Klein Dávid: a Tátra kiismerhetetlen, ahol még számos jelentős célt lehet elérni

Milyen volt az első útja?

Tizenkét éves voltam, amikor belekóstoltam a sziklamászásba, utána nem is volt esélye más sportágnak. A versenysportokat egyébként sem szerettem, taszított, hogy le kell győzni az ellenfelet. Tetszett, hogy a hegymászásban nem kell legyőzni senkit és semmit. A hegyet biztosan nem. Ezért maradtam a mászás mellett, hónapok alatt beleszerettem, hamar eldőlt, hogy ezzel szeretnék foglalkozni a későbbiekben is.

Érdekes kijelentés, gyakran halljuk a „legyőzni” és a „meghódítani” szavakat a hegymászás kapcsán.

Ezeknek a fogalmaknak nem szabadna kapcsolatban állniuk a sportággal. A hegyet nem legyőzni kell, hanem megmászni. Persze tudom, így kevésbé hangzatos… Én leginkább azt érzem, „vendégségben” vagyok odafenn: ez mindent elmond.

A hegyekben egyaránt érnek kellemes és kellemetlen meglepetések – néha örülök, néha sírok –, de mindig a vendégre jellemző tiszteletadással érkezem és távozom.

Sokszor voltam ilyen vendégségben és sok tapasztalatot szereztem. Ha ezek közül egyet kéne továbbadnom, akkor ez lenne: a hegyet nem győzhetjük le, ne ezzel a szándékkal induljunk!

Milyen szakaszokra osztja a felkészülést?

A hegy- és sportmászás nagyon gazdag és sokszínű tevékenységcsokor. Mindenekelőtt tudnom kell, mi a cél. Egy technikás alpesi projektre, egy nehéz sziklaútra, jégtúrára, esetleg egy nyolcezres expedícióra készülök? A műfajhoz igazítom a felkészülést, de bármelyiket választom, mindig az alapok felépítésével kezdem. Fontos a stratégiai felkészülés, és ennek része az eszközök, az útvonal, a társak kiválasztása és az információgyűjtés.

Hiába a jó felszerelés és a megfelelő edzettség, ha nem tudjuk, milyen hóviszonyok vannak az adott helyen, akkor könnyen baj történhet.

Ismernem kell a kiszemelt hegyen uralkodó időjárást és a terep jellegzetességeit. Ezután következhet a mentális felkészülés, vagyis hogy lélekben, fejben készek legyünk a feladatra: elfogadjuk a nehézségeit és a vele járó veszélyt. Számot vessünk azzal, mennyit ér meg a csúcs, mikor kell feltétlenül visszafordulnunk. A felkészülés harmadik pillére a fizikai felkészülés: ez – céltól függően – jelenthet sok-sok terepfutást, mobilizációs gyakorlatokat. A gumiszalagos gyakorlatokat kifejezetten szeretem, meg a spinninget, biciklizést, úszást, tehát bármit, ami az állóképességet növeli. Ha expedíciós célunk van, akkor fontos, hogy intervallterheléseket is beiktassunk: a stabil állóképesség ellenére időnként megpörög a szervezetünk mászás közben. Ha technikai jellegű célt választottunk, akkor mászás, mászás, mászás. Akár zsákkal, a célnak megfelelő pluszfelszereléssel. Végül fontos, hogy tisztázzuk, miért indulunk el.

Én önző okokból mászom: szeretnék magasztos élményeket átélni odafent. Úgy gondolom, a fizikai, mentális és stratégiai felkészülés nagyon fontos része a hegymászásnak.

Ha tanácsot kéne adnom azoknak, akik most készülnek első hegyi túráikra, akkor az ez lenne. Szuper lenne, ha néhány év múlva kijelenthetnénk, nem történt baleset, mondjuk, a Tátrában a felületes előkészületek miatt.

Az egyik legkockázatosabb sportról beszélünk. Volt már olyan nehézség, ami gátat szabott a további lendületnek?

Még kétezertízben Várkonyi Lászlóval, Konyi barátommal a Mount Everest északi oldalán másztunk. Úgy gondolom, alaposan felkészültünk, a tragédia mégis bekövetkezett. Konyit elsodorta egy jégomlás, én a kötélen maradtam. Ez természetesen nagyon nehéz volt, ugyanakkor nem akartam felhagyni a hegymászással, tovább folytattam.

A tragédia miatt fordult erőteljesen a Tátra felé? Számos előadásában beszél a hegységről és a megmászásáról.

Nem. A Tátrába könnyű beleszeretni, velem is ez történt, még fiatal kölyök koromban. A Tátrára úgy tekintek, mint egy kiismerhetetlen hegyre, ahol még számos új célt szeretnék elérni. Nekem nem az a fontos, hogy a hegy minél messzebb legyen, vagy hogy minél egzotikusabb legyen, hanem az, hogy vonzzon. Magyarországon és az Alpokban is sok gyönyörű hegy található, érdemes megismerni azokat is!

Melyik hegységbe megy legközelebb?

Januárban a mászóklubommal Marokkóba megyünk és az Anti-Atlasz-hegységben tervezünk szép, hosszú, úgynevezett „tradicionális biztosítású” sziklautakat teljesíteni. A tél folyamán, remélem, többször eljutok majd jeget mászni, akár a Tátrába, akár messzebb. Ami pedig az expedíciós célokat illeti, éppen most próbálok dűlőre jutni. Nagy valószínűséggel ismét Pakisztánba utazom majd a nyáron.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!