A klímakutató nyolcadszor járt a 6893 méter magas Ojos del Salado csúcsán

A közelmúltban írtunk Molnár Ábel sikeréről, amikor is két társával együtt felmászott a 6893 méter magas Ojos del Saladóra. Az Argentína és Chile határán magasodó vulkán az Aconcagua (6961 méter) után Dél-Amerika második legmagasabb csúcsa, amelyre a 23 esztendős hegymászó Nagy Balázzsal és a chilei Sebastián Ruizzal jutott fel. Molnár Ábelnek ez először sikerült, ugyanakkor Nagy Balázs 2010, 2012, 2014, 2016, 2018, 2019 és 2020 után már nyolcadszor járt az Ojos del Salado tetején – valamennyiszer tudományos céllal.

„Több mint tíz éve helyeztem el az első műszereket a hegyen, és nagyjából kétévente visszatérek, hogy a klímaváltozás szempontjából fontos adatokat kinyerjem a készülékekből – kezdte Nagy Balázs geográfus, hegymászó, klímakutató. – A Mount Everesten is vannak hasonló műszerek, de azok az időjárás-változásról szolgáltatnak lényeges adatokat, míg a mi műszereink a klímaváltozásról. Az Andok e száraz részén a felszín alatt található a jég, tehát a föld alatt helyeztük el a készülékeket, amelyek segítségével megállapítható, hogy a hegy mennyi jeget és vizet rejt. Bolygónk felmelegedése ugyanis nemcsak a sarkvidék, hanem az Andok hegyeiben lévő jég olvadását is jelenti.”

Természetesen a XXI. században műholdas műszerekkel is elemezhető a klímaváltozás, de a helyszínen sokkal pontosabb adatokat lehet kinyerni a készülékekből. Csakhogy az Ojos del Salado az Atacama-sivatagban, vagyis a világ egyik legszárazabb területén található, ahol egy százalék alatti (!) a páratartalom.

„Gondoljunk bele, micsoda különbség ez a nagyjából tengerszint feletti szobában mért hatvan százalékhoz képest.

Költői kifejezéssel az Andokban találhatók a legalacsonyabb nyolcezresek, mert a hatezres hegyeken ugyanúgy nehezíti a mászást az UV-sugárzás, az extrém hideg, a fagy, a rendkívül erős szél, de a nyolcezresekkel ellentétben a szárazság is.

A szélsőséges időjárásban a mászásra sem vállalkoznak sokan, kutatói munka elvégzésére pedig alig néhányan.”

Nagy Balázs hasonló céllal járt már a Kárpátokban, Kis-Ázsiában és az Antarktiszon is, de a tudományban folyamatosan a fehér foltokat kereste, s mivel korábban is ismerte már az Atacama-sivatagot, tudta, a térség magashegységeiből nincsenek a klímaváltozásról releváns adatok.

„A műszereket nem kizárólag a csúcson helyeztük el, hanem különböző magasságokban, hogy a hegylábtól a tetejéig egyfajta keresztmetszetet kapjunk – folytatta a geográfus, aki a kilencvenes és a kétezres években háromszor is átgyalogolta keresztbe a Himaláját, alkalmanként több száz kilométert megtéve. – A csekély páratartalom, a rendkívüli szárazság és a folyamatos szél miatt a műszereket különböző mélységekig ástuk be a hegybe, tíz, harminc vagy hatvan centiméterre, de van, amelyiket egy csőben helyeztük el, megint egy másikat kőtörmelék alatt. A mászás közben már négy-ötezer méteren kezdődik a munka, viszem a laptopomat, és miután megkerestem a műszert, kinyerem belőle az adatokat. Hatezer méter felett már nem lenne kellemes a számítógéppel ügyködni, ezért itt már a műszercsere az ideális megoldás, de a csúcson, csaknem hétezer méteren így is legalább egy óránkba telt, mire végeztünk.

Ennek a vulkánnak a megmászása az előkészületekkel és az akklimatizációval együtt nagyjából tíz-tizenkét nap, de kutatóként többnyire háromszor ennyi időt töltök fent, mert az adatgyűjtés mellett sokféle helyszíni vizsgálatot is végzünk.

Ekkora magasságban bizony a végére amortizálódik a szervezetem.”

Az elmúlt tizenkét évben mért adatokból a geográfus a döntéshozók számára alapinformációkat adó elemzéseket is készít, s nem meglepő módon erős melegedést észlelt.

„Az Andok hegyeit úgy kell elképzelni, mintha fagyott víztornyok lennének, de a melegedés következtében a felszín alatt lévő jég elkezdett olvadni, és még extrém helyeken is létrejöttek vízfolyások, tavak. Az egyik ilyen tóban döntöttek néhány éve Guinness-rekordot magashegyi búvárkodásban.”

Nagy Balázs az Ojos del Salado mellett számos csúcson járt már az Andokban: 1996-ban a Sajama (6542 méter), 2001-ben az Aconcagua (6961 méter) és a Tupungato (6570 méter), 2008-ban a Cerro Vicuna (6067 méter) volt a célja, míg az idén néhány nappal a vulkán megmászása előtt akklimatizációs túraként a Nevado San Francisco (6016 méter) csúcsára is feljutott.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!