Koncertjéről esett be a rajtra a Salomon Szentendre Trail győztese, Puskás Máté

Talán nem is annyira meglepő a győzelme, hiszen ebben az évben már elért két jelentős sikert.
Hát, engem azért meglepett – válaszolta Puskás Máté, aki az idei Vértes Terep Maratonon második lett, a Black Hole Ultrát pedig megnyerte. – Egyáltalán nem úgy álltam rajthoz, ahogyan kellett volna, ezért különösebb cél nélkül vágtam bele a kihívásba.

Mit jelent ez pontosan?
Amikor kiderült, hogy a koncert másnapján lesz a verseny (Puskás Máté az Iron Maidnem zenekar basszusgitárosa, és a viadal előestéjén, szombaton még koncerten lépett fel – a szerző), valójában el akartam adni a nevezésemet valakinek. Végül két és fél óra alvással a hátam mögött vágtam neki az ötvennégy kilométeres távnak, ezért úgy döntöttem, futok egy jót, és élvezem a friss levegőt. Végül győzelem lett belőle.

Azért valamit tennie kellett érte.

Eleinte nem foglalkoztam a tempóval és azzal, hogy hányadik leszek, de időközben elkapott a versenyszellem.

Az elején már láttam, hogy a kialvatlanság miatt szokatlanul magas a pulzusom. Hogy ez ne zavarjon meg, keveset figyeltem a Garmin-órámat, és végig az érzéseimre támaszkodtam. Körülbelül tizenöt kilométernél egyszer csak elkezdtem élvezni a futást, és amikor a visegrádi emelkedő végén beértem az élen haladókat, úgy éreztem, ebből még lehet valami. Onnantól már azon voltam, hogy kitartson az energiám, de jól bírtam a táv hátralévő részét.

Ismeri a második és a harmadik helyezettet?
Nem igazán, mert ők terepfutók, és ez a műfaj nem nagyon hoz lázba, bár Allaga Tamás neve ismerős volt. Hosszú távon inkább az aszfaltos versenyeken szeretnék jó eredményeket elérni. Laikus vagyok, aki nem tudja, hogyan kell terepen futni. A verseny közben, harminc kilométer után egyszer el is tévedtem, ezért később újra meg kellett előznöm Madarász Ferencet és Allaga Tamást.

Mondhatjuk, hogy ez volt élete első terepversenye?
Tulajdonképpen igen, bár a Black Hole Ultrán is volt rengeteg terepes szakasz és ezerhétszáz méternyi szintemelkedés is, sőt a Vértes Terep Maratont sem sík terepen rendezték. Olyan terepversenyen azonban, amely olyan hosszú, mint a Salomon Szentendre Trail, még valóban nem indultam. Szeretek terepen futni, mert közben fel lehet töltődni a tájjal, de veszélyeket is tartogat, mint például a kis ösvények, a sziklás részek és a patakok.

Talán mégis érdemes lenne terepfutással foglalkoznia.
Mivel most első lettem, automatikus résztvevője leszek a jövő évi Salomon Ultra Trail Hungarynek. Megy is a tanakodás a párommal, vajon melyik távon induljak el: a nyolcvannégy kilométeren vagy a királykategóriában?

Szóval indulok én még terepversenyen, és ha nem ezt tekintem a célversenyemnek, leveszem a vállamról a terhet, így akár újra szép eredményt érhetek el.

Akkor egyelőre marad az aszfalt?
Igen. A terepfutással ellentétben – amelynél állandóan figyelnie kell az embernek, hová lép – az aszfalton könnyebb flow-ban futni, amit kifejezetten kedvelek. Szeretnék részt venni az egy hónap múlva sorra kerülő Ultra Tisza-tó hatvanöt kilométeres távján, augusztusban a Korinthosz nyolcvanon – tavaly is indultam rajta, és nagyon élveztem –, a Szőlős-kör ötvenen, illetve ősszel szeretném megdönteni a félmaratoni és a maratoni egyéni csúcsomat is a SPAR Budapest Maratonon.

A Salomon Szentendre Trail férfiversenyének végeredménye (54 kilométer, 1800 méter szintemelkedés)
1. Puskás Máté 4:52:54
2. Allaga Tamás 4:58:28
3. Madarász Ferenc 5:04:01

(Nyitókép: Ultra Trail Hungary)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!