Két görög versenyen is részt vett, előbb a 215 kilométeres Euchidios Hyper Athlost, majd a 246 kilométeres
Ez távban és szintben is izgalmas kihívás volt, abszolút pozitívan tekintek vissza rá. Ez kevésbé népszerű versenynek számít, de éppen ezért volt jó egy ilyen jellegű görög megméretést is megtapasztalni. Abszolút elégedett vagyok az eredményemmel, nem figyeltem, hányadik helyen haladok, az utolsó tizenöt kilométeren tettem rá még egy lapáttal, s a célba érkezve derült ki, hogy csak néhány perccel maradtam le az első helyezettől. Ha ezt tudom, korábban kezdem meg a nagy hajrát, de büszke vagyok a második helyre. Ráadásul kétszáztizenöt kilométer megtétele után nagyszerű állapotban értem be a célba, ami nagyon fontos. Szerencsére a verseny után gyorsan ment a regeneráció, és folytathattam is az edzéseket.
Térjünk rá a Spartathlonra: 34:38:47-es időt ért el.
Második alkalommal vettem részt a Spartathlonon, sokkal magabiztosabbnak éreztem magam, a célom az volt, hogy javítsak az időeredményemen. Szükségem van az ehhez hasonló versenyekre, mivel a jövőben szeretnék hosszabbakat is futni, így minél több tapasztalatot kell gyűjtenem az ehhez hasonló távokon. Stabilan mentem végig, összességében jól sikerült, sajnos nem tudtam javítani az időmön, de ettől függetlenül pozitívan gondolok vissza rá. Az külön öröm, hogy az éjszakát sokkal jobban bírtam, mint a korábbin.
Milyen célokat tűzött ki kétezerhuszonötre?
Az biztos, hogy áprilisban ott leszek a Milánó–Sanremo 280 kilométeres versenyen, amelyen a hegyekből futunk le a tengerpartra, ez lesz az eddigi leghosszabb távom, illetve az egyik főversenyem, a másik pedig nem meglepő módon Görögországban. Igaz, azt még nem tudom, hogy pontosan melyik, az majd később dől el. A kilométergyűjtésen lesz a hangsúly, változtattunk az edzésmódszeren, kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle.