Tájékozatlansági futás: út az eltévedéshez

Végre felépültem minden nyavalyából, így visszatérhettem az edzésekhez. A futáshoz szükséges reggel öt órai kelést nehéz megszokni, de tudom, ha fél hatig nem indulok el, aznap már biztos kimarad a kocogás. Egyszerűen nem megy ebben a melegben. Legutóbb úgy döntöttem, futok egy tízest. Irány a szomszéd város, öt kilométernél fordulok vissza, de annyira jólesett a friss levegő, meg a jó zene a fülemben, hogy gondoltam, kicsit tovább futok, és megnézem a közelben lévő lóversenypályát. Ez a hirtelen jött kis gondolat plusz két kilométert jelentett odafelé, viszont a pályából semmit sem láttam a sűrű növényzettel benőtt kerítés miatt…

Nem akartam ugyanitt visszafutni, mert unalmas volt, ezért vettem egy bal kanyart az első adandó alkalommal, egyúttal megkezdtem a tájékozódási futás ellentettjét – a tájékozatlansági futást, ezt az eltévedős, tanácstalanul toporgós, kétségbeesetten telefont nyomkodós szerencsétlenkedést.

Esküszöm, ha lenne olyan futóverseny, amelyen az nyer, aki a legjobban eltéved, nagy eséllyel indulhatnék rajta. Szerencsére jött egy kutyasétáltató férfi, akit meg tudtam kérdezni, erre vagy arra visszajutok-e a városba. A válaszától rögtön jó kedvem lett, mert a versenypálya és a reptér közötti sávban át tudtam futni, és aztán rájöttem hamar, hol is vagyok, és miként jutok haza.

Mit nekem navigáció meg műholdak! Olyan szép helyen futottam, hogy nem győztem betelni a látvánnyal! Áldottam az eszem, hogy befújtam magam kullancsriasztóval, mert időnként térdig jártam a dzsindzsásban, de megérte minden pillanat!

Elfutottam a hangárok előtt, és eszembe jutott, hogy jó néhány éve itt voltam egy futóversenyen, és akkor végig a talajt néztem, mert egyenetlen fűcsomókon haladtunk, amolyan igazi bokaficamító felületen.

Szóval, már rutinból keresztülvágtam ezen a réten is, és visszaérkeztem a városba. S láss csodát: észrevettem egy méretes, földön fekvő Sportolj! feliratú táblát, biztos ez is valamelyik versenyről maradt ott.

ZERGETALPAK (Facebook)
Igazán irigylésre méltó hétvégi terepezések beszámolóját olvashatjuk: jó társaságban, szép helyeken futni, jókat enni, hát kell ennél több? Annak, aki még nem futott a Zemplénben, remek kedvcsináló!

BARATRUNNING.COM
Hát, ezt a beszámolót imádtam! Gyerekkorom vidéki nyaralásait idézte fel, amikor a buszra órákig várni kellett, közért alig volt nyitva, tikkasztó a meleg, de minden békés, mindenki kedves, segítőkész. Egyébként volt futás is, nem is kevés, de legalább jó nehéz terepen! Mindenesetre hatalmas élmény lehetett!

AZ EMBER, AKI NÉHA FUTNI IS SZOKOTT (Facebook)
Újvári Balázs nagyon izgalmas versenyen, az UltraDolomitesen vett részt, amelyet az elmúlt hétvégén rendeztek meg. A táv nyolcvan kilométer volt négyezer méter szintemelkedéssel, az olaszországi Sestóban rajtolt a mezőny. Ilyen hosszú távnál sok mindent átél az ember, az éjszakai vihar nem lehetett kellemes, sőt! Balázs fotózott is, elképesztően szép helyen versenyzett!

SZABÓ SÁNDOR – HEGYIFUTÓ (Facebook)
Szabó Sándor a Tatra Race Run versenyen indult, és hatodik lett. Ha nem jön a fránya görcs, negyedikként is célba érhetett volna, ugyanakkor a korosztályában azért sikerült megszereznie a harmadik helyet! Olvasva a beszámolót, elképesztő tempóban futottak a versenyzők! A táv huszonöt kilométer volt 1650 méteres szintemelkedéssel.

​CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!