Komfortos élmények: minden a vízitúrákról

A vízitúrázás Magyarországon kedvelt szabadidős sportág, amelynek fő vonzereje a rengeteg változatos hazai folyószakasz. Egy átlagos, négyszemélyes, a célnak megfelelő túrakenut 250 ezer forint körül be lehet szerezni, de sokszor érdemesebb a bérlésre szavazni. A kenuk körülbelül hat méter hosszúak, súlyuk negyven-ötven kilogramm.

TÚRAKENU. A hajókat a könnyű szerkezet sérülékennyé teszi, így a parton nagy óvatossággal kezeljük. Semmiképp sem üljünk rá vagy lépjünk bele, mert kárt tehetünk a szerkezetükben. Ha szállítani kell, emeljük, még véletlenül se csúsztassuk a földön. Indulás előtt vizsgáljuk át alaposan, különös tekintettel a törésekre, lyukakra. A kenuk első és hátsó részén vízmentes rekeszek találhatóak, ezek biztosítják, hogy borulás esetén ne süllyedjen el a hajónk.

Figyelemmel kell lenni a belső sérülésekre is: a kiálló szálkák, a töredezett lakk, a kiálló üvegszálas anyag is kellemetlen sérüléseket okozhat.

Beszálláskor ügyeljünk arra, hogy egyenletesen terheljük a kenut, ellenkező esetben könnyen felborulhatunk. A hátsó ülés a kormányos helye, ő szálljon be elsőként, majd tőle szépen előre haladva töltsük meg a hajót. A padokon sose üljünk egynél többen, és ameddig nem találtuk meg az egyensúlyt, ne nagyon csúszkáljunk jobbra-balra. A hajó az ideális súlyelosztás miatt legyen kissé farnehéz, s lehetőleg ne a legnehezebb evezős üljön előre, mert a hajó folyamatosan forogni akar, s ez jelentősen megnehezíti a kormányos dolgát. Egy kenu általánosságban akkor nincs túlterhelve, ha a legalacsonyabb pontja és a vízfelszín között legalább 30 centiméter a távolság.

FELSZERELÉS. Aki már életében legalább egy vízitúrán járt, nagyon jól tudja, mit ajánlott és mit teljesen felesleges magunkkal vinni. A legfontosabb a nap elleni védelem, erre a célra ne sajnáljuk a hosszú ujjú, de jól szellőző pólót és nadrágot – kifejezetten előnyös, ha gyorsan száradnak. Cipők terén is hasonlóak a szempontok. Papucsban is nyugodtan evezhetünk, ez egyedül akkor jelenthet gondot, ha ki kell lépni a hajóból, és át kell emelni azt a folyó egy szakaszán, ha esetleg fennakadt.

Többnapos túra esetén akkor járunk a legjobban, ha a lehető legtöbb holmit be tudjuk pakolni az evezős túrát kísérő autóba. A nálunk maradó, kenuba szánt felszerelés tárolására a vízhatlan hátizsákok, valamint a műanyag hordók alkalmasak.

Bármelyiket választjuk is, az előnyük ugyanaz. Borulás esetén fenn maradnak a víz felszínén, a bennük lévő tárgyak pedig nem áznak el. Persze érdemes mindegyiket előzetesen a hajótesthez rögzíteni, hogy borulás után ne vigye el a víz. Hogyha olyan terepre megyünk, ahol gond lehet a navigálással, érdemes egy okosórát vagy egy GPS-készüléket beszerezni, amelyre az előzetes útvonalat feltöltve könnyen ellenőrizhetjük, hogy milyen tempóban haladunk, éppen merre tartunk, és mennyi van még hátra a szakasz befejezéséig.

SZABÁLYOK. Ugyan mentőmellényt az úszni nem tudók mindenképpen kapnak, vízitúrára csak akkor menjünk, ha tényleg tudunk úszni. Aki a hajóba ittas állapotban száll be, nemcsak a saját, hanem társai testi épségét is veszélyezteti. A koccintásokat tehát inkább hagyjuk meg a túraszakasz sikeres teljesítése utánra. Ha elfáradunk evezés közben, álljunk meg. A kenuban tilos felállni, azzal ugyanis borulást idézhetünk elő. Nem érdemes a hajóból a vízbe ugrani sem. Ha hosszabb túrára megyünk, és ismeretlen folyószakasznál álltunk meg, ne egyedül menjünk fürdeni. Kijelölt hajózási útvonalon, munkagépek közelébe és mindenhol, ahol azt tiltó tábla jelzi, hanyagoljuk a fürdést. Viharban, villámlásban gyorsan kössünk ki a parton, és húzzuk partra a hajót, hogy ne tudja elvinni a víz.

TÁBOROZÁS. Ha többnapos kenutúrára vállalkozunk, fontos vigyázni a hajó állapotára. Kikötés után még a parton takarítsuk ki, ehhez egy szivacs nagy segítségünkre lehet.

A hajóba száradt kosz és a folyamatosan halmozódó szemét eltávolításával sokat tehetünk komfortérzetünk javításáért. Abban az esetben, ha a hajó tárolója nincs közvetlenül a parton, és emiatt cipelni kell, a csomagokat először mindig vegyük ki belőle.

A kenut fejjel lefelé érdemes tárolni, így védekezhetünk az eső ellen. Ezt követően verjük csak fel a sátrakat, s helyezzük biztonságba személyes holminkat. A táborozáshoz érdemes sík, magasabban fekvő területet választani, ezzel védekezhetünk egy váratlan éjszakai vízszintemelkedés ellen. Másnap, a továbbindulás előtt alaposan szárítsuk ki a sátrat.

KOMFORTSZINT. A túrákat általában négy típusba lehet sorolni kényelmi szempont szerint: nomád, félnomád, komfortos, összkomfortos.

A nomád túrákra lényegében csak a hajót béreljük ki, minden másról magunknak kell gondoskodunk. Ez pénzügyileg olcsónak tűnhet, de ténylegesen csak a nagyon tapasztalt túrázóknak éri meg.

A félnomád túrákon a szervezők a túranap végén a vacsorát – mondjuk egy bográcsozást – magukra vállalják, de ezt leszámítva ugyanúgy ránk hárul minden. A komfortos túráknál minden túrázó a hajóban viszi a csomagját, de a napi egyszeri meleg étel biztos, és legalább minden második nap fürdési, tisztálkodási lehetőséget is biztosít a szervező. Az összkomfortos túrákon szinte minden teher lekerül rólunk: csomagjainkat külön autó szállítja, a vacsora mellé reggeli is jár (általában valamilyen étteremben), a csoportot pedig túravezető segíti. Ide tartoznak az úgynevezett csillagtúrák is, amikor a túrázók egy fix táborhelyről fedezik fel a folyószakaszokat, majd a szervezők busszal mindennap visszaviszik őket a bázisra.

Ha tudatosan választunk a lehetőségek közül, a vízitúrázás egészen biztosan maradandó élményt nyújt.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!