MotoGP: elkerülhető a szakítás Márquez és a Honda között?

Az előző évek hatalmas hősége ezúttal elmaradt a Sachsenringen, helyette visszatértünk a korábban megszokott kerékvágásba, ami hűvös reggeleket és esőt jelent.

A csapadék kiszámíthatatlanul csapott le a legváratlanabb pillanatokban, még izgalmasabbá és persze nehezebbé téve a pénteki és a szombati napot. Az új hétvégi menetrendnek köszönhetően a csapatok nem sok értelmes adatot tudtak gyűjteni a vasárnapi futamra, ami miatt sok pilóta reklamált – nem először az idei év során.

Aleix Espargaró szombaton azt mondta, hamarosan változás várható a programban, de a Dornához közel álló források ezt cáfolják, mondván a jogtulajdonos nagyon boldog és elégedett az új formátummal, főként, hogy a növekvő nézőszámok őket igazolják. A számokkal megvárnánk a szezon végét, úgyhogy forduljunk is rá a pályán történtekre.

Ki a hibás, én vagy te?
A pénteki nap legnagyobb és leghevesebb témája a második edzés utolsó perceiben történt baleset volt Marc Márquez és Johann Zarco érintettségével.

A bukást követően azonnal beindult a Márquezt kritizáló és bíráló nyilatkozatok sora, többek között Gino Borsoi, a Pramac-alakulat új csapatfőnöke és Paolo Ciabatti részéről, akik elsősorban azt nehezményezték, hogy Marc az esés után nem azonnal Zarcóhoz rohant oda megnézni, hogy hogy van. És persze olyanok is akadtak, akik a spanyolt kiáltották ki hibásnak az egész esetért (mintha direkt esett volna el), ha pedig nem azért, akkor azzal támadták, hogy agyatlanul megy. Látványosan eljutottunk arra a pontra, hogy a mezőny egy nagy része, ha kell, ha nem, Márquezen köszörüli a nyelvét. (Erre majd később még visszatérünk.)

Nyilván a károgó hangok azonnal eljutottak a hondáshoz, aki innentől kezdve mindegy nyilatkozatában elmondta, hogy HA valaki elkerülhette volna az ütközést, az Zarco, és nem ő.

Ugyanerre a következtetésre jutott a versenyigazgatóság is, akik felhívták a versenyzők figyelmét, hogy a jövőben büntetni fogják a hasonló eseteket.

Zarco egyébként rosszkor volt rossz helyen, de ezen a pályán a bokszutca kijárata a célegyes külső ívére vezet, ráadásul már az első kanyarba csatlakozik be.

Ezért is kell ilyen esetekben százszorosan is figyelni a pályára kihajtó versenyzőnek, és időben akár meg is állnia.

Pár perccel korábban egy ugyanilyen balesetet került el Álex Márquez, akinek szerencséje volt, hogy egy kövér gázadással el tudott menekülni Maverick Vinales becsapódó motorja elől.

Ducati, Ducati, Ducati...
Szombaton hat Ducati az első nyolcban a sprinten, vasárnap mind a nyolc Borgo Panigale-i motor az első kilencben, egyedül Jack Miller tudott bezavarni a teljes strike-ba a hatodik helyen.

Az egy héttel korábbi mugellói futamot követően top4-es rekordról írtunk és arról, hogy mindez könnyen lehetett volna top5 vagy akár top6 is. Most újabb egyéni csúcsot döntve, az első öt helyen csak ducatisokat intettek le. Utoljára a Hondának jött össze ilyen siker a 2003-as Brazil Nagydíjon. Hogy most mennyire örülnének akárcsak egy ilyen siker felének, mit felének, még a hatodának is...

A sprint és a futam is Jorge Martin győzelmével ért véget, aki szombaton közel 2,5 másodpercet vert a mezőnyre és Pecco Bagnaiára. Vasárnapra a regnáló világbajnok és csapata talált valamit, így végig szoros maradt a küzdelem, voltak oda-vissza előzések, sőt, két körrel a leintés előtt a célra fordítóban Peccónak sikerült nekimennie Martinnak és kis híján mindkettőjüket (de főként magát) likvidálni a versenyből. Végül 64 ezreddel maradt le a győzelemről.

A harmadik helyen ismét Johann Zarco ért célba (zsinórban harmadszorra), így idén ötödik alkalommal megint a bolognaiak töltötték meg a dobogót.

Zarcónak mondjuk majdnem sikerült (szó szerint) elesnie a harmadik helytől, amikor az utolsó kört megkezdve, elment alóla a motor eleje. „Láttam valami mozgást az első kanyarban, azt hittem, hogy harcolnak vagy történt valami. Abban a pillanatban, amikor azt gondoltam, hogy történt valami és ezzel pozíciót nyerhetek, puff, elment a motor eleje. Megijedtem, mert elég gyorsan mentem. Aztán megnéztem, Bezzecchi még mindig nem volt ott. Az utolsó körben 1:23.5-öt mentem, de egy 1:19-es időnek tűnt, annyira be voltam stresszelve.”

Zarco egyébként Brad Bindertől örökölte meg a pozíciót, aki a 19-ik körben bukott.

A legjobb KTM-es így ismét Miller lett, aki szombaton harmadikként zárt.

A Ducatinak ráadásul azon a pályán sikerült ekkorát tarolnia, ahol először és utoljára 2008-ban Casey Stoner révén tudtak győzni.

Ehhez a sikerhez persze az is kellett, hogy az összes többi gyártó (egyedül a KTM jelent néha kivételt) egész egyszerűen eltűnt, mintha ott se lennének.

Az Apriliától mindenki sokat várt a tavalyi évet követően, de nem először látunk arra példát, hogy a koncessziós jog elvesztése után egy márka lába alatt meginog a talaj. Ugyanez történt legutóbb a KTM-mel is, de ők öt futam után elkezdték hozni ismét a dobogós helyezéseket.

A legnagyobb gond, hogy az Apriliánál egyelőre még egyik pilótától sem hallottunk arról, hogy pontosan hol van a gond. Aleix Espargaróék ezúttal elgumizták magukat, bár az nehezen érthető, hogy a kilencedik helyről rajtolva miért érezték szükségesnek, hogy kockáztassanak, és puha gumit tegyenek fel hátulra. A végeredmény egy 16-ik hely lett. Bár motorozás közben állítólag nem hátráltatta, de a futam előtt kiderült, hogy a mugellói biciklibalesete során egy finom bordatörést is sikerült összeszednie, egészen pontosan két bordája tört el. Emellett jobb bokájában ugyanaz a csont tört el, ami Pecco Bagnaia esetében is Le Mans-ban.

Maverick Vinales kezd a Yamahánál tapasztalt szintre eljutni, legalábbis erre utal, hogy a mugellói futam vasárnapjától kezdődően minden találkozóját kihagyta az írott média képviselőivel, így nagyon nem tudunk a probléma mélyére ásni.

Tény, hogy a szerencse sem szegődött mellé, Le Mans-ban a lánc szakadt el a motorján, a német futamot (amit tavaly az futómű összeültető meghibásodása miatt volt kénytelen feladni) motorhiba miatt nem tudta befejezni. „Szerintem nem balszerencséről van szó, a mérnököknek jobban oda kéne figyelniük. Ezzel a motorral egész hétvégén gondjaink voltak. Az első edzésen ötödik voltam, és nem normális, hogy az egyik motorral gyors vagyok, a másikkal pedig nem. Most, hogy megállt a motor, most már látják, hogy gond volt vele.”

Végül az apriliások közül Miguel Oliveira futott be a legjobb helyen, tízedikként.

A Yamahánál sincs sok mindenre büszkének lenni. Franco Morbidelli zsinórban másodjára végzett Fabio Quartararo előtt, de mindez a 12-ik és a 13-ik helyet jelentette számukra a mugellói 10-ik és 11-ik pozíciót követően.

Ha Mugello a mélypont volt, akkor Sachsenring maga a katasztrófa
És ezzel el is jutottunk a hétvége legnagyobb veszteseihez, a Hondához. Eleve két versenyzővel vágtak neki a hétvégének, miután Álex Rins még mindig lábműtétjére vár, Joan Mirnél viszont elég nagy a rádiócsend. A jobb kisujjában keletkezett csonttörés kis sérülésnek tűnik ahhoz, hogy egy hét elteltével se üljön motorra, sőt mára már azt is tudni, hogy Assenben sem fog rajthoz állni. Persze nem ismerjük a sérülés részleteit, de sokak szerint inkább mentálisan reccsent meg idei 12 bukása során. Az egyedüli öröm az életében, hogy pár héten belül megszületik a kisfia, Joan.

Pedig, ha volt futam, amit nagy reményekkel várt a HRC és Marc Márquez, akkor az a sachsenringi volt. Érthető, hiszen annyira fekszik neki ez a pálya, annyival a mezőny felett volt itt az elmúlt másfél évtizedben, hogy még ő maga is abban bízott, hogy ez a fölény elegendő lesz a Honda hiányosságainak elfedésében. Főleg, hogy Rinsnek ez már sikerült idén Marc másik kedvenc helyszínén, Austinban.

A valóság azonban az, hogy ez a Honda egy tizedik helyre elég, ha valaki ennél jobban akar teljesíteni, akkor az a bukótérben találja magát.

Pedig Marc próbálkozott. Ó, de mennyire, hogy próbálkozott.

Csak pénteken legalább három potenciális esést került el mielőtt a már korábban taglalt baleset megtörtént volna.

A 11-es kanyarban esni finoman szólva sem kellemes dolog, ahogy ezt mások mellett Nakagami Takaaki is megtapasztalta péntek délután.

Miután Marc valahogy motoron maradt, nem tudta leplezni a dühét és nemes egyszerűséggel bemutatott a Hondának középső ujjának hosszan mutatásával.

Korábban egy ilyen megnyilvánulás után (szóljon az a gyárnak, a motornak vagy csak magának az ijesztő helyzetnek) bármelyik japán gyár azonnal megvált volna a versenyzőtől.

Szombaton három esést gyűjtött be fél óra leforgása alatt, ami után Marc feltette a kérdést: megéri? Mindezt egy hetedik helyért... Köszöni, de nem. Így a sprinten pusztán annyira tette oda magát, amit a motor megengedett, ez pedig egy 11-ik hely volt. De nem az volt az utolsó nagyon nehéz döntés, amit meg kellett hoznia.

A vasárnap reggeli warm upon sokadjára megint cserben hagyta őt az elektronika, aminek egy hatalmas highside lett a vége. Na meg egy bokazúzódás és a bal hüvelykujjának törése.

Az orvosoktól ugyan engedélyt kapott a folytatásra, de ő végül másképp döntött.

Egy órával a futam előtt teljes csapatát behívta a kamionban található szobájába, ahol közölte velük a döntést: nem vállalja a futamot.

Ha készül folytatása a róla szóló sorozatnak, akkor erre a jelenetre nagyon kíváncsiak leszünk, ugyanakkor nem láttunk kamerát, ami végig Márquezen lett volna, amikor elhagyta a kamiont, így erős a gyanú, hogy nem rögzítették a jelenetet.

Az elmúlt időszakot elnézve kijelenthetjük, hogy nem Márquezre alakították évek óta a motort, hanem egyedül ő tudta elfedni annak problémáit, de ez már az ő képességeit is meghaladja.

A sport nem veszítheti el Márquezt is
Nehéz elképzelni, hogy a nyolcszoros világbajnok ezek után kitöltse 2024. végén lejáró szerződését. Az egyedüli esély, hogy a Honda a misanói tesztre összerak egy értelmes motort, de egyes belső források szerint már most tudni lehet, hogy ez nem fog megtörténni.

És ez az a pont, ahol Carmelo Ezpeleta bejön a képbe. Miért? Mert nem engedheti meg, hogy Valentino Rossi után Márquezt is elveszítse a sorozat. (Anno egyébként Rossi kapcsán is közbelépett, hogy visszavegyék a Yamahához, és ez így is van jól, mindenkinek ez volt az érdeke.)

Hogy kire, mire tud hatni? Először is a Hondára, hogy engedjék ki a szerződésből Márquezt, akár a lelépti díj megfizetése nélkül. Nem minta az anyagiak gondot okoznának neki, de a több millió eurót azért nyilván ő is megérezne. Még akkor is, ha olyan szponzorok vannak mögötte, mint a Red Bull. (Ha már Red Bull, vajon Dietrich Mateschitz halálát követően továbbra is feltétel nélküli és szinte feneketlen a támogatás...?)

Akiket szintén nem veszíthet el, az a Repsol, akik már így is visszavettek a MotoGP iránti elköteleződésükből, és akik biztosan nem nézik jó szemmel, hogy social media oldalaikon egyenesen gyilkosnak titulálják őket. Nyilván a motorhoz és a kialakult helyzethez vajmi kevés közük van, de a csapat mégis csak a nevüket viseli.

Rendben, tételezzük fel, hogy kiengedik a szerződésből már idén év végén, de mégis hova megy...?

A Ducatinál hallani sem akarnak róla, egyrészt közellenség, másrész Dall'Igna szerint a személyisége sem illene a csapatba, és amúgy sincs már rá szükségük, mint néhány éve, hiszen nélküle is világbajnokok lettek. A KTM-nél hiúsági kérdést csinálnak a dologból (ha győznek, akkor Márquez győzne, ha veszítenek, akkor az a motor hibája lenne), ráadásul elég problémájuk van azzal is, hogy hogyan ne veszítsék el Pedro Acostát, aki biztosan nem akar még egy évet a Moto2-ben maradni. Ugyanakkor nem tudnak neki helyet kínálni, mert ahhoz Augusto Fernandeztől kéne megválniuk, márpedig nem szeretnék sokadjára elkövetni ugyanazt a hibát, hogy egy év után megválnak egy versenyzőtől, aki ráadásul nem is teljesít rosszul és még emberileg is a helyén van.

A tökéletes megoldás egy harmadik csapat lenne, akár gyári Husqvarna-alakulatként, ahol Acosta és Márquez is helyet kaphatna. Ezzel kapcsolatban azonban napról napra ellentétes hírek érkeznek. Egyszer azt mondják, hogy erre logisztikailag még nem állnak készen, utána pedig azt hallani, hogy az Ajo-alakulatnak próbálnak egy helyet kérni a MotoGP-ben, hogy Acostának helyet tudjanak biztosítani.

Persze ez Márquez helyzetét még nem oldaná meg.

Az Apriliánál jelenleg mindenkinek kétéves szerződése van, ráadásul olasz források szerint Massimo Rivola sem tart igényt Márquezre, ami hajmeresztő, ha belegondolunk, hogy a sportág egyik legnagyobb tehetségéről van szó.