A terepfutók nem hivatalos világbajnokságát, az Ultra-Trail du Mont Blanc-t (UTMB) minden év augusztusában rendezik meg a francia Alpokban. Tavaly a koronavírus-járvány miatt törölték a versenyt – vélhetően ebben az évben is így lesz –, így nem lehetett ott terepultrásunk, Sperka Tamás, akit futóberkekben az Alpok szerelmesének neveznek. A Spero becenévre hallgató futó eddig kilencszer jutott el az UTMB különböző versenyeire. Három alkalommal teljesítette a CCC-t (Courmayeur–Champex-Lac–Chamonix), négyszer a TDS-t (Traces des Ducs de Savoie) és két alkalommal a klasszikus UTMB-t.
Hogyan telt a koronavírus-járvánnyal nehezített időszak?
Aki kicsit is komolyan veszi a terepfutást, arra használta ki ezt az időszakot, hogy fejlessze magát, legalábbis én így voltam vele – mondta a márciusban a negyvennyolcadik életévét betöltő ultraterepfutó, aki legutóbb kétezertizenkilencben vett részt jelentősebb versenyen, méghozzá a világ legkegyetlenebbnek tartott terepultráján, a Tor des Géants-on. – Leszámítva a járványt, sportszakmai szempontból senkin sem volt nyomás, hiszen elmaradtak a versenyek és ezzel a rohanás, így mindenki jobban összpontosíthatott magára.
Ön szerint mindenki ilyen könnyen élte meg ezt a helyzetet?
Nem. A versenyközpontú futóknak nehezebb lehetett, mert náluk többet nyom a latban az eredményesség. Ők viszont a járvány után kimagasló eredményeket érhetnek el.
Ön melyik csoportba tartozik?
Azok közé, akik nagyon jól megvoltak versenyek nélkül is. Persze a járvány alatt sem álltam le a sportolással, rengeteg kilométer van a lábamban. Imádom a futást és a természetet, próbáltam kiélvezni a terepfutás minden pillanatát. Az elmaradt versenyek helyett jótékonysági, illetve „közösségi” futásokon vettem részt.
Rengetegen köszöntötték fel születésnapja alkalmából a közösségi oldalán. Még mindig ilyen népszerű a terepfutók körében?
Szerencsére még élénken élek az emberek emlékezetében. Jólesett a köszöntés, illetve hogy tavaly ennél is többen fordultak hozzám tanácsért. Mivel nem voltak versenyek, sokan küzdöttek motivációhiánnyal, és igyekeztem segíteni nekik, hogyan nyerjék vissza kedvüket a futáshoz és a mozgáshoz. Jó érzés, hogy sokan vannak, akiknek még számít a véleményem.
Mi a titkos recept?
Semmi különös, ugyanazt kell csinálnunk, mint eddig.
A lényeg, hogy menjünk ki a természetbe, fussunk, és érezzük jól magunkat! Ha ez megvan, majd eljön az ideje, hogy újra együtt lehessünk a versenyeken vagy a közösségi futásokon.
Arra, hogy negyvennyolc éves vagyok, és persze arra is, hogy ugyanolyan fiatalnak érzem magam, mint korábban. Egyszerűen nem vagyok hajlandó elengedni a sportot. Nem azért, mert kötelező, hanem mert még mindig élvezem. A körülményektől függetlenül a jövőben is igyekszem mindent ugyanúgy csinálni.
Azért az utóbbi időben nem maradt tétlen, hiszen részt vett egy-egy jótékonysági futáson.
Tavaly Szerbiába akartuk elfutni, de a járvány miatt csak a határig jutottunk. Az idén januárban Olcsák József barátommal kibővítettük a Kevély-körözést. Minden évben megszervezzük ezt a jótékonysági futást, és az eseményből származó bevételt a helyi iskola alapítványának ajánljuk fel. Általában sokan vesznek részt rajta, de a pandémia miatt ebben az évben nem lehetett hagyományos módon megrendezni. Ezért kitaláltam, hogy ezúttal ketten, felváltva futunk a Kevély-körön huszonnégy órán keresztül. Egy kör hét kilométer, így a végén a közösen futott körök révén összesen több mint száz kilométert teljesítettünk fejenként.
Felajánlottuk megvételre, illetve örökbe fogadásra Kevély-köreinket. Az elsőt ezer, a másodikat kétezer, a harmadikat háromezer, a huszonnegyediket pedig már huszonnégyezer forintért lehetett örökbe fogadniuk az adományozóknak.
Ha jól tudom, lesz még ehhez hasonló kezdeményezésük.
Tusnádfürdőre akartunk elfutni, a táv kilencszáz kilométer, de most úgy néz ki, csak hatszáz lesz belőle, és csak Magyarfülpösig megyünk – az ottani szórványkollégiumot szeretnénk támogatni. Ezeknek a kezdeményezéseknek nemcsak a jótékonyság a lényegük, hanem az is, hogy az Országos Vérellátó Szolgálattal karöltve véradást szervezünk az útvonal magyarországi helyszínein.
Mikor láthatjuk újra versenyen?
Bár lett volna lehetőségem, az idén kihagyom a két legrangosabb versenyt, az Ultra-Trail du Mont-Blanc-t és a Tor des Géants-t. Ennek fő oka, hogy most még bizonytalannak látom a nemzetközi járványügyi helyzetet. Meglátjuk, az ősszel milyen viadalokat tartanak meg. Bízom benne, hogy lassan normalizálódik a helyzet, és végre elindulhatok valamilyen hazai versenyen. Mindemellett gőzerővel készülök a jövő évi nagy megméretésekre, de ezekről még nem szeretnék beszélni.
Fotó: Szabó Áron
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!