Segítők, tudósítók, akik Athén és Spárta között sikító japánt is láttak

Józsa Ádámmal együtt hatodik alkalommal lesz ott a Spartathlonon. Hogy kezdődött minden?

Mindketten futók vagyunk, így nagy vágyunk volt, hogy valamilyen formában részt vegyünk a Spartathlonon – mondta Oertel Nándor a Csupasportnak. – A futásban még nem vagyunk azon a szinten, így kísérőként és tudósítóként vagyunk jelen évek óta a görögországi versenyen. Amúgy már korábban is támogattam egyenpólókkal a magyar csapatot, ez jó lehetőség volt arra, hogy kicsit összefogjuk a társaságot. Nehéz a feladat, ugyanis folyamatosan változik a csapat, minden évben máshogy néz ki a lista. Azt éreztük, jó lenne még jobban összekovácsolni a Spartathlon magyar futóit, és ehhez a szöveges, képes közvetítés és a kísérő szerep megfelelőnek tűnt.

A futókat néhány ponton lehet segíteni, így rájöttünk, van annyi időnk, hogy nem csak az általunk kísért sportolót követjük, hanem hírt adunk a többiekről is.

Az évek során fejlesztettük a módszerünket, mindig frissítünk egy futót, és közben mozgunk előre-hátra is a mezőnyben. Összedolgozunk a többi kísérővel, ők is készítenek fotókat és videókat a követett versenyzőikről.

Megütötte a fülemet, még nem tartanak ott, hogy futóként teljesítsék a versenyt. Ezek szerint ez is tervben van?

Ádámmal együtt nagy célunk, hogy egyszer futóként is ott legyünk a versenyen. Két kvalifikációs eredményem is volt a 2019-es és a 2020-as sorsolásra, de sajnos közbejött egy sérülés. Úgy tűnhet, előnyünkre válik, hogy már néhányszor végigmentünk a pályán, de ugyanennyire nehezebbé is teszi a saját felkészülésünket, mert végig látjuk a futók küzdelmét, „szenvedését” és feltámadását, ismerünk minden nehéz szakaszt, a végeláthatatlan emelkedőket, a sötét, kietlen földutakat, valamint kóborkutya-telepeket.

Izgatottak a rajt előtt, vagy a rutinjuk miatt nyugodtan várják a mezőny indulását?

Már hónapokkal korábban elkezdjük a saját utunk megszervezését, repülőjegyet és szállást foglalunk, időjárást bogarászunk, megnézzük, milyen esélyei vannak a magyaroknak, statisztikákat nézegetünk, valamint elkészítjük a beharangozókat és a bemutatkozókat a Facebook-csoportba – Ádám barátommal nekünk előkarácsony a Spartathlon, ünnepként tekintünk rá.

Hogyan választják ki, hogy melyik futót kísérik?

Az első három alkalommal Vágó Boglárkát kísértük, a következő évben Bogi nem vett részt a versenyen, így másik futó után kellett néznünk. Körbekérdeztünk mindenkit, kinek nincs még kísérője, ki mellé tudnánk beállni segítőként. Kísértük Balogh Ildikót és Bogár Jánost is, idén pedig Földi Zsuzsannát segítjük. A verseny közben minden futónknál van egy-egy görög és magyar jeladó, így pontosan tudjuk, melyikük merre jár. Ahogy említettem, sok kísérő is készít a saját versenyzőjéről képeket és videókat, majd azokat feltölti a csapat közösségi oldalára, a Spartathlon magyar csapat felületre, amelyen több mint tizenkilencezer követő figyeli az eseményeket a verseny teljes időtartama alatt. Az elején egyben van a mezőny, ám a végére nagy különbségek alakulnak ki, akár tizenvalahány óráról is beszélhetünk. Harminchat óra a szintidő, a mezőny nagyrészt harminckét-harmincnégy óra között ér be. Persze az őrültek lefutják négy harmincas tempóban…

Érdekes, de néhány éve hatalmas vihar tombolt a verseny alatt, mégis többen értek be a célba, mint tavaly, a nagy hőségben. Úgy látszik, a meleget kevésbé bírják a futók, mint a hatalmas esőt és szelet.

Milyen esélyei vannak a magyar futóknak?

Erős a magyar csapat, de a Spartathlonon a legtöbb futónak a teljesítés a fontos, a díjazás is ennek szellemiségét idézi, hiszen „csak” egy olajágkoszorú. Vannak persze olyan indulók, akik a győzelemért mennek, a magyar kontingensben idén is van több esélyes a jó eredmény elérésére. Nem latolgatnék esélyeket, mert nem akarok plusznyomást helyezni futóinkra, de azt mondhatom, hogy jó kis csapattal utazunk ki. Hosszú a verseny, bármi közbejöhet, de nagyon tisztességesen felkészültek a magyar futók.

Az évek alatt biztosan találkoztak veszélyes és különleges szituációkkal is.

A Spartathlon veszélyes verseny, de szerencsére súlyos balesetet még nem láttunk, kizárólag Athénban van rendőri felvezetés, majd onnan kiérve mindenféle biztosítás nélkül halad a mezőny.

Forgalmas utakon kell haladni, húsz óra futás után Spárta felől száz feletti tempóban jönnek szembe a kamionok… Ekkor már mentálisan borzasztóan fáradtak a futók, nem magabiztos a mozgásuk, kifejezetten veszélyes a szituáció, Magyarországon ilyen biztosan nem fordulhatna elő. Az elmúlt években érdekes volt látni, hogy a teljesen elfáradt futó öt perc pihenő és egy tál leves elfogyasztása után mekkora lendülettel megy tovább – mintha kicserélték volna.

Tanúja voltam annak is, hogy az egyik frissítőpontnál ki volt írva, balra kell menni, ám egy japán hölgy sikítva elindult a másik irányba.

Megkérdeztem, hogy nincs-e orvos, aki ránézne a látható zavarral küzdő futóra, mire azt felelték, ennél a hölgynél már megszokták ezt, minden évben így viselkedik, majd rájön, hogy rossz irányba halad, és megfordul. Elképesztő volt, de láttunk olyat, hogy egy vak férfi – természetesen kísérővel – teljesítette a versenyt. Arra lettem figyelmes, hogy egy kóbor kutya iszik az ölében lévő levesből, majd amikor felállt, akkor láttam, hogy a hátára van írva, hogy vak. Félmaratonin vagy maratonin nem szokatlan ez, de kétszáznegyvenhat kilométert így végigcsinálni… Le a kalappal!

Nem lehet könnyű önöknek…

Negyven-negyvennégy órát vagyunk fent egyfolytában, kemény csaknem két nap ez nekünk is. Arra nincs lehetőség, hogy a teljes magyar küldöttség közös programokat találjon ki, ugyanis mindenki máshogyan és másik időpontban érkezik a helyszínre. Egy-egy közös fotót el szoktunk készíteni a csapatról, de a verseny előtt mindenki inkább magára figyel, és mentálisan készül a versenyre.

A Spartathlon után két buli is van, az egyik a hagyományos klasszikus este, amikor vicces látni, hogy a futók remegő lábakkal alig bírnak járni, s mégis táncolnak.

A másik a rendhagyó futás, amit a célba érések másnapján tartanak, itt a nők bugyiban és melltartóban, a férfiak alsógatyában futnak egy kört az atlétikai stadionban. Na, de a bulizás még odébb van, most mindenki a rajtot várja izgatottan.