A benzinválság érezteti hatását a futóedzéseimben is. Hetente egyszer tankolok, és hét közben nem foglalkozom vele többet a rohanós életvitelem mellett, mígnem aztán kollégáim egyre többet panaszkodtak, milyen nehezen tudnak tankolni. Amikor elmentem a megszokott helyi benzinkútra, azzal szembesültem, mindösszesen öt liter benzinhez juthatok, máshol pedig kígyózó sorok voltak. A tempófutásaim helyszíne miatt elég sokat autózom (a dimbes-dombos hazairól sík terepre gurulok), a legutóbbi edzésem előtt azon agyaltam, megkockáztassam-e, hogy beteszek harminc pluszkilométert a kocsiba, hiszen lehet, hogy egyhamar nem tudok tankolni. Végül maradtam az emelkedős megoldás mellett...
Ráadásul hűvös is volt, így nem kevés motivációs dumát nyomtam magamnak, hogy miért is kell kikelnem a meleg ágyból és kimennem futni a hidegbe.
Mielőtt elindultam, hagytam a srácoknak üzenetet a konyhapulton, miért is nem vagyok otthon, nehogy várjanak némi reggelire. A bemelegítő két kilométert komolyan vettem, így hamar megszűnt a reszketés, na de aztán jött a felüljáró, az emelkedők, biciklisek, rolleresek. Ez az útvonal egyébként az építészet csodája, mert az útvonalat valahogy úgy alakították ki, hogy odafelé is rengeteg a gyilkos, alattomos emelkedő – de visszafelé is. Többször próbáltam már ezt a titkot megfejteni, de mindeddig nem jöttem rá, csak szívok, mint a torkosborz. Amikor végre síkon voltam visszafelé, mondom, na, itt az én időm, akkor most csapassuk. Minden rendben ment, aztán elfutottam két tíz év körüli kislány mellett, akik látván a gyönyörű gazellatermetemet (ja, nem...) és -futásomat, úgy döntöttek, csatlakoznak.
Néhány tíz métert futottak mellettem, aztán hirtelen mozdulattal elém ugrott az egyik kislány, és megállt.
Ha nem számítottam volna rá, hogy lesz valami trükk a tarsolyukban, csúnya vége lett volna. Így csupán megköszöntem neki, hogy az egyébként sem unalmas edzésemet még izgalmasabbá tette, és hálát adtam, hogy nem akadt össze a lábunk. Aztán rájöttem, hogy túl hamar fordultam vissza, mert a tempós rész még tartott a felüljárón is, de mivel elég edzett vagyok már, az ilyen nehézségek nem fognak ki rajtam, nyomtam neki fölfelé is. Nem mondom, hogy az előírt feladatot maradéktalanul teljesítettem, de legalább lekötötte a figyelmemet a sok járókelő, rolleres, bringás, kutyasétáltató babakocsis anyuka, szóval volt ott minden, mint karácsonykor. Remélem, ha normalizálódik a helyzet, visszatérhetek a szokott helyeimre edzeni, mert szeretem rendesen elvégezni az előírt munkát, így viszont igencsak körülményes!
KMKOVEK.BLOG.HU
Elek-Belus Fruzsi a kedvenc helyemen indult egy igen kemény terepultraversenyen, 110 kilométeres távon. A versenyt először rendezték meg, Fruzsi pedig kőkeményen helytállt, és kategóriájában a 3. helyet szerezte meg!
Nem csak fizikai, hanem mentális küzdelem is volt, de igen jó csapat segítette, így sikerült megcsípnie ezt a remek helyezést!
GYEREFUTNI.COM
Utóbbi időben több futótárssal ütköztettük nézeteinket a futópad vs. kültéri futás témakörben, mindkettő mellett vannak érvek és ellenérvek. Krátky Egon atlétikai edző saját tapasztalatait olvashatjuk a bejegyzésben, hogy vajon melyik a jobb választás.
BARATRUNNING.COM
Külföldi beszámoló: a szerző a firenzei maratonit futotta le, hogy végre legyen „igazi” 42 kilométeres versenyen teljesített futás a lábaiban! Időnként rögtönöznie kellett, de végül sikerült jó idővel célba érnie.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
