Nem futotta el az elejét, de kemény volt a hajrá fájó combjai miatt

Voltak-e, s ha igen, milyen elvárásai a RunPunch-félmaratoni előtt?

A verseny előtt négy héttel kezdtem el az alapozást, így nagy céljaim nem voltak – mondta Dévay Zsombor. – Edzőversenyként fogtam fel, de úgy vágtam neki, ha lesz lehetőségem a győzelemre, mindent megteszek érte. Az edzéseken mért adatok alapján erre minden esélyem meg is volt aznap, szerencsére sikerült, ez pedig remek visszaigazolás arról, hogy megfelelő irányba haladunk, úgyhogy folytatom a kemény munkát.

Milyen volt a maga a futás?

Minden a lehető legnagyobb rendben ment, elég hideg volt, de szeretek ilyen körülmények között futni. A pálya tökéletes volt, akadt néhány méter szintkülönbség, amely izgalmasabbá tette a versenyt. Leginkább arra figyeltem, hogy ne fussam el az elejét, hogy ha a második szakaszban szükség van rá, tudjak gyorsítani. Természetesen a végére elfáradtam, nem sok félmaratonit futok, meg kell szokni, de mindent egybevetve teljesen rendben volt. A legnagyobb nehézség az volt, hogy az utolsó néhány kilométeren a combjaim elkezdtek nagyon fáradni és fájni, így nem volt kellemes a hajrá.

A gumicsizmás futáson is részt vett?

Nem vittem gumicsizmát, így nem vettem részt rajta. Amúgy is elfáradtam a félmaratonin, de láttam, hogy jó buli volt. Ami a versenyt illeti, minden nagyszerűen alakult, a szervezéssel teljesen meg vagyok elégedve. Jó volt az útvonal-biztosítás, egyértelmű volt, merre kell haladni, továbbá a hajrá felvezetését is kiemelném. A célba érkezők frissítő ételeket és italokat kaptak, nekem is nagyon jólesett.

Az esztendő végéhez közeledve adódik a kérdés: milyen idénye volt?

Nálam elsődleges a triatlon, ha van rá lehetőség, elmegyek futóversenyekre, intenzív edzésnek pont jó, illetve a versenyhangulat megszokásához.

Egyetemista vagyok, ez pedig a tavaszi-nyár eleji versenyeken meg is látszott az iskolai elfoglaltságok miatt, akkor még nem tudtam százszázalékosan az edzésre és a versenyzésre koncentrálni. A nyáron aztán jöttek a fontosabb versenyek, nem volt suli, ez pedig az eredményeimen is tükröződött.

Amit kiemelnék, az az egyetemi világbajnokságon megszerzett ötödik hely sprintben, kifejezetten büszke vagyok rá. Egy héttel e verseny után egy cseh világkupán olimpiai távban tizennegyedik lettem, majd szeptemberben a felnőtt Európa-bajnokságon huszadik. Utóbbit nem a helyezés miatt emelném ki, hanem azért, mert a verseny közben nagyon jól tudtam kezelni a kialakult szituációkat. Jól reagáltam a dolgokra, ami nagyon fontos volt, továbbá a többi magyart is tudtam segíteni. Vannak rövidebb edzéseim, de a hétvégi hosszabb sokszor félmaratoni távnyira rúg, de nem olyan tempóban, mint a versenyen.

Hogyan alakul a közeljövő?

Decemberben lesz még futóversenyem, majd januárban és februárban a triatlon-edzőtábor. Márciusban rajtol az idény, arra készülök nagy erővel. A célom az, hogy minél feljebb tudjam verekedni magam a világranglistán, mert kezdődik a következő olimpiai ciklus, és minél jobb helyről akarom kezdeni a pontgyűjtést.