NS Hosszabbítás: irány a Mount Everest – álarc nélkül

A hegy 8000 méter fölött sarokba szorít. Nem tudod magadat semmivel sem erősebbnek, okosabbnak vagy ügyesebbnek mutatni, mint amilyen valójában vagy. Odafönn csak az marad meg, ami igazi. Klein Dávid szavai ezek, aki többek között a fentiek miatt szereti a hétezer méter fölötti világot, vagyis az életet a felhők fölött. Négy nyolcezrest mászott meg, a Mount Everest csúcsát azonban még nem sikerült elérnie. Most újra nekivág: mászótársával, Suhajda Szilárddal hétfőn Katmanduba repül, s kezdetét veszi a Magyar Everest Expedíció.

– Banális a kérdés, de muszáj ezzel kezdenem: miért?
– Miért megyek általában a hegyek közé, vagy mi fűz az Everesthez, amiért mindennél jobban szeretnék feljutni a csúcsára? – kérdezett vissza Klein Dávid.

– Valójában az utóbbira gondoltam, de most, hogy mondja, kezdjük mégis az előbbivel...
– Negyvenegy éves vagyok, és tizenhárom esztendős koromban kezdtem el ezt a sportágat, úgyhogy mostanra nagyon nehezen tudom leválasztani magamról a hegymászást. Még azt is nehéz lenne megmondani, hogy kicsoda Klein Dávid, ha kivonunk belőle mindent, aminek köze van a hegyekhez. Persze, van életem azon kívül is, szeretek csavarogni, szeretek stoppolni, emberekkel találkozni és beszélgetni az élet nagy dolgairól. Fontos számomra a humanisztikus pszichológia, és járok egyetemre. De a hegymászás nagyon erős alkotóelemem.

– Milyen volt az első találkozás?
– Minden azzal kezdődött, hogy béna voltam a focihoz. Nem tudom, ma hogyan van, de akkoriban az általános iskolai testnevelés úgy zajlott, hogy a gyerekeket kicsapták az udvarra focizni. Csakhogy én nem találom el a labdát. Azt viszont éreztem, hogy fontos számomra a fizikai erőfeszítés, hogy élvezem, amikor megfeszülnek az izmaim, amikor futok, vagy felmászom valahova.

– Ebből még nem adódik egyértelműen a hegymászás.
– Nem is rögtön abba fogtam bele: karatéztam, és mint mindenki akkoriban, a kungfufilmeken cseperedtem fel. Belekóstoltam a tájfutásba, de mindig eltévedtem, mert abból is inkább a táj volt fontos meg a futás. Romantikus gyerek voltam, szerettem tábortüzet rakni, nyársat faragni, elmenni a budai hegyekbe kirándulni és azt képzelni, hogy a világ legnagyobb erdejében barangolok. Ezt mind szerettem, és akkor kiderült, hogy létezik a hegymászás, amiben minden megvan, amit keresek.

Hogy miként derült ki, hogy Klein Dávid számára a hegymászás az igazi szerelem, mi motiválja négy nyolcezres csúcs megmászása után is, miért jobb – ha jobb – a társas mászás, és fontos-e, hogy a mászótársa egyben a barátja is legyen, milyen érzés a csúcson állni és miért olyan komplikált a viszonya a Mount Everesttel, amelynek meghódításával már többször próbálkozott?

Ezekre a kérdésekre is választ talál a mászótárs, Suhajda Szilárd és a Magyar Everest Expedíció bemutatása mellett Tóth Anita és Tősér Norbert a Nemzeti Sport szombati, Hosszabbítás-mellékletében megjelenő összeállításában.

És a Hosszabbításban még olvashat arról is hogy…

…mi mindenbe fogott bele Risztov Éva, miután felhagyott az úszással. Sorozatunk negyedik részében Kovács Erika sorra veszi: vízilabda, gyorsasági motorozás, motokrossz, úszásoktatás, újságíró-iskola…

…bár egyenlő esélyeket a sport sem kínál, egyenlő feltételeket azért biztosít. Még azoknak a Baján tanuló fiúknak is, akiktől az élet sokat elvett, a kézilabda-pályán viszont úgy érezhetik, övék (is) a világ. Ballai Attila szívszorító, szívet melengető riportja

…két sznúker világbajnoki döntő elvesztése után, leküzdve a rákot és a Crohn-betegséget, a sportág klasszisa, a brit Ali Carter még mindig nem mondott le az álmairól. Fazekas Zoltán exkluzív interjúja az 1. magyar sznúkergála sztárvendégével

…a sportszerető zeneszerző egy átlagos hétvégén szombat délelőtt leül a televízió képernyője elé és vasárnap késő este áll fel. A futballért is rajongó Döme Zsolttal Őri B. Péter készített interjút