Svédországban furcsa és felemelő élmények edzették az UTT női bajnokát

Fogarasiné Veres Krisztina tizenkét éve költözött Svédországba a családjával, ma már három gyermek édesanyja. A 38 éves, tanítói végzettségű hölgyet honvágy gyötörte, ezért úgy gondolta, a sport remek ötlet az enyhítésére, ekkor kezdett el futni. Lépcsőfokról lépcsőfokra haladt, a maratonik után belekóstolt az ultrába is. Tavaly az Ultra Tisza-tó és az Ultrabalaton miatt hazautazott Magyarországra, ami jó gondolatnak bizonyult: az előbbi 130 kilométeres versenyét megnyerte, míg az első Ultrabalatonján az előkelő ötödik helyen végzett a nők között.

„Kétezertizenhatban futottam le először a Stockholmi maratonit, három évvel később ismét részt vettem rajta – emlékezett a férjével és három gyermekével Sundsvallban élő Fogarasiné Veres Krisztina. – A SPAR Budapest Maratont is teljesítettem, mégpedig éppen abban az évben, amikor az első svéd maratonimat is. A stockholmi verseny valósággal beszippantott. Ott tényleg minden korosztály képviseltette magát, az egészen fiataltól a hetven feletti versenyzőig. Egyéniben évről évre tizenhatezer ember indul az eseményen, ilyenkor az egész ország lázban ég. A svédek rengeteget mozognak, ez egyrészt az időjárásnak köszönhető, hiszen nincs annyi napfény, a napsütéses órák száma kevesebb, amit a sporttal akarnak kompenzálni. Bármilyen futórendezvényt tartanak is Stockholmban, nem túlzás, a fél város kint van és szurkol, igazi fiesztahangulat uralkodik. Budapesten is jó a hangulat, de nem lehet összehasonlítani a kettőt.

Svédországban mintha minden szurkoló családtag lenne, úgy buzdítják a sportolókat.”

Harmadik gyermeke születése után, 2019-ben Krisztina ismét elkezdett futni, maratonikat teljesített, majd következett egy hatórás verseny és az Ultravasan 90 nevű svéd terepviadal.

„A hatórás verseny nagy élmény volt. Érdekes dolgokkal találkoztam a frissítőpontoknál, például a svédek kávét is tesznek ki. Ők nagy kávésok, nekik ez magától értetődő. Ezen kívül meleg levest is kínáltak, sőt a hosszútávú versenyeken palacsintát is adnak. Tesznek bele egy kis áfonyalekvárt, és már suhannak is tovább. Sosem kértem a palacsintába lekvárt, furcsán is néztek rám.”

Svédországban a domborzati viszonyok miatt nem igazán van sík terep, és igencsak alacsony a hőmérséklet. Nem ritka a mínusz 20 fok, ami a svédeknek majdhogynem normális, ilyen időben is gondolkodás nélkül futócipőt húznak. Sok futó északon sífutással készül a versenyekre, kihasználják, hogy kedvező, hófedte terepek nyújtanak lehetőséget. A helyiek egymást motiválják, az idősebb korosztály is fut a hétköznapokon, sőt a versenyeken is rendszeresen feltűnnek.

„A koronavírus-járvány miatt Svédországban már két éve nem tartottak futóversenyeket. Én amúgy is Magyarországra jártam versenyezni, kint nem is lett volna rá lehetőségem. A svédeknél nem voltak jelentős korlátozások a vírushelyzet miatt, ám amelyek érvényben voltak, azokat szigorúan be is tartatták.”

Az ultrafutó elmondta, a magyarok aszfalton, a svédek inkább terepen szerepelnek jobban.

„A magyar ultrafutók eredményorientáltabbak, és aszfalton eredményesebbek is. Svédországban a terepultrák dominánsabbak.”

Fogarasiné Veres Krisztina az idén is hazautazik Magyarországra versenyezni, ám élete első 24 órás versenye valószínűleg Svédországban lesz.

„Ebben az évben mindenképpen teljesíteni szeretnék egy huszonnégy órás versenyt, ami vélhetően könnyebben megoldható Svédországban, mint Magyarországon. Egy tavaszi svéd hatórás versenyre már beneveztem, biztosan ott is leszek a rajtnál, ám igyekszem hazautazni az Ultrabalatonra. Svédországban szeretnék egy százhatvan kilométeres versenyt teljesíteni, de még nem tudom, pontosan mikor és hol. Azt még el kell mondanom, hogy a hosszú távú célok között ott szerepel a Spartathlon teljesítése, ám nem stresszelek rá – minél több versenyen veszek részt addig, annál jobb formában érkezem majd a legendás görög versenyre.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!