Népsport: titkokat, személyes emlékeket rejt a Tabán futballmúltja

„A futball férfimenedék. A hit bástyája. A tradíció, a titok, az apa-fiú, tanár-diák viszony kovásza. S a pálya (normál esetben) mindenkié. A pálya ugyanis sokkalta nagyobb, mintsem hinnénk. Csodás alakzat. Óriás téglalap. Sarkaiba – mint egy ízletes szendvicsfalatkába búcsú idején – zászlócskákat tűznek. És ott a két kapu. Anyagát tekintve fa vagy fém, esetleg műanyag. A színe fehér (bár létezik csíkos is). A grundokon olykor korhadók, szuvasak, viharvertek, »vasfogúak« magasodnak fölénk. (…) Ha a Tabánban időzünk, ha a tabáni széphistóriát kutatjuk, nem lehet elfeledkezni a láblabdázás nemes hagyományáról, őrületéről. Dzsentrik és munkásgyerekek, arisztokraták, papok, gyárosok sarjai és idetelepített külvárosi vagányok, apák, fiúk rúgták/rúgják errefelé a bőrt. A Petőfi-pályán. A Tabáni ketrecben. A Czakó utcai sporttelepen. A Szilágyi Gimnázium salakosán. A hajdani Kosci betonudvarán. A Lisznyaiban. A Vérmezőn. A Csörsz parkban. S akárhol a Gellért-hegyen! Legfőképp a Hegyalja út, a Sánc utca és az Orom utca által határolt Víztározó vakondtúrásos, nap­égette zöldfelületén.”

Szabó Zoltán Attila író, újságíró, rendező A Tabán a világ közepecímű, 2022-ben megjelent könyvének gondolatai indítottak arra, hogy megpróbáljunk utánanézni az érintett budai környék futballmúltjának. A szóba hozott könyv személyes emlékek színes kavalkádját tárja az olvasó elé, idézi Tölgyszéki Papp Attila, a Váci Utcai Ének-zenei Általános Iskola igazgatója történeteit, de „beszélteti” budai kötődéséről Nagy Antalt, az 1956-os születésű, 32-szeres válogatott labdarúgót is. Cikkünk fókuszában a fél évszázadnál régebbi epizódok állnak, mellékkanyarként azonban röviden muszáj szót ejtenünk az elmúlt évtizedek tabáni futballjáról is, amelynek magánhistóriáihoz könnyen hozzátehetnénk néhányat, már csak a budapesti futballélet szerkesztőségünkhöz több szállal kötődő csapata, a Tabán FC (jogutódja a Tabán LC) révén is.

A 2003-ban verbuvált egyesületben szerepelt a Nemzeti Sport munkatársai közül – ki alapítóként, ki csatlakozó tagként – Fazekas Zoltán, György Nándor, L. Pap István, Szöllősi György és Vincze András is, de meghatározó játékos volt mások mellett Dinnyés Márton, a Magyar Labdarúgó-szövetség kommunikációs igazgatója, Tömő Attila, a válogatott technikai vezetője, Bőle Tamás, a Képes Sport korábbi főszerkesztője, Szilágyi László, a Magyar Nemzet munkatársa és Matthew Watson-Broughton, aDöntősökcímű könyv szerzője is. A mérkőzéseket eleinte a Czakó utcai pályán rendezték, a csapatnak azonban fontos „informális” bázisa volt a Tabán aljában működő betonos kispálya, amely a korábbi évtizedekben is több futballtársaság otthonául szolgált.

mellékelt illusztráción szereplő meccsjelenet alapján játszottak itt színészek is (az 1984-es művészfoci kiválasztott képén mások mellett Eperjes Károly és Trokán Péter látható), de az 1970-es, 1980-as évek fordulóján egy másik focis körben a több futballtörténeti könyvet jegyző Rózsaligeti László, valamint Szöllősi Zoltán (1945–2018) költő, lapunk főszerkesztőjének édesapja is rendszeresen összejárt itt a barátaival – a tabáni képek néhány gyermekversében is visszaköszönnek. A Tabán közelmúltbeli futballtörténetének legnagyobb csillaga Nagy Ádám, a 71-szeres válogatott labdarúgó, aki 2009–2010-ben a Tabáni Spartacus néven szereplő – szakosztályvezetőként Gundel Takács Gábor riporterhez köthető – egyesület korosztályos csapatát erősítette, arcképe azóta is ott van a Czakó utcai öltözőépület falán.

Ami a várra és a Duna-partra egyaránt csodás panorámát kínáló sportpálya múltját illeti, az előzmények megismeréséhez segítségünkre van egy 1960. június 12-i Népsport-cikk. A terjedelmes írás rögzíti az I. kerületi sportélet nagy gondját, nevezetesen, hogy bár mintegy 60 ezren lakták akkoriban a városrészt, sportolásra igazán alkalmas terep nem volt. A dimbes-dombos földrajzi viszonyok persze logikus magyarázattal szolgáltak, ettől függetlenül a tömegsport igényét valamilyen módon ki kellett elégíteni.      „Valaki felvetette, hogy a Czakó utcában, a Tabán fölött, az úttörők kézilabdapályáját ki lehetne bővíteni. Először lehurrogták, mivelhogy a Naphegyet alaposan meg kellene marni a megfelelő terület biztosítása végett. De azért megnézték. A helyszínen a többieknek is megtetszett a gondolat és elkezdtek kilincselni”      – számol be a Népsport az I. kerületi tanács illetékeseinek első erőfeszítéseiről, majd rögzíti, hogy az 1959-ben elkezdett építkezés eleinte kissé vontatottan haladt, ám aztán a földgyalugép elvégezte a földmunka nagyját. Következett a kerületi KISZ-szervezetek által kézben tartott társadalmi önkéntes munka, melynek részeként a következő szervezetek ajánlották fel kapacitásukat: „Délivasút 400 óra, Állami Nyomda 250 óra, KGMTI 16-án 20 fő, 31. számú Iparitanuló Otthon 50 fő, Petőfi Gimnázium 400 óra, Házkezelési Igazgatóság 100 óra.”

Vagyis részben nekik köszönhető, hogy az 1962. május 30-i hivatalos pályaavató után (amelyről a Népsport címlapján közölt képes beszámolót) a környék iskolásversenyeinek, úttörőünnepségeinek és tömegsporteseményeinek akadt alkalmas helyszíne. Fehér Ferenc, lapunk korábbi munkatársa, az I. kerületi Sport- és Szabadidőközpont igazgatói tisztségét 2000 és 2018 között betöltő egykori kosárlabdázó megkeresésünkre készségesen beszélt az ez idő tájt kialakított sportkörnyezet elemeiről: a rendkívül szűk, 45x90 méteres futballpályáról, a 309 méteres salakos futókörről, a kicsiny betonlelátóról, a teniszpályákról, a kosárlabdapályáról, a betonos pingpong­asztalokról, a pagodáról és a nyári táborok fontos közösségi helyszínének számító faházakról.

Érdekességként felelevenítette, hogy 1991-es látogatásakor itt szállt le II. János Pál pápa helikoptere, és megosztotta személyesen kikutatott adatát is, amely szerint az eddigi 184 magyar olimpiai aranyéremből 58-at az I. kerülethez kötődő sportolók nyertek. Ami azonban sejtet valamit a sporttelep alatt lapuló tárgyakról, a történelem meddőhányójáról, az a 2008-as, nagy riadalmat keltő eset: a területből kihasított wellnessközpont építése közben, a hatalmas földmunkák során kifordult a földből egy 100 kilogramm súlyú, második világháborúból megmaradt bomba. Amikor a háborút követő években kialakították a mesterséges terepet, a felhalmozott sitthalom a föld mellett romokból, harctéri maradékokból épülhetett fel – a futballpálya hallgat mélyben rejlő titkairól.

A Czakó utcai sporttelep történetéhez Fehér Ferenc adalékként hozzáteszi a kispályás Machos Ferenc-kupákat is, amelyeket igazgatósága idején olyan neves vendégek jelenlétében rendeztek meg, mint Puskás Ferenc, Nyilasi Tibor, Szőke István, Sándor György, Grosics Gyula, Raduly József, Ihász Kálmán vagy Illovszky Rudolf. És hogy miért éppen Machos Ferencről, a Tatabányai Bányász, a Szegedi Honvéd, a Budapesti Honvéd és a Vasas korábbi csatáráról nevezték el a tornát? Az észszerű választ Kő AndrásBozsikcímű, 1979-es könyvéből kapjuk meg: közel lakott.

„– Hogy tetszik a lakásom? – kérdezi.
– Gyönyörű! – Ha látná nappal! Együtt ébredek a Gellértheggyel. Életem munkája ez az otthon.
Királyi rend a tárgyak között. Zavarba ejtő pompa Budán, az Attila úton. Semmi sem árulkodik arról, hogy futballista otthonában vagyok. Machos Ferenc ingujjban, várakozással teli. Azt mondja, hogy a lakást Bozsiknak köszönheti.”

Voltak a környéknek más jeles futballista lakosai is. Például ifjúkorában Zsák Károly, az 1910-es, 1920-as évek legendás kapusa vagy Czibor Zoltán, az Aranycsapat balszélsője, aki Szöllősi GyörgyDribli az égigcímű portrékönyvében beszélte el, miként jutott otthonához.

„Ötvenkettőben, amikor az olimpiai bajnokokat meghívták az ország házába, átadták a kitüntetéseket, ott volt Farkas Mihály. Csak annyit mondtam neki: Miniszter elvtárs, képzelje el, az anyósommal lakom! »A Zolinak azonnal egy lakást! Tudsz valahol egy címet?« Mondom, igen, Budán. A vár túloldalán, a Horthynak volt a kormányőrsége, annak a háza volt kész akkor. Jó lesz, ott a vár alatt, csendes hálószoba. Ott laktam először, azt hiszem, három évig. Utána meg a Krisztina körúton. Ott egy nagyobb lakást kaptam, mert akkor már volt két gyermekem, plusz terhes is volt az asszony, a Zolival, a fiammal. Szép nagy lakást kaptam. Négy hatalmas nagy hálószoba volt, plusz még cselédszoba is, konyha, minden. Álomszép volt.”

A Tabán környékének futballtörténete azonban nem a Czakó utcai pályával, de még csak nem is Czibor Zoltán 1952-es költözésével kezdődött. A magyarfutball.hu oldal statisztikái szerint 1921-ben alakult meg a Tabáni SC, amely később Tabáni Ifjúsági Testedző Egyesület, majd Tabáni Sport Club néven működött, és szerepelt a budapesti bajnokságokban, egészen 1934-ig. A dátum nem véletlen: az írók, zenészek, festőművészek körében olyannyira kedvelt budai bohém negyed házait éppen abban az időszakban, 1933 és 1936 között bontották le.