Rögbi ENK: új kapitánnyal csíphet a magyar bors Cipruson

A ferihegyi repülőtéren kisebb adminisztrációs hiba – rosszul lett regisztrálva egy keresztnév – okozott némi riadalmat és nem várt kiadást a büdzséből, az özönvízszerűen szakadó esőt maguk mögött hagyó játékosokat viszont erősen vigasztalta a tudat: melegebb és szárazabb környezet várja őket. A háromórás repülőutat másfél óra buszozás követte, közte egyórás semmittevéssel a larnacai reptéren: a csapat megvárta ugyanis a Franciaországból athéni átszállással érkező Darquier Davidet. Speciel ő ezen a szinten akár kétórás várakozást is simán megér… Mivel az Angliából direktbe Pafoszba érkező trió már a többség előtt megérkezett, 22 óra előtt percekkel érkezett a riasztás: ugrott a vacsora! A csapatvezetés azonban készült erre az eshetőségre, négy szatyorból hazai péksütemények kerültek elő.

Persze akadt, akinek ez nem volt elég, a helyi idő szerint – plusz egy órával vannak előrébb nálunk – éjféli megérkezés után a helyi gíroszosnál rögvest pótolták a hiányzó kalóriákat. Mások viszont az út porát a szállás medencéjében tolták le magukról. A pénteki reggelinél köszöntötte a társaságot Matthieu Lazerges. A lyoni tréner a jövőben Raphaël Saint-André szövetségi kapitánnyal közösen irányítja a magyar válogatottat. Utóbbi ugyanis időközben feladatot kapott az orosz válogatott szakmai stábjában, és két meccs után szövetségi kapitánynak lépett elő, a vb-rájátszásban már ő irányítja a németek ellen Oroszországot. Így a thesszaloniki olimpiai selejtezőn, valamint a dániai elleni playoff-meccsünkön a kolléga dirigálja legjobbjainkat. Lazerges először az Ausztria elleni, esztergomi ENK-selejtezőn láthatta a magyar csapatot, akkor még külsős szakértői szemmel.

„Az első félidőben nagyon jól játszott az együttes, a szünet után viszont elfogyott az erő. De az akarat, a szív akkor is vitte előre a magyar játékosokat, és ez a legfontosabb dolog egy edző számára. Mert, ha ezt látja rajtuk, olyan nagy baj nem lehet” – mondta a szintén francia szakember, aki péntekre két edzést irányzott elő.

Mivel a hőmérséklet a kora nyárit idézte, éles volt a váltás a magyarországi hidegfronthoz képest. Ez valamelyest módosított a tervezett edzés időtartamán, amely egy órára csökkent. A programon a játékosok módosítottak volna, nem kis lelkierőről tettek tanúbizonyságot, hogy a kiadós reggeli után a medence csábító hűvösségét – a tenger is csupán egy perc – otthagyva felszálljanak arra a különbuszra, amely az edzésre vitte őket.

Az együttes már a mérkőzés helyszínén edzett, így egyelőre atmoszféra nélkül ugyan, de belekóstolhatott a pafoszi stadionba, amelynek kapu mögötti részein speciel nincs lelátó. Ott megmaradt a dombos rész – közvetlen mögötte mindkét oldalon autóút fut –, pár fával, cserjével. Félkész hangulatot áraszt ugyan, de minek erőlködjenek, a realitások talaján maradtak. Átlagban kétezer nézője van a helyi futballcsapatnak, minek csináljanak dupla akkora stadiont? Ami van, az viszont tökéletes, miként a gyepszőnyege is megállná a helyét bármelyik európai stadionban.

„Én itt nem vállalom a játékot, legfeljebb muszájból – volt magyar részről az általános vélekedés, amit természetesen illett kellő komolytalansággal venni. – Annyira jó ez a fű, én ehhez nem vagyok hozzászokva, még valami bajom lesz tőle, amikor elesek.”

Az edzés előtti eligazításon a francia származású Collet Gergő tolmácsolta Lazerges szavait, majd tűző napon kezdődhetett a gyakorlás. A lelátón feltűnt pár kíváncsiskodó helyi erő, ők távolról felmértek bennünket kilóra – mit tagadjuk, hiányzik pár, főként a tolongásból –, mielőtt a dolgukra mentek. A Daphne Hotel recepciósa ezzel kapcsolatban már megosztotta szakmai véleményét is: kicsi a magyar csapat, holnap nem nyerhet.

Kicsi, de erős – adtuk a riposztot, aztán majd holnap meglátjuk, mennyire csíp is.