A kínaiak a paralimpián is mindenben tarolnak a kínai fővárosban

Látszik, ahogy az olimpián, úgy a paralimpián is presztízskérdésnek tekintik a kínaiak, hogy ők végezzenek az első helyen az éremtáblázaton. Vezetnek is, összességében pedig toronymagasan ők büszkélkedhetnek a legtöbb medállal, mégis majdnem megelőzték őket a minap a britek, avagy úgy látszik, már javában hangolnak az angolok Londonra.

Ám a föld legnépesebb országa most akarja megmutatni a világnak, és amikor megközelítették, bele is húzott alaposan, aminek egyetlen nap alatt tucatnyi arany lett az eredménye. Alaposan nekidurálták magukat a hazai versenyzők, dehát nekik ünnepnapjuk ez a vasárnap, ennyi ember örömét pedig csak nem ronthatják el.

Így aztán olyan gyakran csendül fel a himnuszuk, hogy az ember lassan megtanulja… Pedig higgyék el, nem könnyű a szövege.

A kínaiak, mármint a hétköznapi emberek meg lassacskán természetesnek veszik a sikert. A bankban, amelynek a bejáratával szemközti falra szerelt, nagyképernyős televíziójában épp a női ülőröplabda döntője ment, oda se nézett senki, pedig a vendéglátók a mindig mindenkinek nagy rivális Egyesült Államok válogatottjával küzdöttek a végső győzelemért.

Inkább csak az arra járó külföldiek nézték, hogyan verik meg a szemlátomást nagyon akaró amerikaiakat egy óra egy perc alatt szettet sem engedélyezve, már-már megalázóan simán. Igaz, a teljes igazság kedvéért azt is meg kell jegyezni, hogy első ránézésre a hazaiak sokkal kevésbé tűntek mozgássérülteknek, mert míg az ellenfél mindegyik játékosa egy lábon ugrált a térfélcserekor az új helyére, addig a kínaiak kétharmada bizony két lábon sétálgatott…

De nemcsak ezért lehet nehéz szurkolni nekik, avagy megértjük a bankosokat: az ember általában már csak olyan, hogy óhatatlanul a kisebbhez, a gyengébbhez húz, Dávid győzelme Góliát ellen sokkal érdekesebb és izgalmasabb, mint fordítva.

Úgy tűnik tehát, a nagy éremhajhászásban kezd elveszni a sikerek értéke, dehát hiába tagadná a végsőkig, a legfanatikusabb szurkoló is belefásulna, ha a kedvencei mindig nyernének. Nem véletlenül küzdenek a jól szervezett amerikai profiligák a csak statisztikai szempontból érdekfeszítő hegemóniák ellen…

Márpedig mi az, ha nem hegemónia, hogy az idei pekingi játékokon – most aztán kijár a többes szám, mert a paralimpia mellé ezúttal az olimpiát is ideértjük – immár 114 aranyéremnél tart a rendező ország, vagyis Kína.

Elképesztő szám – el is képedtünk, ahogy kiszámoltuk.