Erős Tibor utolsó száz kilométeres győzelme után jöhetnek a hosszabb távok

Az őszi Spartathlon óta az OmszkiUltra volt az első versenye. Mennyire várta ezt a pillanatot?

Nagyon – vágta rá Erős Tibor. – Nemcsak a verseny miatt, hanem azért is, mert ez volt az első próbatétel az egészségügyi problémám után, így állapotfelmérés is volt egyben: mennyire sikerült magam újjáépíteni nagyjából a nulláról?

Az egészségügyi problémája után erősebben tért vissza?

Igen! Sikerült visszaszereznem a korábbi fizikai állapotomat, sőt erősebb lettem. De nemcsak fizikailag, mentálisan is. A Spartathlon után történtek nagyban hozzájárultak a mostani mentális erőmhöz, hiszen olyan dolgon mentem keresztül, amelyből rengeteget tanultam, fejben is jóval erősebb lettem.

Úgy tűnik, jól sikerült a téli felkészülése.

Igen, nagyon jól. Edzőmmel, Maráz Zsuzsival a felépülésem részeként alkalmaztuk az edzést, így sikerült fokozatosan visszatérnem a megszokott téli alapozó munkához.

Győzelmi célokkal vágott neki az OmszkiUltra száz kilométeres távjának?

Nem tagadom, igen. Mindent beletettem a felkészülésbe, igyekeztem magam mentálisan is edzeni az idei versenyszezonra. Most, hogy túl vagyok az első versenyen, megbizonyosodtam róla, mindent jól csináltam, és úgy érzem, száz százalékig készen állok a versenykihívásokra.

Sokat jelent önnek a mostani verseny helyszíne, érzelmesen írt róla a közösségi oldalán.

Az Omszki-tó nagyon közel áll hozzám. Itt futottam életem első száz kilométerét, amelyet a 2020-as koronavírus-járvány okozta korlátozások miatt privátban teljesítettem, majd ugyanitt futottam a hivatalos száz kilométeres ob-t tavaly, amivel meglett a tervezett háromszoros magyar bajoki cím ezen a távon.

A mostani száz kilométeres verseny egyúttal az utolsó is ezen a távon, ami méltó lezárása a kategórián belüli pályafutásomnak. Örülök, hogy itt kezdtem és itt is fejezhettem be a száz kilométeres versenyeket.

Azért is fontos még nekem az Omszki-tó, mert a Pomázi Futó Bajnokok SE tagja vagyok, és az egyesület korábbi vezetője, Sallai Zsuzsa indította útjára az OmszkiUltrát. Zsuzsa sajnos már nincs közöttünk, ezért a legutolsó százasomat az ő emlékének is ajánlottam.

Miért döntött úgy, hogy nem fut többet száz kilométeren?

Úgy érzem, ezen a távon elértem, amire képes vagyok. A fókuszt a jövőben a száz kilométer feletti távokra helyezem, úgy gondolom, az erősségemet a hosszabb távokon tudom majd kamatoztatni. Nagyon izgat például a huszonnégy órás versenyek gondolata is.

Maradjunk még az OmszkiUltránál, hiszen megdöntötte a pályacsúcsot. Ez is célja volt?

A pályacsúcs nem volt betervezve, elsősorban magammal versenyeztem, hogy felmérjük, hol állok a téli alapozást követően. Ideálisabb körülmények között valószínűleg többet is ki lehetett volna hozni belőle, de az edzésmunka eredménye látszik, és ez a lényeg.

A futásával teljesen elégedett?

Igen. Különösen ha figyelembe veszem, honnan indultam a Spartathlon után. De nem látom szükségét túlagyalni, hiszen nagyon szép eredményt értem el így is a hét óra tizenhárom perces teljesítéssel, a 4:20-as kilométerekkel.

Mi volt a legnehezebb kihívás ezen a versenyen?

Olyan nagyon nehéznek nem érzékeltem semmit, inkább kellemetlen volt az egyre jobban felerősödő szél, ami persze – a futók ezt jól tudják – mindig szemből fúj… De igyekeztem a célra koncentrálni, és az is erőt adott, hogy többször volt már alkalmam a tó körül edzeni jóval viharosabb szélben is – azokhoz képest ez most szinte semmiség volt.

A következő nagy megméretése az Ultrabalaton lesz.

Nagyon várom már! Életem harmadik kétszáz kilométer feletti versenye lesz. Érezni akarom, hogy tényleg megy nekem, képes vagyok kitartóan végigfutni extra holtpont nélkül. Izgulok is persze, hiszen nem könnyű olyan időt teljesíteni, ami tavaly elsőre sikerült. Sok rajtam kívül álló körülménynek kell klappolnia – ám ezekre nem tudok hatással lenni.

A vágyam az, hogy a teljesítményem idén is elégedettségre adjon okot, hiszen engem az visz előre az utamon, ha saját magammal szemben eredményesnek érzem magam.

Ezt most fokozottan érzem a felkészülés során. Összefoglalva, talán az a legfőbb célom, hogy elégedett legyek önmagammal, és úgy fussam ki magam, ahogy az edzettségem megengedi ezen a távon.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!