Indy 500: megszakadt a hazaiak nyolcéves nyeretlenségi szériája

Hunter-Reay mögött a háromszoros Indy 500-győztes (2001, 2002, 2009) brazil, Hélio Castroneves futott célba másodikként, mindössze 60 ezreddel lemaradva. Az utolsó métereken kitört ugyan a szélárnyékból, de már csak a célvonalon túl tudta megelőzni Hunter-Reayt.

A harmadik helyen Hunter-Reay csapattársa, Marco Andretti végzett, aki így továbbra sem tud túllépni a saját árnyékán – győzni az Indy 500-on. Ez volt a negyedik dobogós pozíciója a híres-neves futamon, és még mindig a 2006-os második hely a legjobbja. A negyedik a kolumbiai Carlos Munoz lett, ő is az Andretti-csapat versenyzője.

A 2000-es győztes Juan Pablo Montoya az 5., az újonc, NASCAR-menő Kurt Busch a 6., az 1995-ös első Jacques Villeneuve a 14. helyen ért célba. Busch – csakúgy, mint Hunter-Reay, Andretti és Munoz – szintén az Andretti Autosport színeiben tekerte a kormányt. Az első hat helyből tehát négyet Andrettiék foglaltak el!

Kilenc körrel a leintés előtt a piros zászló bemutatása mellett a boxba rendelték az összes versenyzőt, miután Townsend Bell a második hajlatban csúnyán a falnak csapta autóját. A kedélyek lenyugtatása/lenyugvása, Bell roncsának és a törmelékek eltakarítása után pedig folytatódhatott a száguldás (6 kör volt már csak hátra), amely a verseny történetének második legszorosabb befutójával ért véget.

„Hogy mi vagyok most? Egy boldog amerikai fiú, ez biztos" – summázta diadalát Hunter-Reay a győzelmi emelvényen.

A pole-ból induló, 26 körön át élen is álló Ed Carpenter nem tudta befejezni a versenyt, 25 körrel a leintés előtt ugyanis összeütközött James Hinchcliffe-fel. A sárga zászlót egyébként meglehetősen későn, csupán 150 (ovál)kör elteltével lengették meg először, ám a verseny utolsó negyedében még további négy alkalommal kellett megszakítani a jóval 300 feletti száguldást.