MotoGP: senki és semmi sem tudta megállítani Quartararót

A túlélés versenye volt az első Andalúziai Nagydíj. Az aszfalt már a rajt előtt 61 fokos volt, a levegő is közel a 40-hez. Gyilkos a gumiknak, gyilkos a motoroknak, és gyilkos a pilótáknak.

Nem volt véletlen a rengeteg esés és technikai probléma, amit láthattunk – és a csupán 13 célba érő.

A dobogóra esélyesek közül először Jack Millert veszítettük el, aki a 11. körben a 9-es kanyarban elvesztette a motor elejét. A táv felénél kicsit megmerevedtek az erőviszonyok, majd jött az első igazi dráma a 18. körben, amikor Franco Morbidelli Yamahája megállt a célegyenesben, pedig már Rossi támadta a harmadik helyért.

Egy körrel később a második helyen haladó Pecco Bagnaia Ducatija füstölt el, pedig senki sem veszélyeztette élete legjobb eredményét.

Az utolsó körökre is maradtak még izgalmak, miután Vinales gyakorlatilag az egész futam alatt nem tudta átverekedni magát 41 éves csapattársán, a „Doktoron”, aki hősieset küzdött ma, az utolsó előtti körben Rossi már nem tudta visszaverni a támadást, aki így is behúzta karrierje 199. pódiumát.

„Nem olyan, mint egy győzelem, de közel van ahhoz” – mondta Rossi hullafáradtan a leintés után.

Aki a fenti drámákból semmit sem érzékelt, az Fabio Quartararo volt, aki volt, hogy nyolc másodperccel vezetett, és aki most 50 ponttal áll az összetett tabella élén 10 ponttal Vinales előtt. Vinales futama egyébként az első kör utolsó kanyarjában ment el, amikor próbálta támadni Quartararót, de kisodródott, és Rossi is elment mellette.

„Nem kaptam levegőt, talán azért, mert Vale mögé szorultam, de teljesen kikészültem” – lihegte a spanyol levegő után kapkodva még percekkel később is.

A végeredmény azért sem semmi, mert legutóbb 2014-ben Phillip Islanden állt három ugyanolyan márkával versenyző pilóta a pódiumon, ráadásul akkor is yamahások. Ennek ellenére a hangvillásoknak nem sok oka van az örömre, mert úgy tűnik, komoly megbízhatósági probléma lehet náluk idén. Negyedikként Nakagami Takát intették le, Joan Mir és Andrea Dovizioso előtt.

A sérült Álex Rins a tizedik lett, míg Cal Crutchlow szintén szerzett három pontot az utolsó helyen, bár a vége fele már majdnem feladta.

Olasz dominancia

Ami ma történt a középső géposztályban, arra ezt megelőzően 1998-ban volt példa. Ekkor történt meg legutóbb, hogy három olasz pilóta állhatott fel a dobogóra a Valentino Rossi, Loris Capirossi és Stefano Perugini triónak köszönhetően. Ma Enea Bastianini, Luca Marini és Marco Bezzecchi vitte sikerre a taljánokat.

Bastinininek ez az első Moto2-es győzelme – hogy hogyan csinálta? „Nem tudom” – jött a válasz a leintés után.

Bastia hamar az élre állt és bár próbált rögtön ellépni a többiektől, először nem sikerült neki. Sőt a táv felénél rontott a 8-as kanyarban, ami után Marini rögtön a hátsó kerekén volt. De megelőzni nem tudta, sőt végül a tempóját sem tudta tartani.

„Túlmelegedtek a gumijaim, és a motorom is szenvedett, százfokos volt a vizem” – mondta Marini, aki természetesen a bajnokságra is gondolt, amikor beérte a második hellyel.

Bár Sam Lowes mindent megtett, nem tudta megakadályozni a teljes olasz dobogót, aminek harmadik fokára Marini csapattársa, a poleman, Bezzecchi állhatott fel, először a Moto2-ben, annak ellenére, hogy teljesen elfogyott az ereje az utolsó hat-hét körre.

A két csapattárs a leintés után olyat alkotott, amire nem nagyon volt még példa, a nagy pacsizás és ünneplés közben elestek, Marini körülbelül magára rántotta Bezzecchit. Elnézve ezt és Vietti mutatványát, a VR46 Akadémiának ideje megfontolni, hogy felveszik az órarendbe az „ünneplés” tantárgyat.

A tegnap hatalmasat bukó Nagasima Tecuta teljesen elkészült a futam végére, szinte beesett a bokszba. Tizenegyedikként zárta a futamot, összetettbeli előnye pedig 17 pontról csupán kettőre olvadt. Mögötte már nem Lorenzo Baldassarri a második, aki bukott az utolsó előtti körben, így visszaesett a tabella ötödik helyére.

A második helyen két futam után Bastianini áll, akit Marini követ.

Tizenöt év után először

Ahogy azt sokszor mondjuk, egyik pillanatról a másikra, vagy inkább egyik versenyről a másikra minden megváltozhat. Ma sem történt ez másként a Moto3-asoknál.

A futam előtt a világbajnoki összesítésben első két helyen álló Albert Arenas és Ogura Ai sem fejezte be a mai futamot. Előbbi egyedül esett el a 15. körben a hatodik helyről a 11-es kanyarban. Már a motorja alákerült és kilőtte őt az „űrbe”, a mentőautóból már saját lábán szállt ki, és megúszta egy bokaficammal. Ogurát a nyolcadik körben Jaime Masia küldte padlóra egy túlvállalt előzési kísérlet során.

Aki mindezekből semmit sem látott, az a futamgyőztes Szuzuki Tacuki volt, aki végre ismét bizonyította, hogy nem csak egy körön tud gyors lenni. Csak pillanatokra tudták őt mások megelőzni, de sok lehetőséget nem adott ma senki másnak.

Nagyon éretten, nagyok okosan és főleg nagyon gyorsan motorozott ma, főként a legfontosabb utolsó szektorban. A múlt heti futamról csapatfőnöke, Paolo Simoncelli úgy nyilatkozott, hogy kínos és felfoghatatlanul amatőr volt, ma sikerült rácáfolnia ezekre a jelzőkre és felnőni a feladathoz.

A második helyen John McPhee futott be, aki az utolsó kanyarban talán támadhatott volna, de a múlt heti bukásra és a bajnokságra gondolva, beérte a 20 ponttal, amivel feljött az összetett harmadik helyre, 10 ponttal Arenas és 4 ponttal Suzuki mögé.

A futamon harmadik Celestino Vietti nem sokáig örülhetett felhőtlenül. A pódiumon valószínűleg Lando Norris által ihletve a földhöz ütve akarta felrázni a pezsgőt, de az üveg széttört, ő pedig elvágta a kezét, így a verseny utáni sajtótájékoztató helyett a pályakórházban kötött ki.

Az első hat pilóta hat különböző nemzetiséget képviselt ma. A negyedik helyezett Darryn Binder a 25. rajthelyről indulva motorozta fel magát. Legutóbb egyébként Marco Simoncelli nyert pole pozícióból Jerezben a legkisebb géposztályban 2005-ben, ami még inkább megszépíti Szuzuki mai remek eredményét.