Magyarországon bőven van lehetőségünk bringázás közben tavakat kerülni, ráadásul a felkészültségi szintünknek megfelelően is választhatunk, esetleg végigmehetünk az ország megannyi kerékpárosútján. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, milyen állapotban vágunk neki az aktuális erőpróbának, hiszen minél jelentősebb a kihívás, annál alaposabb és hosszabb felkészülést igényel.
Ennek jegyében három különböző távot választottunk ki, az első 30-40 kilométer (a Velencei-tó 33), a második 80-100 kilométer (a Tisza-tó kisebbik köre 70, a nagyobb 95, míg a Fertő-tó 115), a harmadik pedig kétszáz kilométer feletti táv, itt értelemszerűen a 207 kilométeres Balaton-kerülő kerékpárút lehet a cél. A felkészülésben pedig Cser Gábor lesz a segítségünkre.
„Ha a harminc-negyven kilométert nézzük, kerékpárral nem nagy kihívás, a Velencei-tavat például lassú tekeréssel is megkerülhetjük durván két óra alatt – kezdte a szakember. – Ez igazából nem igényel komolyabb felkészülést, aki minimálisan sportol, annak ez a kilométer-mennyiség, főleg sík terepen nem jelenthet nagy kihívást. Inkább azért tanácsolnám, hogy már egy ilyen túra előtt is biciklizzünk heti háromszor, hogy a fenekünk megszokja a nyerget, ne az legyen, hogy elmegyünk egy túrára, és a fájdalom elrontja az élményt.”
Ha emeljük a tétet, és kitűzzük a 80-100 kilométert, az már nehezebb feladat.
Megjelent a Bringázás 2021 kiadvány, amelyben további érdekességeket is talál a kerékpározásról. Kapható az újságosstandokon.
A harmadik táv, a legnagyobb kihívást jelentő út, a Balaton körbetekerésére, ami ugye 207, de ha Badacsonynál nem a part mentén megyünk, akkor 221 kilométer. Ez már húsz kilométer/órás átlaggal is 10 óra, ehhez pedig több hónap felkészülésre van szükség, edzővel, rendszeres, megtervezett edzésekkel.
„Itt már tényleg nincs olyan, hogy felülök a biciklire és körbetekerem a tavat. A feleségem például futó, teljesítette már az Ultrabalatont is, és kitaláltuk, hogy tekerjük körbe a Balatont, ami azért neki is okozott nehézséget. Nem arról van szó, hogy nem bírta, de például feltörte a nyereg a fenekét. Emellett egy ilyen távon már nagyon fontos a frissítés, erre nagyon kell figyelni, mind a táplálkozásra, mind a folyadékbevitelre. A versenyeken négy és fél, öt óra közötti idő alatt szoktak körbeérni a bringások, ilyen teljesítményszinthez pedig már tényleg edzőre van szükség, és nagyon fontos, hogy wattmérővel készüljünk a megméretésre.”
Cser Gábor is említette, azért is fontos a rendszeresség, hogy a fenekünk megszokja a nyerget – így adódik a kérdés: vajon milyen a tökéletes nyereg?
„Mindenkinél más a fenékcsontok távolsága, ezért érdemes elmenni egy szakboltba, ahol erre való műszerekkel kiszámítják ezt az értéket, és ez alapján segítenek nekünk nyerget választani. Fontos, hogy milyen típusú kerékpárt használunk, mennyire vagyunk sportosak, mik a céljaink, és mindezek figyelembe vételével tudunk majd nyerget választani. Elsőre azt hihetnénk, hogy a puha nyereg a legjobb, de gondoljunk arra, hogy hosszú távon a túl puha kanapé se kényelmes, nem tartja a testet, megfájdul a derekunk, ez pedig a nyeregre is igaz. Inkább válasszunk keményebbet, hosszú távon az lehet a jó megoldás, ahogy hozzászoknak az ülőgumók, onnantól már nem lesz gond. A másik, amit mindenképpen javaslok, az a kerékpáros nadrág. Sokan mondják, olyan, mint egy pelenka, nagyon sokat javít azonban a komfortunkon, a kerékpáros nadrág alá pedig nem szabad alsóneműt venni, mert bevághat, felhorzsolhatja a bőrt, hét-nyolc óra tekerésnél ez nagyon fájdalmas lehet.”
A kerékpározás mellé remek kiegészítő sportág a futás, a kettő tulajdonképpen kéz a kézben jár, egyaránt jó hatással vannak a másik sportágra. Emellett rendszerese kerékpározás esetén érdemes erősíteni a hátat, a mélyhátizmokat, illetve a nyakat is, fontos, hogy a szervezetünk megszokja a terhelés. Ha ésszel csináljuk a kerékpározást, akkor hosszabb, egészségesebb életünk lehet, de tényleg nagyon fontos, hogy megfelelő körültekintéssel sportoljunk.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!