Arról szinte minden pilóta beszámolt szombat este, hogy a körülmények nagyon-nagyon másak, mint egy héttel korábban. Persze van, akit ez kevésbé befolyásolt, sokan viszont nem találják a kiutat a sötétben tapogatózásból, amit az elmúlt napokban megélnek.
„Jó tudni, hogy mások is össze vannak zavarodva, mert én is. Nagyon” – vallotta be Franco Morbidelli.– Néha jobban érzem magam a motoron, néha egy kicsit gyorsabbnak érzem magam, de ez az érzés egyik pályára meneteltől a másikig elillanhat. Persze egy rossz nap a motoron még mindig jobb, mint a hétköznapi életben, szóval nem adjuk fel. Csak legalább értenénk, hogy mi történik körülöttünk, mert valami történik, az biztos. És remélem, hogy bármi is legyen az, hamar eltűnik, mert nagyon nehéz így dolgozni.”
De mi a gond?
Ahogy Morbidelli úgy sok más pilóta sem tud (vagy akar) egy dologra mutogatni, nem mondják, hogy a motor ezen vagy azon része, esetleg a gumi okozza a problémát, de az biztos, hogy elfáradtak a sok eredménytelennek tűnő próbálkozásban.
De ez természetes velejárója annak, hogy a mezőny már tíz napot motorozott ugyanazon a pályán, és sehol máshol eddig az idei évben. Csak innen vannak adatok, nem tudnak más információhoz nyúlni, az egyetlen, amit tenni tudnak, hogy egyre jobban elmerülnek a részletekben, ami ördögi kör és nagy csapda lehet.
„Olyan, mintha hónapok óta itt lennénk, annyi kört mentünk itt” – mondta Brad Binder.
Jack Miller is a fenti véleményeket osztotta: „Nehéz konzisztensen menni ezen a hétvégén, mert a pálya minden alkalommal más, amikor elhagyjuk a bokszot. Már csak egy nap itt Katarban, megpróbálom jól teljesíteni, és egy darabban elmenni innen.”
A legmélyebbre egész biztosan Pol Espargaró süllyedt az időmérő napján. „Semmit sem értek. És ez nagyon idegesít és felbosszant. Dühös vagyok, mert nem én irányítom a történéseket.” A spanyol elsősorban magában keresi a hibát, és nem segíti őt, hogy a motor még mindig nagyon új a számára, így nincsenek kapaszkodói, nincs egy standard beállítás, amiről tudják, hogy jó, és amihez szükség esetén vissza tudnak nyúlni.
Amit még kiemelt, hogy a gumik teljesítménye is nagyon hektikus, ezt többek között Maverick Vinales is megerősítette az időmérő után. „Az első gumimon nem tudtam jó kört menni, nem volt tapadásom.” És valóban, néhány perccel később ugyanazon a motoron 1.2 másodperccel (!) ment jobb időt. Ez hatalmas különbség két gyors körön.
Még a második sorba kvalifikáló Pecco Bagnaia is beszélt arról, hogy meg kell tanulnia kezelni a helyzetet, amikor kisebb a tapadás, tehát így vagy úgy, de a gumikérdés most sem maradhatott el.
Cél a legjobb ötben végezni
Pol Espargaró a csalódottsága ellenére reméli, hogy a versenyen a legjobb öt között tud majd végezni, de legalább tízen pályáznak erre, többek között a báty, Aleix Espargaró is, akinek a célja egy-két hellyel előbbre zárni, mint egy hete. Bagnaia szerint is a TOP5-ért való harc lehet reális a számára, ami egyben csalódást is jelentene a múlt vasárnapi dobogóhoz képest.
Senki sem akar nyerni?
Dehogyis nem! Johann Zarco, a gyári yamahások célja egyértelmű, és ki is merik mondani: a győzelem. A suzukisok és Miller már eggyel óvatosabban fogalmaznak, először is a gumik megóvása lebeg a szemük előtt, aztán kiderül, hogy az mire lesz elég. Mert ahogy a múlt héten, úgy most is ez lesz a kulcsa a sikeres versenynek.
A pole pozíciót megszerző Jorge Martín szintén tiszta fejjel tekint a futamra, tudja a valós helyét a mezőnyben és azt, hogy a verseny nem egy gyors körből áll. Éppen ezért a legjobb hat között célba érni, már csodás eredmény lenne a számára.
„Nincs rajtam nyomás, és a tempóm sincs meg… lehetetlen a győzelemre gondolni. Persze egy versenyen bármi megtörténhet, de legalább hat-hét versenyzőnek kéne ahhoz buknia, hogy győzzek, és ez nem az, amit szeretnék. Legyőzni akarom őket, amikor készen állok rá.”
Jorge Martín egyébként csupán a harmadik olyan versenyző, aki újoncként rajtelsőséget szerzett második MotoGP-s hétvégéjén, előtte ezt Casey Stoner és Marc Márquez mondhatta el magáról. Náluk jobban már csak Jorge Lorenzo bemutatkozása sikerült 2008-ban, aki rögtön az első időmérőjét megnyerte.
Teljesen elveszve
Morbidelli nyilatkozatát idéztük a cikk elején, aki bármennyire is össze van zavarodva, FP4-es ideje ad egy kis reménysugarat, és reméli, hogy a TOP10-be odaérhet. Pol Espargaró a totális csalódottság ellenére szintén bízik a jó versenyben.
Van azonban egy versenyző, aki nemcsak élete legrosszabb időmérőjét futotta tegnap, de a mai futamra sem lát bíztató előjeleket. Ő nem más, mint Valentino Rossi.
Bár az olasz minden nyilatkozatában elmondta, hogy volt már rosszabb szombatja még a ducatis érában, ez bizony nem így van. A Doctor emlékezete ezúttal csal. Sosem volt a Ducatival sem utolsó a rajtrácson. 2011-ben a Német Nagydíjon szintén utolsó előtti volt, igaz, akkor az a 16. helyet jelentette a 17 fős mezőnyben. Rossi a futamot végül a 9. helyen zárta, de ehhez ma kisebb (vagy inkább nagyobb) csodára lesz szüksége.
Az egyedüli alkalom, amikor Valentino valóban a legutolsó helyről rajtolt, 2004-ben történt, épp itt, Katarban. Emlékszünk az esetre, amikor csapata megtisztította a rajthelyét, hogy jobb tapadása legyen majd...? És ami miatt a mezőny végére sorolták? Na ez volt az az alkalom. Talán nem véletlen, hogy nem ezt az esetet hozta fel ellenpéldának.
„Próbáltunk javítani az érzeten, de nagyon szenvedek. Nincs hátul tapadásom kigyorsításon. Néhány kör után már jönnek a problémák, a versenytempóm sem jó” – mondta az olasz, akit múlt héten még a mennyekre emelt a közvélemény az időmérőt követően, most pedig ismét mindenki temeti.
Jogos ez a reakció? Ki tudja. Ahogy fentebb is említettük ez még csak egy pálya, ráadásul egy elég speciális helyszín az éjszakai versennyel, a homokkal, a széllel. Várjunk még néhány futamot a végleges ítélettel. És ne lepődjünk meg folyton a hatalmas kilengéseken. Ahogy telnek az évek egy-egy nehezebb nap, egyre rosszabb helyezésben nyilvánul meg. A mezőny folyamatosan gyorsul, és nagyon-nagyon szoros eredmények vannak, így csupán a pozíciót nézni csalóka lehet.