Az izomsejtek folyamatos pusztulásával járó Duchanne-szindróma Nagy-Britanniában évente 100 újszülöttet érint, 99 százalékban fiúkat. A beteg az évek múltával egyre erőtlenebb, végül teljesen mozgáskorlátozott lesz, a legtöbb esetben 20-25 éves koráig élhet.
„Vigyék haza a fiukat, adjanak meg neki mindent, szeressék. Meg fog halni” – idézi fel a diagnózist felállító orvos szavait Alex Smith, aki feleségével a kezdeti sokk után felvette a harcot a halálos kórral szemben. De tudta, ha van is némi remény, ahhoz csak méregdrága orvosi kezelések árán juthatnak el.
A férfi otthagyta munkáját, és 2013-ban létrehozott egy alapítványt (Harrison Fund), onnantól kezdve teljes munkaidőben jótékonykodással és a betegségre fordítható pénzgyűjtéssel foglalkozott.
Nem sokkal később találkozott egy izomsorvadásban szenvedő fiú és édesapja történetével. Ők úgy próbálták felhívni minél több ember figyelmét a betegségre, hogy különböző sporteseményeken indultak. Együtt.
Ekkor pattant ki Alex Simth fejéből az ötlet: felkészül egy rendkívül kemény Ironman versenyre, és magával viszi fiát, Harrisont is.
2013 októberében indult el első triatlon versenyén, amely 3.8 km úszásból, 180 km biciklizésből és 42 km futásból áll. 2015-ben egy dániai Ironmanen kapott engedélyt arra, hogy magával vigye fiát a verseny közben, és filmre is vegyék a megpróbáltatásokat.
A versenyen több mint 15 óra alatt értek célba, a férfi humorosan megjegyzi, hogy „nem sok apának adatik meg a lehetőség, hogy egyhuzamban tizenöt órát töltsön együtt gyermekével.” Eközben 50 ezer font adomány jött össze. Az alapítvány működése során már másfél millió fontot gyűjtöttek, ennyivel tudták támogatni a kutatásokat és reményt adni a többi Duchanne-szindrómában szenvedő gyermeknek.