A legsikeresebb magyar Himalája-expedíció, két nyolcezres egy csapásra

A Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozat 2007-re már két sikeres himalájai csúcsmászáson volt túl: négy évvel korábban kilenc honfitársunkat juttatta fel a 8035 méter magas Gasherbrum II csúcsára, 2006-ban pedig Erőss Zsolt ért fel egy bátor és bravúros mászással a 8167 méteres Dhaulagirire.

Ott volt a rengeteg lehetőséget rejtő 2005-ös év is, amikor Erőss háromszáz méter híján a híres-hírhedt, 8611 méter magas K2 legmagasabb pontját is elérte, már a kulcsrészt is kimászta, amikor a rossz időjárás miatt visszafordult.

Ez az expedíció azonban jól mutatta, hogy a magassága és meredeksége miatt a legnehezebb nyolcezresnek tartott K2-n is lehet keresnivalónk, ezért a sorozat részéről logikus döntésnek tetszett a mielőbbi visszatérés a Karakorumba – 2007-ben újra ez a hegycsúcs lett a fő cél.

A Himalája pakisztáni részén azért is lehetett jól tervezni, mert az expedíció úgy kalkulált, hogy a szomszédos, egynapi járóföldre lévő, 8080 méteres Gasherbrum I (Hidden Peak) megmászásával akklimatizálódik, amelyre egyébként Erőss már 2003-ban kis híján feljutott, ráadásul egy új útvonalat nyitott meg.

A magyar vállalkozás tizenegy tagú volt, a július 20-i csúcstámadásig pedig minden remekül haladt, de a csapat nagy része egy vihar miatt visszafordult. Mécs László és Tarjányi István viszont úgy döntött, továbbmegy, sőt Mécs fél 12-kor el is érte a csúcsot.

„Az időjárás romlott, de meg akartam nézni jobban a lehetőségeket, mert úgy láttam, az útvonal szélén haladni talán nem olyan veszélyes. Persze elszánt és motivált voltam, de nem nevezném vakmerőnek a kísérletemet, mert igenis volt benne megalapozottság” – mondta Mécs László a Csupasportnak.

„Kicsit szokatlan volt, amikor Zsolt is visszafordult, mert általában fordítva szokott lenni, ő vállalt kockázatot. Érdekes kérdés ma is, miért mentem tovább, de akkor nagyon határozottan éreztem, hogy minden rendben, és tudtam, ha veszélyes a helyzet, úgyis visszafordulok. Mondjuk, lefelé menet a rossz idő miatt tényleg nehéz volt a tájékozódás, egyszer el is tévedtem.”

Tarjányival már ereszkedés közben találkozott, és együtt tértek vissza a hármas táborba, majd másnap az alaptáborba, de ezzel nem volt vége a GI-re irányuló magyar kísérleteknek. Július 28-án kora délután ugyanis Erőss és Tarjányi mellett Csizmadia Péter, Csollány Katalin, Ugyan Anita és Sterczer Hilda is felért a hegy legmagasabb pontjára.

Ekkor azonban váratlant húzott a magyar csapat, a K2-n ugyanis közben elromlott az idő, ami minimálissá tette a siker esélyét, így négyen – Erőss Zsolt, Ugyan Anita, Csollány Katalin és Sterczer Hilda – úgy döntöttek, nekivágnak a szomszédos, 8051 méter magas Broad Peaknek.

Nem akarták, hogy kárba vesszen a megszerzett akklimatizáció, döntésük pedig jónak bizonyult, augusztus 11-én elérték céljukat, nem is akárhogy. Az eddigi magyar himalájai vállalkozásoktól eltérően nem expedíciós, hanem alpesi stílusban másztak meg egy nyolcezrest, azaz nem építettek táborláncot, a lehető leggyorsabban, kevés felszereléssel felmentek és lejöttek.

Bár a fő cél, a K2 megmászása nem sikerült, a két sikeres nyolcezres csúcsmászással azóta is ez a magyar hegymászás legsikeresebb expedíciója.