A babakocsis közösség erősítette meg benne a futás szeretetét

Nem számított a második helyezésre Rácz Janka a decemberi terepversenyen, a nevezési listát böngészve ugyanis azzal szembesült, hogy erős a mezőny. Ráadásul két napig esett az eső, jeges szél fújt, nem lehetett tudni, milyen állapotban lesz a pálya. Végül minden a lehető legjobban alakult a 17 kilométeres, 560 méter szintemelkedést magába foglaló távon, 1:31:49-es idővel került dobogóra.

„Nagyon jó verseny volt, olyan, amilyen ritkán adatik meg az embernek. Jól ettem előtte, jól öltöztem fel, jó volt az időjárás, nem volt melegem-hidegem, jól jött ki a lépés. A bekötőszakaszt leszámítva végig gyönyörű hó volt, nem csúszott, lefelé is jól lehetett haladni. Az elejéről rajtoltam, Poór Brigitta végig előttem haladt, nyolc kilométerig még láttam is, de nem az volt a cél, hogy lehagyjam, hanem hogy megtartsam a pozícióm. Jó volt hallani minden ellenőrzőponton, hogy én vagyok a második. Mindvégig nagyon jól éreztem magamat, úgy éreztem, megtérült a befektetett munka. A második felében viszonylag egyedül mentem, akkor kezdtem el fáradni, és féltem, hogy utolérnek, de végül nem így lett, utánam három perccel ért be a harmadik helyezett, Hegyi-Sági Adrienn. A célban várt a barátnőm, akivel sokat futunk és versenyzünk együtt, ez is nagyon szuper érzés volt.”

Visszakanyarodva a múltba, Janka gyerekkorában többféle sportot kipróbált, kézilabdázott és atletizált is már egész kicsiként. Majd az Egyesült Államokban tett egy kitérőt, ahol úszott és futott is, de ez iskolai keretek között történt, kevésbé volt versenyjellegű. A nagy változás csak később, kisfia születése után történt meg, öt évvel ezelőtt, amikor is kapott egy futóbabakocsit.

Janka természetesen egyénileg is indult versenyeken, ami már ismerős volt neki az atletizálás világából. A célja a tempó fokozása volt, hogy a rövidebb távokat és a tíz kilométert minél gyorsabban tudja teljesíteni. Idén gyorsabb évet tervezett rövidebb távokkal. Sikerült is neki, a tavasszal a Vivicittán a legjobb tíz kilométerét futotta, és benne volt a női top 10-ben. De maradandó élmény nyújtott neki az is, amikor tavaly az Ultra Tisza Tón az említett barátnőjével párban másodikok lettek. Az aszfaltos versenyek mellett a terepfutás világába is belekóstolt.

„A terepfutás úgy jött, hogy Solymáron lakom, és egy idő után unalmassá válik körözgetni a kis utcákban, az erdő meg szinte szó szerint itt van a »számban«. Így egyértelműen adta magát a terepfutás. Aszfaltos versenyeken is szoktam indulni, félmaratonon, tíz kilométeren, de most a terepversenyek jobban vonzanak.”

Idén nyáron részt vett az első külföldi versenyén, a Triglav Trail 26 kilométeres távján a Szlovén Alpokban. Ez azért is volt emlékezetes, mert teljesen más világba került.

„Teljesen más egy külföldi verseny hangulata, mint idehaza. Ott az egész falu erre a hétvégére készül, fantasztikus az egésznek a hangulata a több száz terepfutóval. Igazán különleges élmény volt.”

„A babakocsis futás beleivódott, egész sokáig szerette, annak ellenére, hogy egy idő után már nagyon nehéz volt feltolni a hegyre – de sokáig kérte, hogy menjünk, mert nagyon élvezte. Volt, hogy versenyen is indultam babakocsival, az különösen tetszett neki. Most már ovisfutamokon veszünk részt, tetszik neki a hangulat, és hogy érmet is kap. Nincs túlerőltetve, nem gondolom, hogy ötévesen bármi komolyat kellene csinálnia, de amikor helyi ovisfutamokra elmegyünk, azt nagyon szereti.”

A jövőbeni terveket illetően Janka mindig télen tervezi meg a következő évét. Éppen a napokban nevezett egy külföldi terepfutóversenyre, amelyen 45 kilométeres, 2000 méter szintemelkedéssel járó megméretés vár rá.

„Ez júliusban lesz Lengyelországban, és elég keménynek ígérkezik. A többit még nem tudom, meglátom, hogyan alakul, hiszen itthon is számos hazai verseny közül válogathatok.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!