Libabőrös a Spartathlon hallatán, az ősszel ott lesz a görög versenyen

Mikor kezdte a futást?

Kétezertizenöt karácsonya után száz kiló voltam, elengedtem magam, így az volt az újévi fogadalmam, hogy lefogyok – mondta Prantner Gábor. – Kétezertizenhat elején aztán elkezdtem futni, két-három kilométerekkel indítottam, eléggé nehézkes volt a kezdet. Ám egyre jobban ment, áprilisban már tizennyolc kilométernél tartottam, közel volt a félmaraton, amelyet akkor egészen emberfelettinek gondoltam. Be is neveztem egy versenyre, és két óra néhány perc alatt teljesítettem.

Azt hittem, sohasem érek be a célba, ám ekkor beszippantott a közeg.

Nem sokkal később jött az első maraton.

Kétezertizenhétben negyvenkét éves lettem, úgy gondoltam jó lenne ennek örömére maratont futni. Elkezdtem a felkészülést, majd a Maratonfüred keretein belül három óra negyvenhat perc alatt teljesítettem is. Próbáltam beosztani az erőmet, tartani a tempót. Harmincnyolc kilométerig remekül ment, aztán az utolsó néhány kilométer kínlódás volt – igaz, a legvége mégiscsak örömfutás lett, összességében élveztem az első maratonom.

Egyértelmű volt, hogy ezek után kipróbálja az ultrát?

Edzettem, úgy voltam vele, negyvenkét évesen nem leszek már gyors futó, megpróbálom inkább emelni a távot. A maraton után egy hónap múlva hatórás versenyen vettem részt, ötvenkilenc kilométert tettem meg Sárváron. Aztán jött egy tizenkét órás esemény, majd a Korinthosz nyolcvan kilométeres távja. Csináltam tovább a dolgom, jöttek a hosszú futások, megvolt a tempóm, éreztem, hogy ha lassan is, de jól haladok. Élveztem a felkészülést és a versenyeket.

A Korinthosz 160-at négyszer, az egyéni Ultrabalatont háromszor teljesítettem eddig. Ez utóbbin először kétezertizennyolcban háromfős csapatban voltam ott, akkor láttam az egyéni résztvevőket, akik arra inspiráltak, hogy mielőbb egyedül fussam körbe a tavat. A következő évben huszonnyolc óra tizennégy perc alatt teljesítettem is a távot, igaz, eléggé megviselt. A célba érkezve tudtam, hogy még visszatérek a versenyre.

Közben kiderült, hogy bekerült a Spartathlonon részt vevő magyar csapatba. Várja már a görög versenyt?

Két évvel ezelőtt az Ultrabalatonon éreztem, hogy nem kínlódás már a hosszú futás, jól ment, és már erősen kacsingattam a Spartathlon felé. Úgy voltam vele, az ideire jelentkezem, ha kisorsolnak, annak csak örülök. A várólista első helyére kerültem, sokan mondták, innen biztosan bekerülök. Így is lett, e-mailben tájékoztattak, hogy ott vagyok a mezőnyben.

Libabőrös vagyok, amikor erről a versenyről beszélek, nagyon várom már a rajtot.

Augusztusban a Korinthosz 160 lesz a Spartathlon főpróbája. Addig is próbálok nagy melegben futni, amennyire lehet, készülve a görög körülményekre. Szerencsére nekem nincs problémám a hőséggel, remélem, jól sikerül a felkészülésem, és megfelelő állapotban megyek a Spartathlonra.