A szegedi röplabdázók már megint készülnek valamire

Nusser Elemér immár évtizedek óta emblematikus figurája Szeged röplabdasportjának. Kecskeméten szültetett, s mert az általános iskolában Beregszászi Szabolcs volt a testnevelő tanára, fiatalon eldőlt a sportágválasztás kérdése. A mester azonnal feladónak állította be, tízévesen. Ennek két oka volt, egyrészt a magassága, másrészt a Beregszászi általa jegyzett korai posztra képzés. Mivel Nusser középiskolai testnevelője Dunszt Ferenc volt, így töretlen lett a karriere. Bekerült az ifjúsági válogatottban, legnagyobb sikerét Észak-Koreában, az Ifjúsági Barátság Versenyen érte el, ahol a hazaiak és a szovjetek mögött harmadikok lettek – legyőzve a szovjeteket, rosszabb játszmaaránnyal.

Kecskeméten harmadikos gimnazista korában bekerült a felnőtt keretbe, de ott Járosi János volt az elsőszámú irányító. Érettségi után felvételt nyert a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára, s egy év katonaság után, Szegedre került. Természetesen Jánoshalmáról folyamatosan elengedték edzőtáborba és meccsekre.

Szegeden, az NB II-es Délép SC-be került, amellyel felkerült az első osztályba, s körülbelül háromszáz élvonalbeli meccset játszva, egy súlyos sérülés után hagyta abba a játékot. Egyszer játszott a felnőtt, ötvenszer az ifjúsági válogatottban. 1982 óta edz fiatalokat, később a felnőtt csapat mellett is dolgozott. Ahogy befejezte a főiskolát, rögtön tanítani kezdett, először a Lila iskolában, majd 1989-től az Eötvösben, illetve elődjében. Edzőként nyert négy Magyar Kupát és két bajnoki címet. A fiatalokkal nyert OSB-t, OSK-t, a Rácz László nevével fémjelzett csapattal juniorbajnokságot. Ő nevelt válogatott röplabdázót többek között Hullmann Zsoltból, Polgár Gáborból, Csíkos Gáborból. Jelenleg a Starcopy-Szegedi RSE két csapatának is ő a vezetőedzője, a felnőttek vezetik az NB I Liga Liga-csoportját, a fiatalok pedig megnyerték az Országos Serdülő Bajnokságot.

– A Medikémia-Szeged megszűnése után mennyi időt töltött távol a sportágtól?
– Csak fél évet, mert hamarosan megkerestek a Szegedi DRE női csapatától. Először az utánpótlással foglalkoztam, majd az NB I-es felnőttekkel.

– Vannak, akik állítják: léteznek női edzők és léteznek férfi edzők. Ezek szerint ön „univerzális”?
– Személyisége válogatja. Szegen olyan játékosokkal dolgoztam, akiknek jó volt a hozzáállásuk, hamar elfogadtak, volt tekintélyem, jól kijöttünk. Elvégre a röplabda, az röplabda! Persze, sok mindent másként kell csinálni, ha nőkkel foglalkozik az ember, de én már negyven éves elmúltam akkoriban, vissza tudtam fogni magam.

– A serdülő-bajnokságot megnyerő csapatával mióta dolgozik?
– Két és fél éve. Minden nap egy edzés van, szerencsés a helyzet, hiszen a felnőtt csapatban csak öt olyan játékos szerepel, aki nem tagja az utánpótlás-együttesnek, így egyszerre tarthatok edzést mindkét gárdának. Öt srác tagja az utánpótlás-válogatottnak. A bajnokcsapat játékosai idén is serdülőkorúak, a célunk ezért egyértelmű: szeretnénk megvédeni elsőségünket, azt hiszem ez teljesíthető. Nem csak e garnitúra előtt áll szép jövő, hiszen a Varga Tamás edzette minik és gyermekek is rendkívül ügyesek.

– Van köztük új Hullmann Zsolt? Új Polgár Gábor? Új Csíkos Gábor?
– Van bizony! Hogy mi lesz belőlük, az persze sok mindenen múlik, az egyik alapvető feltétel az, hogy a klub megmaradjon!

– Ismét a felnőtt élvonal, a Kiemelt-csoport kapujában áll a szegedi csapat, és újra az életben maradásról kell beszélni?
– Ez a csapat az első osztályban az ötödik-hatodik helyre jó lehetne, de ezt majd az élet tavasszal eldönti. A Szolnokot kettős győzelemmel búcsúztattuk a Magyar Kupában, az osztályozón is ez az együttes lesz az ellenfelünk, szerintem a feljutás sikerülni fog. A Kaposvár ellen nem lesz reális esélyünk, de az alsóházi rájátszásban biztosíthatjuk élvonalbeli tagságunkat. Ha ez sikerülne, az eredmény talán megmozgathatná a szponzorok agyát és pénztárcáját is. Egyelőre amatőrök vagyunk, hiszen a srácok dolgoznak. December 23-án mentünk Veszprémbe, de a csapatom egyik legjobbja, Csíkos Gábor nem tarthatott velünk, mert a kereskedelemben dolgozik, és aranyvasárnap nem engedték el a munkahelyéről. Ki is kaptunk, azon a találkozón vesztettük el a veretlenségünket. Ezért is lesz nehéz számunkra a rájátszás, hiszen akkor munkanapokon, munkaidőben lesznek a meccsek. Anyagi segítségre a várostól és a vállalkozók részéről egyaránt szükségünk lenne. Ha több pénz állna rendelkezésünkre, hazahívhatnánk olyan tehetséges, szegedi születésű játékosokat, mint a jelenleg Ausztriában légióskodó Nacsa Gábor.

– Nacsát sokan kezelhetetlennek tartják.
– Kérdezze csak meg őt, milyen a viszonyunk. Mi mindig jól kijöttünk egymással. Engem tisztelt, volt tekintélyem előtte. Lehet, hogy ha újra együtt dolgoznánk, havonta egyszer összevesznénk, de legfeljebb jól fenékbe rúgnám, aztán minden rendbe jönne. Rajta kívül tehetséges, fiatal szabadkai játékosokat is lehetne hozni, de mindez persze pénzkérdés…