A hatalmas eső ellenére meggyőző teljesítményt nyújtva győzött a tapolcai hatórás versenyen. Érezte előtte, hogy benne van ez az eredmény?
Az elején elfutottam magam, ugyanis a fiatal Szintay Ágoston hatalmas tempóban kezdett, én pedig nem akartam lemaradni és elengedni. Az előzetes tervek alapján négy negyvenes tempóban mentem volna végig, ám a körülmények átírták az egészet. Két órát futottam négy harmincban, majd visszaálltam ötösre. A vezetés tudatában öt és öt negyven közötti tempót mentem, végül ötszáz méterrel előztem meg Szintay Ágostont. Egyébként végig figyelnem kellett, nem lazíthattam egy percre sem, hatórás versenyen az ötszáz méter különbség egyáltalán nem nagy. Azonban láttam, hogy hozzám hasonlóan Ágoston is küzdött az elemekkel, nem tudott felgyorsulnii, ez volt az én szerencsém. Nagyon örülök a győzelemnek.
A rossz időjárás mellett volt még bármilyen nehezítő tényező?
Betegség miatt a verseny előtti két hétben nem tudtam futni, amit azért megéreztem. Szerencsére a frissítés nagyszerűen működött, az izmaim is rendben voltak. Ismét kiváló volt a szervezés és a rendezés, a pálya is tetszett, szuper eseményen vagyunk túl.
Május utolsó hétvégéjén a szerbiai huszonnégy órás országos bajnokságon leszek ott, a célom pedig a kétszázhuszonöt kilométer megtétele. Hogy miért pont ennyi? Egyrészt a jövő évi Spartathlon-kvalifikáció miatt, másrészt az őszi franciaországi szenior-világbajnokság miatt. Ami aztán a folytatást illeti, ősszel jön a harmadik Spartathlonom, addig egy-két felkészülési verseny még bejöhet a képbe. Idén nehezítek rajta, ugyanis először segítő nélkül futok majd Athén és Spárta között.