Rali: „Nagyon szeretnék ott állni a dobogón Nyíregyháza főterén”

– Hogy állnak a csillagok?
– Nem látszódnak. Sötétedik és esik az eső – de a hétvégén sem lesz ez másként, úgyhogy épp megfelelő volt az idő a tesztelésre – mondta a Mol Racing Team pilótája, Herczig Norbert, akinek Ferencz Ramón diktálja az itinert az ERC-futamokon. – De a tréfát félretéve: nincs gond a csillagok állásával, dolgozom, keresem a belső kamerás felvételeket, visszanyúlok a régi időkhöz. Elővettem a 2015-ös itinert, amikor legutóbb versenyeztünk ezeken a pályákon, és még korábbiakat is.

– Mérvadók lehetnek?
– A kanyarfokozatok, a sebességi fokozatok esetében nyilván nem, de arra jók, hogy visszaemlékezzek a pályákra, amelyeken korábban sokat mentünk. Pontosabban egy részükön mentünk sokat, mert a szűk, erdei szakaszokat nem ismerjük. De az Európa-bajnoki menők sem.

– Mentálisan fel lehet erre készülni? És fizikailag? Ön azon kevés magyar ralisok közé tartozik, akik speciális edzéseket végeznek.
– Már csak könnyebb, átmozgató edzéseim vannak, pontosabban hétfőn volt ezekből is az utolsó, aztán a verseny helyszínén ott lesz az edzőm, Matics Zsolti, és ő segít felrázni minket. Az utóbbi időben a Fitt4 Race edzéseken már a képességfejlesztésre fókuszáltunk: nem lett izomlázam az edzésektől, viszont csúcsra járattuk az érzékszerveimet sötétben, szemüvegben, labdán egyensúlyozva. Rengeteg olyan gyakorlatot végeztünk, ami az újhoz való alkalmazkodást hozza ki belőlem.

– Mérhető az edzések hatékonysága tizedmásodpercekben?
– Nehéz erre a kérdésre válaszolnom. Ez egy nagy torta, és a Fitt4 Race edzés is ennek egy szelete. Nem tudom megmondani, hogy kilométerenként hány tizedet jelent, de azt tudom, hogy az autóban visszajönnek a helyzetek, amelyeket az edzőteremben modelleztünk.

– Voltak fent és voltak lenn – hullámzóan alakult az idény...
– Tudtuk, az autóváltás miatt lehetnek nehézségeink, és ez beigazolódott. Nagyon fontos elmondanom, hogy a Volkswagen versenyképes, de volt két műszaki hibánk, ami miatt komplett versenyeket kellett feladnunk, ám rengeteg tapasztalatot szereztünk minden helyszínen. A részeredmények sokszor jobbak voltak, mint tavaly, de egy kicsi mindig elválasztott a jó eredménytől.

– Hogy érintette?
– Nyilván rosszul. Főleg úgy, hogy annak idején, amikor elhagytuk a magyar bajnokságot, évek óta a mi csapatunk fémjelezte a sorozatot. Első lépésként tehát fel kellett dolgoznunk, hogy az Európa-bajnokságon nem küzdünk rögtön a dobogóért. De szerencsére én olyasvalaki vagyok, aki a ralira sportként tekint, és ha nem is nyerünk, nagyon motivál, amikor azt érzem, jó az irány, amerre haladunk.

– Amikor tavaly az ERC mellett tette le a voksát, ilyesmire számított?
– Számítottam rá, hogy melós lesz. Az igazsághoz tartozik, tavaly a sors is kegyes volt hozzánk, mert szinte rögtön elértünk néhány jó eredményt, szóval kicsit el voltunk kényeztetve. De akkor is reálisan néztük az eseményeket, és tudtuk, hogy nem minden esetben a saját teljesítményünknek köszönhettük a jó eredményeket, hanem kellett hozzá a többiek balszerencséje is.

– Most mire számít?
– Arra, hogy jó lesz a magyar szurkolók előtt versenyezni. Bennem nagyon megragadt, amikor a hazai vizes vébé közben Hosszú Katinka azt nyilatkozta, a magyar szurkolók előtt nyerni nagyobb élmény, mint az olimpián. Valahogy így leszünk mi, magyarok is az ERC-futamon, biztosan hatalmas élmény lesz magyarként itthon versenyezni. Ezenfelül is van izgalom bőven, hiszen Ramónnak ezekben a napokban születik meg a második gyermeke, úgyhogy őt is várjuk.

– Ha azt mondom, köd és sötét?
– Érdekes, hogy ezek engem nem riasztanak. Emlékszem egy Eger ralira 2008-ból, amikor Mátraalmáson űridőt mentünk ilyen körülmények között Csökő Zolival. Sötétben sokat mentem, és kifejezetten szeretem is. Nálam egy titka van ennek, világosban elég jó a perifériás látásom, ezért rengeteg fölösleges dolgot észreveszek a pálya szélén, pedig úgy kellene menni, mint a lovak – szemellenzővel. Sötétben azonban csak a lámpa által megvilágított aszfaltcsíkot látom, nem vonja el semmi a figyelmemet, így sok esetben ugyanazt az időt autózzuk sötétben, mint világosban.

– Mi a motivációja a hétvégére?
– Magunkért és a magyar szurkolókért akarunk versenyezni. Az idén nagyon sokat küzdöttünk, olyan műszaki hibák találtak meg minket, amilyenek korábban elképzelhetetlenek voltak, és mi is követtünk el hibákat, hiszen emberek vagyunk. Ugyanakkor a részeredmények alapvetően jobbak, mint tavaly voltak, ami egyrészt okot ad az optimizmusra, másrészt jó visszacsatolás. Ettől függetlenül fontos lenne, hogy egy ilyen versenyen, mint amilyen a hétvégi Rally Hungary lesz, jól szerepeljünk, hogy jó érzésekkel menjünk el a téli szünetre.

– Mitől lenne jó érzése?
– Nagyon szeretnék ott állni a dobogón Nyíregyháza főterén – hogy melyik fokán, ebben a mezőnyben az már majdnem mindegy. Az a fontos, hogy amit kitalálunk a pályabejáráson, meg tudjuk valósítani. Ha így lesz, bízhatunk a jó eredményben. Ez még ismeretlen országban is így van, ahol nincs tapasztalatunk, hát még itthon...