Külföldiek síturizmusa Magyarországon? Egyelőre elképzelhetetlen

A történelem szerencsétlen alakulása következtében Magyarország a legmagasabb hegycsúcsait is elveszítette oly' sok más mellett. Szlovákiáé lett a Szepes vármegyében, a Magas-Tátrában égbe nyúló, 2655 méter magas Gerlachfalvi-csúcs (korábban Ferenc József-csúcs); a mai Románia területén, a Keleti-Kárpátokban található a 2303 méter magas Nagy-Pietrosz; míg Ukrajna legmagasabb csúcsa a Máramarosi-havasokban elhelyezkedő, 2061 méterre nyúló Hóvár. Nekünk maradt az 1014 méteres Kékes a Mátrában, ugyanakkor pozitívum, hogy 800 méterig lefelé haladva 86 hegycsúcsot is találhatunk hazánkban, és ahhoz, hogy síelni tudjunk, ennél kisebb magasság is megfelelő.

Más kérdés, van-e szándék és akarat, hogy Magyarország a belföldi, sőt a külföldi síturisták számára is vonzó helyszín legyen. Egyáltalán, mivel lehet idecsábítani, mondjuk, egy franciát vagy olaszt, aki sokkal magasabb bérceken, fantasztikus körülmények között hódolhat télisport-szenvedélyének?

A válasz kettős.

A jelek szerint akarat mindenképpen van, ugyanakkor kétségtelen, rengeteget kellett dolgozni eddig is, s kell a jövőben is, ha fejlődni szeretnénk a (téli) turisták idecsalogatásában – különös tekintettel arra, hogy a kemény telek a globális éghajlatváltozás miatt jó néhány éve elkerülik térségünket.

Ezt a problémát saját bőrükön tapasztalják a bánkútiak, akik nyolc sípályát működtet(né)nek, hóágyúzni azonban nem tudnak – vagyis hiába volt náluk már októberben is hó, megköti a kezüket, ha nem esik, amikor esnie kellene.

„Nincs olyan kimutatásunk, hogy hány külföldi vendég látogat el hozzánk – magyarázza Nagy Norbert, a Bánkúti Síklub szóvivője. – Az biztos, hogy nagy számban nem jönnek. A véleményem az, hogy hatalmas meglepetés lenne, ha egy osztrák vagy szlovák úgy döntene, idejön síelni. Mondjuk, Kassán kitalálja valaki, hogy ha úgyis elkészült az autópálya, hamar ideér, és megnézi, mi van Bánkúton – ahelyett, hogy kapásból Kassa környékén keresne síelési lehetőséget. Amit elképzelhetőnek tartok, hogy ha egy külföldi éppen Miskolcon tartózkodik valamiért, és kezdőként szeretne megismerkedni a síeléssel, akkor eljön hozzánk. A jellemző trend egyértelműen az, hogy inkább a magyarok mennek külföldre síelni.”

Nagy Norbert szerint segíthetne a külföldiek idecsábításában, ha december elejétől március elejéig rendelkezésre állna megfelelő mennyiségű természetes hó és tökéletes pályák, de ennél is inkább a magas szintű oktatás – ám ezen a téren jelenleg nem tudunk olyat felmutatni, ami máshol ne lenne meg. Ráadásul a domborzati viszonyainkon és a síelhető napok számán nem tudunk változtatni.

 

 

Kitörési lehetőségként vetődhetne fel, ha lenne itthon egy kifejezetten színvonalas nyári sípálya, hiszen nyáron egyébként is sok turista keresi fel Magyarországot, pihen a Balatonon, vagy felfedezi Budapestet. Aki fogékony a síelésre, és nem bírja ki csúszás nélkül, míg beköszönt a tél, könnyen lehet, hogy kipróbálna egy jó minőségű pályát hazánkban, esetleg elsajátítaná az alapokat, vagy megismertetné a sportággal a gyermekét.

A helyzet a mátraszentistváni Síparkban sem sokkal jobb, de néhány támpontot kaptunk a sajtóügyekért felelős Erbeszkorn Tamástól.

„A legutóbbi évadban konkrétan nulla volt a külföldi látogatóink száma a koronavírus-járvány és a vele járó határlezárások miatt – mutatott rá. – Egyébként sem jellemző, hogy szervezetten, buszokkal érkezzenek hozzánk a turisták, leginkább egyénileg jönnek. Az étteremben, a felvonóknál hallható kommunikációból következtethetünk rá, milyen nemzetiségű külföldiek fordulnak meg a síparkunkban. Szlovák, román, orosz hangokat is lehet hallani, ahogyan angolul beszélőkkel is találkozhatunk. Mi azonban nem kérdezhetjük meg a pénztárban, ki honnan érkezett, nem strigulázzuk az érkezőket.”

Erbeszkorn úgy gondolja, főként az itt dolgozó vagy a környező országokban élő diplomaták mennek kikapcsolódni a Mátrába, ugyanakkor leszögezte, ők egyértelműen a belföldi turizmusra és a rekreációs síelésre koncentrálnak. Nekik sincs statisztikájuk, hogy ki honnan érkezik, mennyi időt tölt Magyarországon, külön nem költenek rá, hogy magukat hirdessék a határainkon túl.

Általánosságban is elmondható, ha magasabb szinten vagy konferenciákon szóba kerül a síturizmus, inkább arra koncentrálnak a felszólalók, a döntéshozók, hogy az ágazat belföldi vonzerejét növeljék, a nagyjából 500 000 magyar síelő ne külföldön költse el a pénzét, ne a határainkon túlra utazzon síelési lehetőségekért, hanem maradjon itthon.

A hóhiány és a meleg nem csupán idehaza, a környező országokban is problémát okoz. Klasszikus síterepek küzdenek a fennmaradásért, de még mindig jóval több esélyük van azoknak a helyeknek, amelyek legalább 2000 méterrel találhatóak a tengerszint felett, mint az 1000 méter alattiaknak, kevés csapadékkal és magas hőmérséklettel.

 

 

A legmodernebb és legnagyobb magyar terep éppen nem a Mátrában, a Bükkben, a Zemplénben vagy a Börzsönyben található, hanem a Veszprém megyei Eplényben, vagyis a Bakonyban. Itt a külföldi, patinás komplexumokhoz viszonyítva is versenyképes körülményeket kínálnak (hóágyúk is rendelkezésre állnak), ami akkor számíthat fontosnak, ha bizonyos okok miatt máshol újabb lezárások lesznek. Ebben az esetben a környező országokból Magyarország felé is kacsingathatnának a síkedvelők. Olyan szörnyű állapotok viszont még egyszer nem várhatók, amilyenek 2020 márciusában, de még inkább 2020–2021 fordulóján alakultak ki, mert már széles körben elérhetőek a vakcinák, s ez az opció lehetővé teszi, hogy az emberek utazzanak – még akkor is, ha tombol a járvány.

Összességében kijelenthető, rendkívüli erőfeszítések és minden tekintetben nagyon szerencsés csillagzat szükségeltetik, hogy bízhassunk benne: Magyarország a jövőben nemcsak gyönyörű városai, csodás tavai és folyói, hanem síelési lehetőségei révén is vonzó lesz a turistáknak.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!