. 31-én munkahelyemet hozzájárulással elhagytam.” Csík a válása után barátainál, ismerőseinél húzta meg magát, egyre gyakrabban nyúlt a pohár után, nem találta helyét. Dvoracsek nevű barátja vetette fel neki egy nyugati országban való újrakezdés lehetőségét. Ő eleinte hezitált, végül igent mondott.
Csík Tibor ökölvívó Jászberényben született 1927. szeptember 2-án, a helyi Lehel SC-ben kezdett sportolni. A Szolnoki MÁV színeiben 1946-ban, a Magyar Pamut SC-ben 1948-ban nyert országos bajnokságot, előbbit pehely-, utóbbit harmatsúlyban. A londoni olimpián (1948) harmatsúlyban a dobogó legmagasabb fokára állhatott, ő szerezte a magyar csapat nyolcadik aranyérmét. Egy évvel később főiskolai világbajnokságot nyert, azonban ezt követően sportolói karrierje megtört, már nem tudott visszakapaszkodni a legjobbak közé. Részt vett az ’56-os forradalomban, amelynek leverése után a megtorlás elől külföldre távozott. Ausztráliában telepedett le, ahol 1976. június 22-én hunyt el. A magyar konzulátus elzárkózásával, de az emigráns magyarok segítségével Sydneyben lelt örök nyugalomra. Jászberény díszpolgára, nevét ma ott utca őrzi. |
„A feleségemmel való rossz viszony az oka annak, hogy tönkrementem, nem találtam a helyemet, nem volt lakásom, nem volt nyugalmam. Arra gondoltam, hogy talán el tudom felejteni a feleségem. Mondhatnám úgy, hogy bánatomban akartam nyugatra menni” – vallotta a kihallgatásán. Dvoracsek értesítette Gremsperger nevű barátját – ő rutinos határon átszökő volt, bár még egyszer sem sikerült neki, de börtönbe már ült miatta. A trió összeállt, már csak pénzt kellett szerezni. „Felmerült az a probléma, hogy nincs elég pénzünk sem. Gremsperger ígért 100 forintot, én mondtam, hogy nincs egy fillérem sem.”
Dvoracsek megoldotta, kért Tapodi nevű barátjától, s ha már így alakult, Tapodi is csatlakozott. A szökés előtti éjszakát a Vesztem nevű helyen kezdte a társaság, de nem itt ért véget az éjjel. „Taxiba ültünk, megkerestük Gremspergert, és az éjszakát különböző mulatóhelyeken együtt töltöttük mind a négyen. Szeptember 5-én reggel 6 óra tájban mind kimentünk a Nyugati pályaudvarra, hogy mennyi az útiköltség és mikor indul a vonat. Ekkor az volt a tervünk, hogy a Balaton felé megyünk, Gremsperger arra tudott egy alkalmas helyet a határátlépésre.” Szerencséjükre (bár inkább szerencsétlenségükre) a Nyugatinál belebotlottak egy ismerősbe, Bollába, aki Sárváron lakott. Úgy döntöttek, vele mennek, és majd ott kísérlik meg a határátlépést.
Akkoriban a nyugati határsávot megközelítő vonatokon a kalauzok mellett dolgoztak határőrök is, akik az utasok személyi okmányait ellenőrizték és próbálták kiszúrni azokat a gyanús személyeket, akik disszidálási szándékkal utaznak. Csík Tiborék, hogy a vonaton ne keltsenek feltűnést, pontos tervet dolgoztak ki: „A vonaton úgy helyezkedtünk el, hogy ne tűnjön fel, hogy egy csoportba tartozunk. Bolla nekem azt mondotta, hogy ha igazoltatnak a határőr járőrök, mondjam azt, hogy Sárvárra birkózó meccset megyek lekötni. Ők pedig majd azt mondják a járőröknek, hogy a Szüleikhez utaznak, mert szabadságon vannak. A határőr járőrök Celldömölk közelében igazoltattak is bennünket és gyanúsnak találták azt, hogy mi öten Sárvárra megyünk. Ezért előállítottak a szombathelyi parancsnokságra.”
Csík Tibor azonban nem kezdte tiszta lappal újra az életét: a forradalom napjaiban dobtáras gépfegyverrel a nyakában látták az újpesti felkelők között, decemberben a felelősségre vonás elől a nyitott határokat kihasználva örökre elhagyta hazáját. Távollétében elítélték 1956-os tevékenységéért, a kommunista sajtó levette a kezét egykori kedvencéről. A legkisebb fiú emlékét szilenciummal sújtotta. Előbb Nyugat-Európában élt, később Ausztráliában telepedett le. A folyamatos anyagi problémák, a nyelvismeret hiánya nem engedte egyről a kettőre jutni, volt kikötői munkás, takarító, de többnyire segélyből próbált boldogulni. A Magyar Életrajzi Lexikonban az áll, hogy öngyilkos lett, más források szerint májgyulladás okozta korai halálát 1976-ban. Mindössze 49 éves volt. Haláláról akkoriban csak az emigráns újságok tudósítottak, a sydneyi temető magyar parcellájában nyugszik, és bár hamvai hazahozataláról többször szó esett, idáig nem került rá sor.