Az Abu-Dzabi Maraton-győzelemmel koronázta meg a legjobb futóévét

Itt az év vége, hogyan gondol vissza rá?

Ez volt a legjobb évem, most fejlődtem a legtöbbet, az önbizalmam is megnőtt – mondta Perjás Noémi. – Utóbbival problémáim voltak, nem hittem el, hogy sikerül jelentőset előrelépnem és nyernem bármiben is. Korábban úgy mentem a versenyekre, hogy biztos nem sikerül, ám idén ez a hozzáállás megváltozott. Sokkal több ember támogat, köztük a párom is, akinek rengeteget köszönhetek, nagy szerepe van a sikereimben. Az ő hathatós támogatása kellett ahhoz, hogy elhiggyem magamról, hogy igenis képes vagyok kiemelkedő eredményeket elérni.

Sőt, ebben az évben egyesületet is váltott.

Rájöttem, hogy nem az ultrafutás az én világom. Megtanultam, hogy semmit sem szabad erőltetni, márpedig én ezt csináltam a minél hosszabb távokkal.

Úgy döntöttem, hogy Budapesten keresek csapatot, így találtam meg Jenkei Andrást, a Vasas atlétikai szakosztályának vezetőjét. Tárgyaltunk, megbeszéltük a célokat és az elvárásokat, mondtam, hogy a félmaratoni az én távom, maximum a maratoni, de a hosszabbakat elengedem. Júliusban beszéltünk, akkor négy harmincas félmaratonim volt, év végére ezt négy tizenhatra faragtam. Elképesztően érzem a fejlődést, rendszeres edzésterv szerint készülök, nagyszerű helyen vagyok a Vasasnál, minden adva van a profi munkához, és már elhiszem, hogy képes vagyok kiugró eredményeket elérni.

Ami a fő számát illeti, remek eredményeket ért el félmaratonin: melyeket emelné ki?

Nehezen kezdődött az év, de aztán nagyszerűen ívelt felfelé. Teljesítettem néhány félmaratonit, ám kettőt emelnék ki. Edelénybe el sem akartam menni, nem vártam sokat aznap magamtól, aztán egyéni csúcs lett belőle. A szülőfalumhoz közeli „Át a Dráván” félmaratoni is szép emlék, átfutottunk a határon Horvátországba, szép helyeket érintve. Mindkét versenyen az első helyen értem célba.

Térjünk rá a maratonira, kettőt is teljesített, az elsőn három óra huszonnégy perccel egyéni csúcsot futott Belgrádban.

Jól sikerült, nyolc percet javítottam az addigi legjobb időmön. Korábban nem tudtam elképzelni, hogy maratoni távon ilyen higgadtan, végig egyenletes tempóban tudok futni, úgy, hogy „nem esek szét”. Nehéz volt a pálya, mégis nagyon jól éreztem magam végig, ám rájöttem, hogy ez már sok nekem, a félmaratoni az ideális táv. Hétvégente munka mellett futok ötven kilométer feletti távokat is, ám sokszor mentálisan eléggé megvisel.

Aztán a másik maratoniján december közepén Abu-Dzabiban fantasztikus eredményt ért el: korosztályában aranyérmet nyert.

Nem szeretek mindig erre hivatkozni, de a kiutazás másnapján nagyon beteg lettem… Egyébként már az elmúlt egy-másfél hónapban is gyomorproblémákkal küzdöttem, nehezebben ment az edzés, de a versenyekre rendre összeszedtem magam, ebben bíztam most is. A félmaratoni távig nem éreztem magamban elég energiát, ám tudtam tartani a négy harmincötös tempót, s úgy voltam vele, ezzel elfutok a célig. Ám kicsivel fél táv után erősödtek a gyomorproblémáim, elgyengültem, a teljes mozgásom megváltozott, a koordinációm nem volt megfelelő. Lelassultam négy ötvenes tempóra, nehezen ment az idő, már könyörögtem magamban, hogy legyen vége. Egyébként nagyon más volt, mint amit addig tapasztaltam, kevés volt az európai, tetszett a kultúrák találkozása. Szerencsére a magas páratartalom nem okozott problémát, engem az időjárás sosem befolyásol.

A célba érkezés után elterültem a földön, teljesen kidőltem, majd teljesen váratlanul közölték, hogy első lettem a harminc–negyven év közötti nők korosztályában.

Hihetetlen hullámvasúton éreztem magam, addig kudarcként éltem meg az egész versenyt, ám a semmiből nagy siker lett belőle. Vegyes érzések vannak bennem, sokáig tartott feldolgozni, voltak olyan pillanatok, amikor azt hittem, hogy feladom, ám úgy voltam vele, valahogy bevonszolom magam a célba. Sokat tanultam ebből a versenyből is, és azt üzenem a hozzám hasonló cipőben járóknak, hogy bármennyire is azt érzi valaki, nem képes rá, nagyon gyenge, esetleg rossz időszakát éli, akkor se adja fel, küzdjön, csinálja tovább, mert meglesz a gyümölcse.

Milyen célokat tűzött ki maga elé a következő évre?

Idén sajnos nem tudtam részt venni a félmaratoni országos bajnokságon, jövőre mindenképpen ott szeretnék lenni. Az a célom, hogy tartsam a négy tízes tempót, illetve végig élvezzem a futást, ne stresszeljek. Fejleszteni akarom a személyiségemet, el akarok lazulni. Továbbra is a félmaratoni élvez prioritást, de természetesen a maratonit sem adom fel, ha minden jól alakul, a bécsi országos bajnokságon elindulok. Remélem jövőre minél több helyre eljutok versenyezni, és a Vasasnál a továbbiakban is fejlődni fogok.