„Egyértelműen az a célom, hogy javítsak a tavalyi időmön. Úgy érzem, reális esélyem van rá, ha minden jól megy, akkor összejön. Persze, ilyen hosszú versenyen bármi közbejöhet. Van egy célidőm, de hogy mennyi, azt egyelőre megtartom magamnak” – ezt nyilatkozta a Csupasportnak a Spartathlon előtt. Elárulja, mennyi volt a célideje?
A célidőm nem jött össze, de nem árulom el, mert nem hagyom veszni, néhány év múlva visszatérek és ismét megpróbálom – mondta Fogarasiné Veres Krisztina. – Ettől függetlenül maximálisan elégedett vagyok, ebben ennyi volt, küzdelmes versenyen vagyok túl.
Szóval jövőre nem tér vissza Görögországba?
A terveim szerint három év múlva próbálkozom megint, most huszonnégy órás versenyeket szeretnék teljesíteni, korábban voltam már ilyenen, ami nagyon tetszett. Jól bírtam a körözést és a monotonitást.
A Spartathlon előtt azt is mondta, hogy sosem volt még ilyen jó formában, ezt pedig alátámasztja az eredménye. Érezte futás közben is, hogy a formája rendben van?
A frissítés okozta a legnagyobb nehézséget?
Egyértelműen. Sokat gondolkoztam, és arra jutottam, hogy változtatok rajta. Az Ultrabalatonon is ugyanez volt a probléma, úgy látszik, nem működik. Ha nincs energiapótlás, nem tudok a megfelelő tempóban haladni.
Mindhárom gyermeke ott volt a célban. Mennyit jelentett ez önnek?
Elképesztően motivált, felejthetetlen élményt jelentett a befutó. Nem hiszem, hogy valaha bármelyik jobb lesz ennél. A legkisebb, hétéves fiam látta, amikor kijött belőlem minden, megijedt, majd a verseny után azt mondta, hogy anya rosszul volt, de nagyot küzdött és hetedik lett. Ez sokat jelent számomra.
Lesz még idén versenye?
Most a pihenés következik, majd lassan kezdődik a felkészülés a következő esztendőre. Jövőre az Ultrabalatonon szeretnék elindulni, illetve néhány huszonnégy órás versenyen – ahogy mondtam, most ezek felé fordulok.
Fotók: Abai Róbert / Spartathlon Magyar Csapat