Érezni lehetett 1965-ben, hogy valami nagy dolog történik az Alpok jelképének számító, 4478 méter magas Matterhorn első megmászásának századik évfordulóján. Különösen azért, mert a kora egyik legjobb hegymászójának tartott olasz Walter Bonatti is a hegy környékén tartózkodott barátaival.
Bonatti csak tizennyolc évesen kezdett sziklát mászni, de két évvel később már a legjobb olasz mászók között tartották számon. Pedig ekkor még acélmunkásként dolgozott főállásban, és csak a szombat éjszakai műszak után nyílt lehetősége elmenni a hegyekbe.
A következő év augusztusában egyedül mászta meg a Mont Blanc-csoportban lévő Aiguille du Dru délnyugati pillérét, amelyet 2005-ös összeomlásáig Bonatti-pillérnek neveztek.
Aztán 1965-ben ott állt egyedül a Matterhorn északi falának tövében, hogy végrehajtsa az 1200 méter magas fal első téli szólómászását, amelyre addig senki sem volt képes, és azóta is csak nagyon kevesen.
Bonatti nagyon szerette az olyan kihívásokat, amelyre rányomták a „lehetetlen” bélyeget, de ez még ezek közül is kitűnt. Sokatmondó, hogy csak 29 év múlva tudták megismételni, 1994-ben a francia Catherine Destivell, az egyik valaha volt legjobb női sziklamászó. Reinhold Messner is megkísérelte megmászni az utat télen, de nem járt sikerrel.
„Mondhatnám, hogy a rossz idő miatt fordultam vissza, de nem, azért kellett visszafordulnom, mert nem tudtam továbbmenni. Amit Bonatti egyedül véghezvitt ezen a falon, az csodálatos és hihetetlen” – mondta Reinhold Messner az eredménytelen kísérlet után.
A legnagyobb csavar azonban csak ezután következett. Visszatérése után nem sokkal a 35 éves Bonatti bejelentette visszavonulását, amelyre aztán végképp senki sem számított. A hírtől azonban egyáltalán nem szomorkodott mindenki. Bár a francia kormány kitüntette, a francia hegyivezetők leginkább gyűlöletükkel „tüntették ki”, a bejelentés után kilyukasztották autója kerekeit és felgyújtották a házát.
„Sosem fogadtak el, mindig is kívülálló maradtam a szemükben – mondta Bonatti a francia hegyivezetőkről. – Szerencsémre nem tudták, hogy a házat már eladtam…”