Totális filmszakadás – élete legdurvább élményét élte át Tajvanon

„Borzalmasan sikerült, csoda hogy egyáltalán ennyit tudtam menni, és még dobogón is végeztem. Az utolsó nyolc órában teljes filmszakadás, semmire sem emlékszem, nem voltam már magamnál” – ezt írta a tajvani negyvennolc órás versenye után. Ennyire rossz volt?

Igen, a szó szoros értelmében totális filmszakadásom volt – mondta Beda Szabolcs. – A befutó előtti néhány órából már semmire sem emlékszem, annyi van meg, hogy azt gondoltam, az egészet csak álmodom. Mintha nem a valóságban lettem volna. Gyakorlatilag az utolsó nyolc óra és az eredményhirdetés így zajlott. Az eredményhirdetésből csak annyi van meg, hogy ott vagyok a dobogón, ám fogalmam sincs, hogy miképp mentem fel oda és jöttem le onnan. Gyanítom, úgy kísértek fel és le…

Mi lehetett a probléma?

Sajnos energiaellátási probléma lépett fel. Az egész azzal kezdődött, hogy nem tudtam a verseny előtti napokban magamnak főzni, pedig vittem hozzá eszközöket, de nem tudtam használni, mert Tajvanon nem volt megfelelő az elektromos feszültség. Mire megoldódott a probléma, már eltelt a hét fele, közel volt a verseny. Szóval nem tudtam főzni magamnak, nem azt ettem, amit akartam, sajnos a szállodában sem volt megfelelő minőségű és mennyiségű az étel. A szénhidrátraktáraimat nem tudtam úgy feltölteni, ahogyan kellett volna, márpedig egy negyvennyolc órás versenyen ez nagyon fontos.

Mi történt pontosan?

Remekül kezdődött a verseny, könnyen ment a futás az elején, egy kicsit még gyorsabban is haladtam, mint terveztem. Igaz, a helyi segítőkkel akadtak problémák, volt olyan srác, aki nem szólt semmit, volt, hogy órákra eltűnt, és sokszor előfordult, hogy nem azt és nem úgy adtak, amit és ahogy kértem. Szóval a frissítés eléggé stresszes volt… Nem sokkal a rajt után máris gyomorproblémákkal küzdöttem, pedig addig semmiféle jel nem utalt ezekre. Utólag sokat gondolkoztam, mi is lehetett a baj, jó eséllyel a víz a ludas. A segítők egy kihelyezett automatából adagolták a vizet, azt mondták, tiszta, ám gyanítom, sima csapra kötött megoldás volt… Egy új-zélandi nő is ugyanebből az automatából ivott, és neki is hasonló problémái lettek, végig szenvedett. Nyilván menet közben még nem jöttem rá, végig abból ittam, nem volt más vízforrás. A gyomor- és a frissítési problémák miatt sokszor kellett szünetet tartanom, amivel sok időt vesztettem, eléggé rontott az átlagsebességemen. Szó szerint minden táp- és ásványi anyag kijött belőlem, felborult az emésztésem, olyan kalóriadeficit alakult ki, hogy az agyam sem kaphatta meg a szükséges szénhidrátokat, így alakult ki a filmszakadás. Gyakorlatilag nem voltam magamnál, arra sem emlékszem, hogy az utolsó nyolc órában hogyan haladtam a pályán, azt sem tudom, miképp ért véget a verseny.

Mikor lett jobban?

Nyilván egyedül nem tudtam volna visszamenni a szállásra, autóval vittek, sokat segítettek a tavaly megismert barátaim – egy ott élő új-zélandi srác és egy dél-afrikai pár. Fogalmam sem volt semmiről, azt sem tudtam, mi lett a végeredmény. Amikor a hotelben tudatosult bennem, hogy ez nem egy álom, a Facebook ultrafutáscsoportjában néztem meg a végeredményt, nagyon csalódott voltam. Gyorsan lezuhanyoztam, lefeküdtem, majd éjjel arra keltem, hogy nagyon éhes vagyok. Ettem egy kukoricakonzervet, majd visszaaludtam, s reggel már sokkal jobban éreztem magam.

Ez volt a legszenvedősebb versenye?

Teljes mértékben. Sőt, egész életemben ez a legdurvább élmény, amit átéltem.

Az elképesztő körülmények ellenére csak sikerült megszereznie az előkelő harmadik helyet. Le a kalappal ön előtt.

A szerencsén múlt. Az első huszonnégy órában jól haladtam, hatperces tempót lőttem be, az elején öt negyven, öt ötvenben mentem előre, aztán beálltam a nagyjából hatpercesre. Ahogy mondtam, az volt a probléma, hogy sok szünetet kellett beiktatom a mosdóhasználat és a frissítési problémák miatt, ami lerontotta az átlagom. A nettó átlagomat nézve kétszáznegyven kilométert kellett volna mennem huszonnégy óra után, ám csupán kétszázhuszonnyolcnál voltam. Aztán jöttek a problémák, egyre jobban gyengültem, lassultam és fáradtam. Ekkor tudtam már, hogy nem lesz országos csúcs, pedig ebben reménykedtem, és szerintem a megfelelő forma is megvolt hozzá.

Hogyan néz ki a közeljövő programja?

Március első hétvégéjén már edzettem, nagyon jól ment, látszott, hogy fizikailag nem merített ki a tajvani verseny, nem tudtam kifutni magam. Következik április végén a hatnapos világbajnokság, de ott lesz a huszonnégy órás és a száz kilométeres országos bajnokság is. A következő hétvégén a Balaton Szupermaratonon veszek részt, de csak edzés jelleggel.