Eredetileg április végére tűzék ki a hungaroringi fordulót, amely egyébként az idény első versenyhétvégéje lett volna a túraautó-világkupában. Néhány héttel az esemény előtt azonban egyre inkább számítani lehetett arra, hogy Michelisz Norberték tavasszal nem csaphatnak össze hazánkban, s ez később be is igazolódott.
Pedig nem akármilyen hétvégének lehettek volna szemtanúi a Hungaroringre kilátogató magyar szurkolók, hiszen a 2019-es szlovákiai forduló után ismét egyazon hétvégén – a Super Racing Festival keretében – csapott volna össze a túraautó-világkupa, illetve a kamion Európa-bajnokság mezőnye.
Az eseményt aztán el kellett halasztani, majd a két sorozat további versenyhétvégéire is ez a sors várt. Végül május végén készült el az újragondolt versenynaptár a WTCR-ben, s ebben helyet kapott a magyarországi forduló is. Az idény szeptember közepén kezdődhetett el és két hónap alatt, hat hétvége 16 versenyén terveztek dönteni a 2020-as bajnoki cím sorsáról.
Természetesen nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy az eredeti tervek szerint, vagyis az ETRC-vel közösen tervezik lebonyolítani a hungaroringi hétvégét október közepén, bár féltem, hogy a Formula–1-hez hasonlóan jelentősen korlátozni fogják az akkreditációt kapó újságírók számát. Végül valóban akadtak korlátozó tényezők a hétvégi munkám során, de gond nélkül – és természetesen egy 96 óránál nem régebbi negatív COVID-teszttel – a helyszínről tudósíthattam a Nemzeti Sport Online olvasóit az eseményekről.
A tájékoztatás azért is volt talán a korábbiaknál is fontosabb, mert a rendezvényre egyáltalán nem látogathattak ki nézők. Ez egyébként a WTCR összes fordulójára igaz volt idén. Sokszor jártam már korábban a Hungaroringen – akár olyankor is, amikor csendes volt a pálya, lévén egy egyszerű, esemény nélküli hétköznap –, de az mindenképp paradoxon volt számomra, hogy míg a WTCR és az ETRC mezőnye szorgosan dolgozott, s izgalmas versenyeket láthattunk, a lelátók üresen áztak az őszi esőben.
Izgalmakból és felejthetetlen pillanatokból azonban így sem volt hiány azon a bizonyos két napon – főleg a magyar versenyzőket tekintve. Boldizs Bence például a második futamon a pole pozícióból indulhatott, és végül a tíz pontot érő hetedik helyen látta meg a kockás zászlót, Tassi Attila pedig mindhárom viadalon a pontszerző helyek valamelyikén ért célba.
A túraautósok mellett a kamionosok versenyein is akadt magyar siker. Kiss Norbert idén új csapattal, a Révész Truck Racing Team színeiben indult az ETRC-ben, a második, hungaroringi hétvégéjét pedig egy második hellyel és három győzelemmel fejezte be. A záró viadalon például csak a nyolcadik rajtkockából indult, az ötödik körre mégis már ő vezetett. Nem csoda, hogy vasárnap késő délután, a versenyek után Kiss elérzékenyülve mesélt nekünk a hétvégéről és a furcsa 2020-as évéről.
Helyszínről tudósítani egy sporteseményt mindig teljesen más, mint a szerkesztőségből vagy otthonról dolgozni, és semmiért sem cserélném el azt az érzést, amikor a versenyzők és a csapattagok között járkálva a paddockban és a bokszutcában újra és újra rájövök, hogy miért is szerettem bele az autósportba sok évvel ezelőtt, és miért is választottam ezt a hivatásomul.