A kilenc nyert frémig tartó döntő első, vasárnap délutáni szakaszában Robertson 5–3-as vezetésre tett szert. A világranglistán harmadik ausztrál aligha gondolta, hogy már nem nyer több játékot, mégis így történt. Az esti folytatásban ugyanis az ötszörös világbajnok O’Sullivant nem lehetett megállítani, sorozatban hat frémet hozva győzött. Ha a délutáni szakasz utolsó játékát is beszámítjuk, akkor sorozatban hetet nyert meg.
O’Sullivan negyedik alkalommal hódította el a Welsh Open trófeáját, ezzel utolérte a négyszeres világbajnok skót John Higginst. Ez volt pályafutása 28. ranglistás tornagyőzelme, ebben a tekintetben a hatszoros világbajnok angol Steve Davist hozta be. Már csak a skót legenda, a hétszeres világbajnok Stephen Hendry áll előtte 36 megnyert versennyel.
A 40 éves O’Sullivan 60 ezer fontot kapott az elsőségért. Az egész tornán mindössze 11 frémet veszített a 36 nyert ellenében.
„A meccs első felében csak tartottam magam, nem alakultak jól a dolgok – értékelt O’Sullivan. – Megpróbáltam pozitív maradni és követni a tanácsokat, amelyeket a pszichiáterem, Steve Peters adott az elmúlt négy vagy öt évben. Az elején Neil átgázolt rajtam, csak sodródtam. Nem ez volt a legjobb meccs, de azért annyira rossz sem.”
„A rekordok? Nem igazán érdekelnek, egyszerűen csak élvezem a játékot. Még ha elveszítem a döntőt, akkor is nagyszerű hetem lett volna.”
„Nem leszek jobb, az ember játéka 35 éven túl már nem javul. Csak igyekezni kell megtartani a szintet.”
„Nem aludtam rendesen már három napja. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy álmatlanságban szenvedek. Teljesen kikészültem, meglehetősen nehéz volt az asztal mellett. Felül kellett emelkednem ezen, és meg kellett próbálnom belökni néhány golyót. Most beveszek némi gyógyszert, hogy segítsen aludni. Szükségem van egy könnyebb hónapra, hogy újra feltöltődjem.”
SZNÚKER, WELSH OPEN
DÖNTŐ
Ronnie O’Sullivan (angol)–Neil Robertson (ausztrál) 9–5