Megküzdött a nehézségekkel 2022-ben, jövőre vb-induló lenne Jenkei Péter

A tavasszal nagy egyéni csúcsot futott félmaratonin Berlinben, aztán talán nehezebb hónapok következtek. Hogyan értékeli az évet?

Igen, összefoglalva nagyjából így nézett ki az évem – felelte a Csupasport érdeklődésére a 30 éves Jenkei Péter, háromszoros magyar bajnok maratoni futó. – Biztatóan indult, de a berlini 1:05:13 után nem úgy folytatódott, ahogy szerettem volna. Több oka is van, de a legfontosabb, hogy munka mellett kellett felkészülnöm, és ezen a téren nehezebb, megterhelő időszak következett. A tavaszi-nyári edzéseket ugyanúgy elvégeztem, mint máskor, ám a formám nem volt olyan, mint amire számítottam – vagyis az első verseny maradt az esztendő csúcspontja. Örülök, hogy ilyen jól sikerült, mert így van rá okom, hogy elégedetten nézzek vissza az évre.

A maratoni ob-t is megnyertem, de ennek eléggé speciális története van…

Röviden: ha januárban közlik, hogy Frankfurtban lesz az országos bajnokság, semmiféle felzúdulás nem kíséri a döntést. Szakmailag ugyanis indokolható, hiszen erős a mezőny, jó a pálya, jó az idő, de csupán egy hónappal a verseny előtt értesülni róla jelentős kihívás. Nagyon kevesen indultunk el, és az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a helyszínt és az időpontot tekintve öt módosítás is történt korábban, Frankfurt már a hatodik helyszín volt… Aki készült már maratoni versenyre – akár csak amatőrként is –, tudja, nem úgy működik, hogy egyszer csak kitalálják, ne most, hanem inkább máskor fuss, hiszen előre kell tervezni. A tavasszal úgy volt, hogy szeptemberben lesz az ob, előtte magaslati edzőtáborba mentem volna, aztán a nyár elején kiderült, mégsem szeptemberben, hanem novemberben rendezik, így törölnöm kellett a tábort. Végül jött a következő módosítás, nem november, hanem október az országos bajnokság időpontja.

Csere Gáspár szerint egyáltalán nem rossz irány, ha az ob-t külföldi helyszínre teszik. Ön mit gondol róla?

Nem rossz, sőt szakmailag kifejezetten védhető és indokolható. Az országos bajnoki győzelem negyvenöt pluszpontot ad a világranglistán, amely a kvalifikáció alapja mindegyik világversenyre. Ez független attól, hogy Budapesten vagy Frankfurtban éri el valaki, ráadásul hozzáadódik az időeredményhez, ami a mi szempontunkból azt jelenti, hogy a 2:15:00–2:20:00 körüli időnk három perccel jobb lesz. A rangos versenyeken elért helyezések szintén pluszpontokat érnek, vagyis az irány abszolút jó, ha idejében meg van tervezve.

Ugye a frankfurti 2:23:47-es időnél jobb eredményben reménykedett?

Mindenképpen. Az ősszel sikerült kicsit összekapnom magam, jobb formába lendültem, mint voltam a nyáron, de már a kiutazáskor tudtam, hogy nem lesz reális megdönteni az egyéni csúcsomat. Ahogy említettem is, a munka miatt nem voltam topformában – ha minden jól alakul, elérhető lett volna a 2:20:00-on belüli idő, de az október harmincadikához képest kirívó húsz-huszonkét fokos frankfurti meleg megnehezítette a dolgomat, a táv második fele eléggé lassú lett.

Milyen esélyei vannak a részvételre a jövő évi budapesti világbajnokságon?

Őszintén szólva nem tudom pontosan, mi kell majd, hogy valaki a rendező Magyarországot képviselhesse. A részvételhez adva van a fix nemzetközi szintidő, az indulók irányszáma nyolcvan vagy száz; a résztvevők egy része a szintidő teljesítésével automatikusan bejut, majd a létszámot a világranglistás helyezések alapján töltik fel. Ha egyik versenyzője sem éri el a szintet (2:09:40) – ami nálunk valószínűsíthető –, a rendező ország elvileg kaphat egy szabadkártyát. Csak az a kérdés, hogy ezt a legjobb világraglista-pozíció alapján osztják-e ki, vagy a jövő tavaszi ob lesz a válogató.

Nyilván ott van a fejemben a világbajnoki szereplés, ez a célom, ahogyan Csere Gáspárnak és Szemerei Leventének is.

Egyértelműen jót tesz a magyar maratoni futásnak, így a mi eredményeinknek is a nagyobb konkurencia. Jó látni, hogy van egy fiatal versenyző, aki berobbant, bár azt majd Valenciában láthatjuk, hogy mire képes a maratoni távon. Az biztos, hogy a félmaratonin elért idői tekintélyt parancsolóak, és számolni kell vele.

Hogy édesapja, Jenkei András is nagyszerű hosszútávfutó volt, okoz bármiféle mentális nyomást?

Alkalmanként megkérdezik ezt tőlem, de nem szoktam összehasonlításokat tenni. Inkább pozitív irányba visz, motivál, hogy elérjem, esetleg túl is szárnyaljam a 2:14:07-es egyéni csúcsát. (Jenkei Péter egyéni csúcsa 2:17:42 – a szerk.)

Büszke vagyok rá, hogy mi vagyunk az egyetlen család Magyarországon, amelyben ketten is 2:20-on belüli maratoni időeredményt értek el.

Ezen a héten kikapcsolódom, Frankfurt után három hét pihenőt terveztem, és a jövő héten kezdődik az alapozás. A külföldi vonalat követve áprilisban Bécsben lesz az országos bajnokság, ami teljesen fix és rendben is van, ott szeretnék minél jobb időt elérni akár a vébékvalifikáció jegyében, de egyébként is. Örülnék, ha ott lenne Gazsi, Levi és én is, és futhatnánk egy jót egymás ellen.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!