MotoGP: a legmélyebb pokolból újra a csúcson. Történelmi szezonnak vagyunk szemtanúi?

De mi is az a gyorsaságimotoros-világbajnokság, kik azok, akik hétről hétre kockára teszik az életüket, és miért olyan varázslatos ez a sport? Ezeket a kérdéseket is igyekszünk majd megválaszolni a következő napokban, de először is nézzük, hogy mi történt eddig a szezon első felében a királykategóriában!

Huszonkét versenyhétvégével a sport történetének leghosszabb szezonját tapossuk, vagyis ebben a pillanatban éppen nem, ugyanis jelenleg jól megérdemelt nyári szabadságukat töltik a résztvevők.

A legnagyobb kérdés 12 nagydíjon (és sprintfutamon) túl nem az, hogy ki lehet a MotoGP idei bajnoka, hanem az, hogy mikor. Talán elég, ha annyit mondunk, hogy a bajnoki tabellát vezető Marc Márquez 381 pontot gyűjtött be az eddig megszerezhető maximális 444-ből, ami 85.8%-ot jelent. Utoljára ennyire 2019-ben láttunk versenyzőt dominálni, szintén Márquez személyében, aki abban az évben a pontok 88.4%-át szerezte meg. 

Rajta kívül ehhez hasonló fölényben csak Jorge Lorenzo (2010), Casey Stoner (2007) és természetesen a sportág másik nagy legendája, Valentino Rossi (2004 és 2009 kivételével 5 bajnoki évében) volt a MotoGP-érában.

2019 óta – amikor Márquez az eddigi utolsó bajnoki címét nyerte – azonban sok minden változott. Egyrészt 11 év után tavaly motormárkát váltott és Hondáról Ducatira ült, miután visszajött egy karrierjét fenyegető, éveken át húzódó sérülésből. Másrészt a sport és az erőviszonyok is megváltoztak. Bevezették a sprintfutamokat és szinte behozhatatlan lett a Ducatik technikai fölénye, a versenyek pedig annyira kiélezettek, a mezőny annyira szoros, mint még soha.

A most 32 éves bajnok azt is bevállalta, hogy egy szatellitalakulathoz szerződjön tavaly, mert csak így tudott hozzáférni ahhoz a bizonyos legjobb motorhoz, még ha nem is a legfrissebb verziójához. A 2023-as Desmosediciről egész évben tudni lehetett, hogy tizedekkel lassabb körönként a GP24-hez képest és sokkal nehezebben motorozható.

Ennek ellenére tudott Márquez három futamot is megnyerni már tavaly, bebizonyítva legfőképp magának, hogy egyáltalán nem felejtett el motorozni, sőt az a képessége sem kopott meg, hogy elfedje a motor esetleges gyengeségeit, ahogy ezt hondás időszaka alatt is tette. A már említett 2019-es szezonban csupán Cal Crutchlow-nak sikerült márkatársai közül dobogóra állnia – mindössze három alkalommal –, pedig Márquez csapattársa akkor a háromszoros MotoGP-világbajnok Jorge Lorenzo volt.

Ami az idei szezont illeti, hétvégéről hétvégére csodálhatjuk, hogy milyen, amikor a mezőny legjobb versenyzője és legjobb motorja egymásra talál. A 93-as megnyerte a thaiföldi szezonnyitót – utoljára Ducatival ez Casey Stonernek sikerült 2007-ben –, majd rögtön utána jött az újabb dupla győzelem (sprint és vasárnapi nagydíj), ami ráadásul a 90. világbajnoki futamgyőzelmét jelentette. Ez mágikus szám a spanyol motorsportban, ugyanis 12+1-szeres világbajnokuk, Ángel Nieto ennyit ért el karrierje során, ami negyven éven át megdönthetetlen rekord volt.

Ugyanilyen eredményre számítottunk tőle Amerikában is, hiszen az austini pálya mindig is egyik legnagyobb kedvence volt, 2013 és 2018 között hatszor nyert itt zsinórban.

A vasárnap reggeli bemelegítő edzésig jól is ment minden, pénteki elsőség, pole pozíció, sprintgyőzelem, de aztán jött a versenyzők egyik legnagyobb mumusa, az időjárás. Az eső ugyanis épp olyan ütemben jött és ment, hogy a pálya még vizes legyen, amikor a MotoGP-sek kimennek a rajtrácsra, azonban a 25 perces várakozási idő alatt fel is száradt.

A többi pedig már történelem…

Marc két perccel a bemelegítő kör előtt motorját és csapatát faképnél hagyva lerohant a rajtrácsról, hogy átüljön a bokszutcában várakozó, szárazra hangolt motorjára.

A rajtrácson kieszelt taktika majdnem elbukott, ugyanis sem Márquez, sem a vezető szerelője, sem a csapatfőnöke nem tudta pontosan a szabályt. A legközelebb Davide Tardozzi járt a megfejtéshez, miszerint ezért bokszutca-áthajtásos büntetés jár, nem pedig a rajtrács végére sorolják. Végül egyik sem történt meg, ugyanis a mezőny nagyja követte Marcot, a versenyigazgatóság szerint pedig olyan kaotikus lett a helyzet a bokszutcában, hogy teljesen új rajtot rendeltek el.

Marc önbizalma ezen a ponton a kelleténél nagyobb lett, ami hibához vezetett, így 2.5 másodperces előnynél bukott az első helyről és nullázott.

Következett Katar, ahol utoljára 2014-ben tudott győzni, éppen ezért pirossal jelölte be magának ezt a helyszínt még a szezon kezdete előtt, mondván, a cél itt a pontmentés. Nem így lett. Egész hétvégén dominált, csupán a péntek délutáni edzést nem nyerte meg. Újabb maximális 37 pont a zsebben, már harmadik alkalommal.

Így fordultunk rá az évad európai szakaszára, ami tradicionálisan Jerezben vette kezdetét. Egy újabb pálya, amit Marc nagyon szeret, és előzetesen itt is győzelmet várt magától, ahogy Austinban is. A sprintet még meg is nyerte, de a futamon ismét bukott, és bár visszaállt, csak 12. lett. „Úgy látszik, azokon a pályákon hibázok, amiket előzetesen kipipáltam a naptárban.”

Az austini rajtrácsról leszaladós akciójának köszönhetően a Francia Nagydíj előtt csiszoltak a szabálykönyvön, és mit ad isten, Le Mans-ban azonnal élesben is bemutatkozott az új regula, merthogy természetesen pont a MotoGP rajta előtti percekben jött meg az eső.

A bemelegítő kört követően a teljes mezőny visszatért a bokszutcába, mivel mindenki slicken volt, az eső pedig jobban rákezdett. A rajtot ismét lefújták, és új, gyorsított procedúra indult pár perccel később. Az újabb kivezető kör után azonban csak 9-en álltak vissza a rajtrácsra a 22 fős mezőnyből, 13-an ugyanis úgy döntöttek, hogy mégis slick abroncsokon akarnak rajtolni.

Az új szabály értelmében rájuk 13-ukra két hosszú körös büntetés várt a futam során, ami nem kis kavarodást okozott. Márquez nem akarta megismételni a jerezi hibát, ezért nem kockáztatott, hanem próbált biztosra menni, amennyiben egy motorversenyen ez lehetséges, pláne ilyen körülmények között, így végül második lett. Állítása szerint ha nem fogja vissza magát, akkor 80%-os valószínűséggel ismét a kavicságyban kötött volna ki.

Silverstone-ban jött egy újabb vasárnapi bukás, majd az újabb szerencse, ugyanis egy másik baleset során olaj került a pályára, így piros zászlóval megszakították a futamot.

Az újraindítás után Marc nem találta a korábbi összhangot a motorjával, így végül be kellett érnie egy harmadik hellyel, ami igazából negyedik lett volna, ha Fabio Quartararo alatt nem adja meg magát a Yamaha ültetőrendszere. Ha ez nem történik meg, akkor Márquez minden bizonnyal leszorul a pódiumról, de nemcsak ő, hanem a Ducati is. Márpedig utoljára pont a 2021-es silverstone-i futamon fordult elő, hogy nem volt Borgo Panigale-i motor az első háromban.

A sok dráma után nyugodtabb nagydíjhétvégék következtek számára. Aragóniában végre hozta a kötelezőt, olyannyira, hogy nemcsak a sprintet és a nagydíjat sikerült behúznia idei ötödik pole-jából, de minden egyes pályára menetelt megnyert – ez a MotoGP-s royal flush. Hihetetlen, de legutóbb a 2015-ös sachsenringi hétvégén volt erre példa, azóta sem Márqueznek, sem másnak nem sikerült ennyire tökéletes hétvégét futnia.

Mugello és Assen. Két helyszín, ahol az elmúlt három évben csak Pecco Bagnaiának sikerült győznie. A két helyszín, amit éppen ezért nagy izgalommal várt mindenki, abban bízva, hogy az olasz végre magára talál, és ha le nem is győzi, de legalább megszorongatja csapattársát.

Nem így történt. Mugellóban a pole-ból, Assenben csak a negyedik helyről rajtolva, de a sprintet és a futamot is Márquez nyerte.
Pedig Hollandiában finoman szólva sem indult könnyen számára a hétvége. Pénteken kétszer is embereset bukott.

Végül minden a tervek szerint alakult, sőt, egy újabb legendát, ezúttal Giacomo Agostinit sikerült beérnie, aki 68 győzelmet szerzett karrierje során a királykategóriában.

És a sornak itt sincs vége. Egy hét szünet után újabb két egymást követő versenyhétvége jött – Márquez-dominanciával. Előbb legeredményesebb pályáján, a Sachsenringen, majd a versenynaptárba négy év kihagyás után visszatérő brnói pályán.

A legnagyobb izgalmat a cseh sprinten élhettük át, amikor egy időre átadta a vezetést Pedro Acostának, hogy mögötte haladva a megfelelő tartományba tudja hozni első gumijának nyomását. Majd amikor zöld jelzést kapott a dashboardján, visszavette a vezető helyet, és elsőként intette le a kockás zászló.

11 sprintgyőzelem az eddigi 12-ből. 8 futamgyőzelem, ebből 5 zsinórban. Egy újabb rekord, ugyanis ducatis versenyzőnek ez még sohasem sikerült. Nyilván ezek után senkinek sem lehet kérdés, hogy miért őt választotta Gigi Dall’Igna és a Ducati-vezérkar Jorge Martínnal szemben, és miért őt szerződtették le a gyári csapatba.

Az egyetlen ember, aki meg tudja állítani, le tudja győzni Marc Márquezt, az maga Marc Márquez. A szezon második felének nagy kérdése tehát nem a ki, hanem a mikor, és hogy végül mekkora fölénnyel. A bajnoki tabellán öccse, Álex Márquez 120 pontos lemaradással követi őt a második helyen, így ha nem történik nagy dráma, akkor reálisan Indonéziában lehet kilencedjére is világbajnok a 93-as. „Ezt már csak én veszíthetem el” – mondta a brnói hétvégén.

Hogy miként viseli a kialakult helyzetet Marc csapattársa, a gyári alakulat korábbi kétszeres világbajnoka, Pecco Bagnaia, és egyáltalán mi az oka idei gyengébb szereplésének, az cikksorozatunk folytatásából holnap kiderül.