Ahhoz képest, hogy nem is olyan régen még sérült volt, remekül sikerült a Korinthosz. Mi történt a felkészülés alatt?
Ilyen előzmények után milyen célokkal vágott neki a versenynek?
Csak azt tűztem ki magam elé, hogy hatossal kezdődjön az időm, de a sérülésem és az időjárás miatt ezt gyorsan elengedtem.
Milyen volt a futás?
Az edzőmmel, Drabik Krisztinával felkészültünk becsülettel, és próbáltam az ő utasításait követni. Belőttük a száznegyvenes pulzust, efölé nem akartunk menni, sőt ennek közelébe is csak a verseny második felében. Sokáig százhuszonnyolcassal haladtam, majd szépen lassan nőtt.
5:05 és 5:10 közötti tempót mentem egészen negyven kilométerig nem láttam senkit magam előtt. Aztán a forduló után láttam néhány száz méterre az előttem lévőket, majd Bogyiszlónál az élre álltam.
A nagy hőséget hogyan kezelte?
Végig jegeltem magam. Vacilláltam, hogy atlétában vagy hosszú ujjúban fussak-e, végül utóbbit választottam, egyrészt véd az UV-sugárzástól, másrészt tudok alá tenni jeget. Vizeztem és hűtöttem magam, a sapkámba és a ruhámba is jeget tettem.
Ki kell emelnem a segítőimet, akik remekül tették a dolgukat, ezúton is köszönöm nekik.
A füves, murvás rész, amely már terepfutásnak számít. Az aszfalton nem kellett annyira koncentrálni, hogy hova teszem a lábam, de a füvön muszáj volt. Nem tudtam eldönteni, hogy a keréknyom mellé tegyem, vagy bele. Persze a meleg sem volt egyszerű, sokan napszúrást kaptak, ez is nagy kihívást jelentett. Óránként hét deci vizet ittam, és félóránkét bevettem egy gélt. Úgy néz ki, hogy jó taktikát választottunk, nem volt egyszerű, de büszke vagyok a győzelemre.