Aki már volt via ferratán, nagyjából tudja, a hagyományos túrázástól mennyiben tér el egy ilyen útvonal teljesítése. A túrázóknak nem elsősorban állóképességre van szükségük, nem a monoton menetelés elviselése a legnagyobb kihívás, éppen ellenkezőleg. A via ferrata túrákat valahol a hegymászás és a túrázás között lehet elhelyezni. A jó edzettségi állapot alapkövetelmény, de ennél is fontosabb talán, hogy ne legyen tériszonyunk, az elénk táruló pazar kilátást anélkül élvezzük, hogy megbénítana az alattunk elterülő mélység.
A Huasan egyike Kína öt nagy szent hegyének, ennek megfelelően csúcspontjain templomok és teaházak találhatóak. A feljutást két felvonó biztosítja, sokan azonban nem adnak az efféle luxusra, hanem a zarándokok által a hegyek oldalaiba vájt ösvényt követik. Egy ősi kínai legenda szerint egy igaz útvonalon lehet csak feljutni a hegyre, amely 12 kilométer hosszú, és 3000 évbe telt megépíteni. Indulás után lépcsők segítik a feljutást, ezt váltják fel idővel a sziklafalra erősített fadeszkák, valamint a felettük futó láncok, amelyekhez karabinerrel biztosíthatjuk magunkat. Mivel a pallók állapota nem mindenhol mondható tökéletesnek, minden lépésünkre éberen figyelni kell. A túra egy pontján ráadásul el is tűnnek a lábunk alól, és a sziklafalba vájt mélyedések segítségével kell folytatni az utat.
De szavak helyett beszéljen inkább az alábbi videó:
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!