MotoGP: veszélyes példát mutatnak a nagyok

A péntek délutánonként ülésező Biztonsági Tanács (ahol a sorozat vezetői, tisztségviselői és a MotoGP-s pilóták vitatják meg a legaktuálisabb kérdéseket) minden alkalommal próbál javaslatokkal előállni, a MotoGP-s pilóták folyamatosan hangsúlyozzák, hogy ez így nem mehet tovább. (A történet azon oldalát most hagyjuk, hogy a sportfelügyelőknek sem sikerült megzabolázni a mezőnyt a túlságosan enyhe és következetlenül kiosztott büntetésekkel.)

Egyedül nem megy

Nos, a Német Nagydíj időmérőjén a MotoGP-sek bort ittak és vizet prédikáltak.

A Q1 során Enea Bastianini kóválygott az ideális íven elrontva Danilo Petrucci körét, aki azonnal el is mondta erről a véleményét, újabb tétellel kiegészítve a középső ujjának mutogatását megörökítő fényképalbumot.

Bastianini később három rajthelyes büntetést kapott, de ő volt az egyedüli a nagyok közül, akit megbüntettek, pedig jelöltek bőven akadtak volna. Talán Enea még nem elég nagy a nagyok között, hogy elnézzenek neki egy ilyet…? Költői kérdés, menjünk tovább!

A Q2-ben ugyanis, ahol a leggyorsabb pilóták lépnek pályára, még ennél is durvább volt a helyzet.

„Az első gyors körömön a második szektorban Nakagamit találtam a pálya közepén, lassan haladva. Szóval azt a körömet elengedtem, aztán nekikezdtem egy másodiknak. Amikor a hetes kanyarhoz értem, Martin, (Marc) Márquez és (Aleix) Espargaró volt ott és még valaki, aki ugyan kijjebb volt, de nagyon közel az ideális ívhez, aztán a nyolcas kanyarban ott volt Miguel (Oliveira). Piros szektorom volt a második szektorban, és ott volt Miguel előttem nagyon lassan haladva, szóval ezt a körömet is el kellett engednem. A következő körben pedig Nakagami esett előttem, és elvesztettem az időmet. Lehetetlen volt ma normális kört menni, mert az elöl lévő versenyzők a pálya közepén mentek lassan” – fakadt ki Pecco Bagnaia, aki 10. lett az időmérőn, egy ezreddel Nakagami mögött.

A japán egyébként többeknek is akadozott, Fabio Quartararónak és Pol Espargarónak is fel kellett ülnie miatta korábban.

„Nagyon szomorú, amit látok – mondta a hondás. – Mert a mostani Biztonsági Tanács ülésen Andrea Migno is ott volt velünk, és arról beszéltünk, hogy a Moto3 mennyire veszélyes jelenleg. Persze a nézőknek ez szórakoztató, de nagyon sokan várnak egymásra, ami sok gondot, esést okoz, a versenyzők egymásnak mennek. Pontosan arról beszéltünk, hogy milyen veszélyes várni másokra és megállni a pálya közepén bla bla bla. És mi, a MotoGP-sek pont ugyanezt csináljuk. Nem mondom, hogy én nem csinálom. Ez a kritika minden versenyzőnek szól, magamat is beleértve. Szóval, igen, ezen változtatnunk kell.”

Pol nyilatkozata is rámutat egy nagyon egyszerű tényre. Amíg egy motorversenyző kívülről nézi az eseményeket (mondjuk egy másik kategóriát), addig nagyon könnyen átlátja, hogy mi az, ami veszélyes, mi az, ami felesleges kockázat. De, amikor lecsukod a sisakrostélyt, már csak egy valami számít: a győzelem. Minden egyéb sokadrangú lesz, akár a saját egészségük, biztonságuk is.

Éppen ezért lenne fontos, hogy a versenyigazgatóság és a felügyelők megfelelően, hatékonyan és gyorsan reagáljanak a kényes szituációkban, de ahogy a cikk elején is említettük már, ezekre a vizekre most nem evezünk át.

Voltak olyanok is, akik bár nem voltak büszkék magukra, de találtak mentségeket a történtekre.

„Tudom, hogy nem jó ezt látni a tévében, főleg, amikor a MotoGP-s pilóták mindig a biztonság mellett kardoskodnak, főként a Moto3-asok kapcsán. Barcelonában vagy Mugellóban látni mindezt sokkal rosszabb, de egy három kilométer hosszúságú pályán ez könnyen megtörténik. Nem mondom, hogy ez jó, de könnyen megtörténik, mert mindenki ugyanakkor van ugyanott” – mondta Aleix Espargaró, aki elsőként és a leghangosabban szokott felháborodni az ilyen helyzetekben. Kivéve, ha ő is az elkövetők táborát erősíti… Khm…

A poleman, Johann Zarco is megbocsátó volt, főként, hogy Aleix Espargarót referenciaként használva futotta meg leggyorsabb körét, aki Pol Espargarót követte, aki Quartararo mögé állt be már körökkel korábban.

Igen, ez egy keskeny pálya, igen, nagyon-nagyon szoros a mezőny, de vajon ez tényleg a játék része, ahogy néhányan mondták? Nem arról kellene szólni a játéknak, hogy mindenki egyedül próbáljon meg gyors lenni? Persze a szabályok nem tiltják a mások után motorozást, de a pálya közepén lassan haladást igen.

„Nem nagyon tudok mit mondani erről, mert szerintem számomra ez egy kicsit veszélyes, de én egyedül futom meg a köreimet. A gumiknak is jobb és minden másnak is, hogy melegen tartsd, magabiztosabbnak érzem így magam a kör elején. Nagyobb biztonságban is érzem magam” – tette hozzá az idén eddig öt pole-t szerző Quartararo.

Amikor nehéz előzni

Minden pályán fontos a jó rajtpozíció, nyilván ezért is történt, ami történt az időmérőn. De ezen a pályán az átlagosnál is fontosabb, mert nagyon nehéz rajta előzni.

Ráadásul a mezőny nagyon szoros, nem csak egy körön, de a verseny ritmusát nézve is.

A mai verseny másik kulcsa, hogy ki tudja a legjobban megóvni a gumikat a 30 körös harc végére. Nem beszélve a hatalmas hőségről, ami a gumik mellett a pilótákat is kihívás elé állítja.

Lesznek néhányan, akik megpróbálnak ellépni az első körökben és a kiépített előnyt beosztani a végén, kérdés, hogy ez sikerül-e.

A negyedik szabadedzés alapján Quartararónak és Oliveirának is meggyőző a tempója használt gumikon, a francia ráadásul kiállás nélkül, egyben teljesített 21 kört, mert az így szerzett információ tovább tudja árnyalni a képet. Jack Miller és Marc Márquez szintén dobogóesélyesnek tűnik, ahogy Zarco is, de Nakagamira is érdemes lesz odafigyelni. A japán ugyanis 31 kört pakolt a közepes hátsó gumiba, és a tempója még akkor is meggyőző volt.

Az abroncsok kapcsán nem kérdés, hogy hátulra mindenki a közepes gumit teszi fel, a kemény ugyanis a régebbi (2019-es) konstrukcióra, karkaszra épül, ami ugyan keményebb és tartósabb, de lassabb is.

Amikor még van remény és amikor már nincs

Két versenyzőről még mindenképp szólnunk kell (továbbra is a teljesség igénye nélkül).

Marc Márquez 2009-óta tartó időmérős verhetetlensége a Sachsenringen tegnap megszakadt, és a spanyolnak szent meggyőződése, hogy ma a futamgyőzelmi sorozat is véget ér.

„Az időmérő elfogadhatóan sikerült. A pole sosem volt cél, mert nem lett volna reális elképzelés. A győzelem? Már az is jó eredmény lenne, ha az első ötben végeznék.”

Az óvatos nyilatkozat érthető, ahogy az is, hogy szeretne minden nyomást, terhet letenni magáról. Az már csak a futamon derül ki, hogy ezek a szavak csak a túlzott óvatosság, esetleg mások altatására szolgáló eszközei voltak-e vagy a kegyetlen valóság.

Míg Marc esetében ott a remény egy szép eredményre, addig Maverick Vinales helyzete több mint kétségbeejtő. Nehéz megmondani, hogy mi a fájdalmasabb: az utolsó előtti rajtkockában látni őt vagy nyilatkozatait hallgatni.

„Dolgozunk. Nincs más magyarázat. Dolgokat keresünk. Dolgozunk a motoron, aztán meglátjuk. Az életben sok olyan dolog van, amivel nem értek egyet. De dolgozni kell és ennyi.”

Ezeket a válaszokat lehetett csak kiszedni belőle szombaton.

Persze, mit is mondhatna? És ami még ennél is fontosabb kérdés: vajon van még ennél lejjebb vagy elérte a gödör alját az idei szezonnyitó győztese?