A futás neki ünnep, igazi randi önmagával

„A középiskola első osztályában az egyik első testnevelésórán százméteres futásfelmérőn vettünk részt, amelyen kitűntem a gyorsaságommal, és a tanárom tanácsára elkezdtem versenyszerűen futni – kezdi a sport iránti kötődésének történetével Zobák Gábor a Csupasportnak adott interjúját. – A tanárom biztatására mentem le a középiskolai atlétikai csapat edzésére, és nem is sejtettem, hogy ez az aprócska döntés az egész életemre hatással lesz.”

Meghatározó élmény volt neki, hogy későbbi csapattársai mennyire kedvesen fogadták, és az első edzés után úgy ment haza, hogy ettől kezdve neki bizony ott a helye. Hajtotta a gyorsaság és a versenyszellem, szeretett volna fejlődni.

„Később volt szerencsém külföldre is eljutni, versenyeztem például Dániában is a bajnok váltócsapatok Európa-kupáján, amelyen a négyszer négyszáz méteres váltóval a hatodik helyen végeztünk – mesélte. – Egy hetet töltöttünk Aarhusban, ami örök emlék marad. De nagyon közel áll a szívemhez a felnőtt országos bajnokságon elért ötödik helyem négyszáz gáton egy kiadós eső utáni napsütéses, párás versenyen.”

Most már inkább hosszabb távokon, elsősorban félmaratonin áll rendszeresen rajthoz a sportáruházi csapatvezetőként dolgozó futó, aki megosztotta velünk legkedvesebb emlékeit; ugyanakkor a futás mellett már bontogatja a szárnyait triatlonban, és a terepfutás felé is kacsingat.

„Szeretek szép és nemes ügyeket támogatni – fogalmazott Zobák Gábor. – Három éve egy balatonfüredi versenyen a Bátor Tábor Élménykülönítmény csapatának tagjaként álltam rajthoz. Több okból is kedves nekem ez a verseny. Egyrészt hosszú idő után itt futottam először félmaratonit, másrészt a tábor kis lakóinak gyűjtöttem. Hihetetlen érzés volt úgy futni, hogy a célegyenesben az alapítvány emberei drukkoltak, doboltak. A célba érkezés után tudtam meg, hogy sikeres volt a projektem, és sikerült összegyűjtenem a megálmodott támogatást. Hihetetlenül jó érzés volt!”

Másik legkedvesebb emléke kedvenc helyéhez fűződik, egyszerűen imádja a Tihanyi-félszigetet. Talán ezért is az egyik kedvenc versenye a Tihanyi Félmaraton, amely szerinte gyönyörű pálya nagyon gonosz emelkedőkkel.

Ami a versenyzéssel járó stresszkezelést illeti, huszonhét évnyi rutinnal a háta mögött már nem tartja magát kifejezetten izgulósnak, de a rajtok előtt mindig szüksége van a magányra, szereti fejben előre lefutni a versenyt, ami sokat segít neki.

„Sportolóként sokszor kell téthelyzetben kiemelkedően teljesíteni, nem egyszerű feladat kezelni a vele járó stresszt – világított rá. – Nyomás alatt sokan elbizonytalanodnak, nem bíznak önmagukban és az elvégzett munkában, vagy egyszerűen túl magasra teszik a lécet. Nálam az évek alatt kialakult egy versenyrutin. Megvan, hogy mit mikor és miért csinálok, ami nagy segítségemre van, nyugtatóan hat rám. Imádok versenyezni, szeretem a versenyeket körülvevő légkört. Egészséges versenyszellem munkálkodik bennem, mindig az a célom, hogy elsősorban saját magamat győzzem le, és fejlődjek.”

A versenyek mellett pedig a mindennapos edzésmunkát is nagyon komolyan veszi a futó, elmondása szerint a futásban elért sikerei megerősítették, magabiztosabbá tették az élet minden területén.

„A futás megtanított arra, hogy soha semmit sem szabad feladni, mindig van megoldás, csak akarni kell. Tavaly új kihívásként elkezdtem terepen is futni, amit azóta is élvezek. Szeretek az erdőben futni, mert a természet szépsége mindig jókedvre derít.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!