Siratódal, fájdalom és a szörnyű 32. kilométer: mit tegyen a futó, ha fáradt?

Nagy Katalin, az Egyesült Államok 24 órás válogatottjának tagja, a Spartathlon kétszeres győztese szerint csakis a pozitív gondolkodás segíthet.

„Minden futó átélt már holtpontot, miközben mindenki szeretné elkerülni. Könnyen holtpontra juthatunk, ha egy versenyen a határainkat feszegetjük, emellett valamilyen hibát is elkövetünk. Ez különösen igaz az ultratávokra, egyszerűen azért, mert ezek a versenyek időben is hosszúak. Itt már nem is az a kérdés, hogy volt-e holtpont, hanem hogy kinek hány, és mennyi ideig tartott. Jó eredményt elérni úgy lehet, ha a holtpontok számát és hosszát is minimalizáljuk.

Menczel Zsuzsa sportpszichológus úgy véli, érdemes előre felkészülni a holtpontokra.

Márkus Öcsi versenyszervező és ultrafutó alighanem nevetéssel kezeli a szorultabb helyzeteket, lévén kérdésünkre is vicces választ adott.

„Nem szeretnék tippeket adni, de elmesélem a saját tapasztalataimat. Az ultrafutásnak három szakaszát különböztetném meg mentális és fizikai aspektusból. Amikor a futó jól érzi magát, az a nevezés pillanatában van, és talán még a rajt előtt. A második szakaszban rosszul érzi magát, ez a rajt után elég hamar bekövetkezik. Aztán nagyon rosszul érzi magát, ami a mentális és a fizikai holtpont elérkezésekor következik be, amelyek nem feltétlenül esnek egybe. A mentális holtpont bekövetkeztekor személy szerint siratódalokat kántálok, vagy Seress Rezső Szomorú vasárnap című dalát énekelgetem órákon keresztül.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!