Elképesztő éve volt: győzött a hat- és a tizenkét órás, valamint a száz kilométeres országos bajnokságon, harmadik lett az Ultrabalatonon, később a Bács-Kiskun Ultrát és a negyvennyolc órás világbajnokságot nyerte meg, a jubileumi Szőlőskör ötven kilométeres távján is aranyérmet szerzett, majd a balatonfüredi EMU hatnapos világkupán diadalmaskodott, végül a MyWay 160 kilométeres távján nyert. Még felsorolni is nehéz volt. Ez a legjobb éve?
Mondhatjuk, hogy igen – mondta Beda Szabolcs. – Ha megnézzük a megnyert címeket, kiemelkedő esztendő van mögöttem, ráadásul először lettem világbajnok.
A két nemzetközi verseny – az EMU hatnapos világkupa és a negyvennyolc órás világbajnokság – kiemelkedik a többi közül?
Egyértelműen. Korábban nem versenyeztem sokat nemzetközi szinten, tavaly volt az első világversenyem, akkor a huszonnégy órás Európa-bajnokságon a tizenkilencedik lettem, egyéni csúcsot futottam. Örültem annak az eredménynek, jól kijött a lépés, a legjobb magyar eredmény volt akkor. Ám közel sem voltam a dobogóhoz, nagyon erős a huszonnégy órás mezőnye, elég csak Aleksandr Sorokin nevét említeni. Tudtam, hogy az idei negyvennyolc órás világbajnokságon sokkal nagyobb esélyem lesz felkerülni a dobogóra, tavaly országos csúcsot futottam ebben a kategóriában, ami kétezerhuszonkettőben a legjobb nemzetközi eredményem volt. Reális cél volt az első háromban végezni, és sikerült győznöm. Ennek ellenére nem vagyok teljesen elégedett, ugyanis rosszabb eredményt értem el, mint a tavalyi országos bajnokságon, igaz, elég nehéz verseny volt. Az időjárás kaotikussá vált, volt eső, napsütés, szél, hideg és meleg is, ráadásul a mezőny is erős volt. Sokáig nem én vezettem, sőt, még a dobogón sem voltam, ám a vége taktikai játékká vált.
Ekkor már nem a kilométerek motiváltak, csak a győzelmet néztem.
Sokat kellett szenvedni ezekért a győzelmekért?
Mind az EMU hatnapos világkupa, mind a negyvennyolc órás világbajnokság szenvedős, hullámvölgyekkel teli volt. Mindkettőért meg kellett szenvedni, de persze abszolút megérte.
Az évet a Balatonfüredi UltraFutó Fesztiválon zárta, ahol „csak” második lett a tizenkét órás versenyen. Csalódott?
Egyáltalán nem. Pontosabban abszolútban lettem második, a Magyar Ultrafutó Liga szeniorbajnokságát a korosztályomban megnyertem. Egyrészt elfáradtam az év végére, sok versenyen vettem részt, másrészt nem úgy mentem oda, hogy mindenáron meg akarom nyerni. Inkább amolyan levezető versenynek szántam, igyekeztem lendületesen végigmenni, jól éreztem magam az eseményen. Sokáig nem is tudtam, hogy hányadik helyen haladok, lassabban kezdtem, majd szépen fokozatosan jöttem fel. Amikor a második helyre kerültem, megpróbáltam gyorsítani és utolérni Tóth Zoltánt, ám ellenfelem nagyon szépen ment, ő is gyorsított, amikor én, összeszedett volt a mozgása, egyáltalán nem tűnt fáradtnak. Elengedtem az első helyet, visszaváltottam könnyebb tempóra, nem volt elvárás magammal szemben, hogy mindenáron győzzek.
Szembetűnő, hogy sérülés nélkül telt az éve: kiemelten figyel erre?
Nyilván benne van, hogy jó a genetikám, de figyelek is a regenerációra. Futás után hengerezek és nyújtok, valamint rendszeresen járok masszőrhöz.
Mivel az utóbbi években sokat versenyeztem, a szervezetem már hozzászokott ehhez, szóval nem okoz problémát, ha, mondjuk, egymás utáni két hétvégén is hosszú versenyen veszek részt.
A naptárat tekintve hasonló lesz, mint az idei, remélem, eredmény szempontjából is. A negyvennyolc órás és a hatnapos világbajnokság is Balatonfüreden lesz, minkét eseményen a győzelem a célom. Tudom, hogy lesznek kiváló futók és erős kihívók, de mindent megteszek azért, hogy aranyéremmel térjek haza. Továbbá a legtöbb hazai versenyen és országos bajnokságon is ott szeretnék lenni, és a lehető legjobban szerepelni.
Fotók: Váry Nilla