Futás kétszeri nekifutásra

Számtalan oka lehet, hogy valaki belevág a futókalandba. Sokan új kihívásra vágynak, mások fogyni szeretnének, vagy állóképességükön szeretnének javítani, és vannak olyanok is, akik a futás segítségével igyekeznek felépülni valamilyen betegségükből.

Kiss-Francsics Ágit egyik kategóriába sem sorolhatjuk be.

„Nem sokkal gimnázium után – ekkor kezdtem el először futni – szembejött velem az Instagramon egy látványos futóverseny, amelyen színes porral dobálták egymást az embereket – idézi fel a történteket. – Ez nem más volt, mint az öt kilométeres Color Run, és a versenyről készült képen mindenki rendkívül boldognak tűnt. Nagyon megtetszett, és mivel én is vidámságra vágytam, úgy döntöttem, teljesítem a távot, annak ellenére, hogy világ életemben utáltam futni. Sokszor előfordult, hogy az iskolai megméretéseken célba sem értem.”

Nyomban edzéstervek és alkalmazások után nézett az interneten, és kis keresést követően meg is találta az ideális applikációt, a Coach to 5K-t. Ez az alkalmazás azt ígérte, hogy kilenc hét elteltével bárki képes lesz lefutni öt kilométert egyhuzamban.

„Az első félórás etap után úgy éreztem, nem fogom bírni. Úgy voltam vele ugyanakkor, hogy ki kell tartanom, mert az emberek szeretnek futni, és ha másoknak sikerült teljesíteniük a távot, nekem miért okozna gondot?

Ami leginkább megdöbbentő, hogy a kilencedik hét végére valóban gond nélkül le tudtam futni az öt kilométert egyhuzamban.

A verseny ugyan borzasztó volt, de nagyon büszke voltam magamra, hogy teljesítettem a kihívást” – meséli.

Ezt követően Erasmus-csereprogrammal Olaszországba került, ahol megtört a lendület. Abbahagyta a futást, s miután hazajött, másfél-két évig nem húzott futócipőt. Nem érezte boldognak magát itthon, s néhány kilót fel is szedett. A tétlen időszak azonban nem tartott sokáig.

„Kis idő elteltével meguntam a helyzetemet, és újra elkezdtem rendesen étkezni és edzőterembe járni – emlékszik vissza. – Elkezdtem együtt dolgozni Gazdag Tündi személyi edzővel, aki olyan edzéstervet állított össze nekem, amely számos futópados súlyzógyakorlatot, vagyis powercardiót tartalmazott, illetve a többi gyakorlatot is nagy intenzitással végeztem. Olyan állóképességet szereztem, amelyből később nagyon sokat merítettem. A súlyzós edzések mellé – hogy hatékonyabbak legyenek – hamarosan keresztedzést kerestem, és azt vettem észre magamon, hogy hiányzik a futás. Eleinte persze abban sem voltam biztos, le tudok-e egyáltalán futni száz métert egyben.”

A szakszerűségnek hamar meg lett az eredménye: Kiss-Francsics Ági újra le tudott futni ezer métert egyhuzamban, s mint meséli, onnan már nem volt megállás. A „szerepek felcserélődtek”: az erősítés a futás keresztedzése lett. Minden egyes nap egyre nagyobb távokat teljesített, kis idő múlva mégis kihívásra vágyott, és benevezett a Vivicitta babatávjára, a 2300 méteres versenyre. Ekkoriban kellemes meglepetés érte.

„Megjelent a Futniszép versenysorozat nagyköveti felhívása, amelyre azonnal jelentkeztem – mondja. – Mivel azonban csaknem nyolcperces kilométereket futottam, nem láttam esélyt rá, hogy engem is beválogassanak. Nem így lett, ami óriási löketet adott, hogy folytassam a megkezdett utat. Ezen felül rengeteg barátot szereztem, főként a Futniszép futóközösségéből és márkanagykövetei között. Ám aminek talán még ennél is jobban örültem, hogy fél évvel később az Ensport megkereste a futónagyköveteket, és felajánlott nekik egy térítésmentes teljesítménydiagnosztikát és egy négyhetes edzéstervet.”

Ekkor hozta össze a sors Pausz Tamással futóedzővel. Szintén a sors fintora, hogy a négyhetes edzésterv utolsó napja éppen a Balaton maratoni és félmaratoni hét kilométeres távjának versenynapjára esett. Mi sem kellett több Kiss-Francsics Ágnesnek, benevezett a viadalra.

„Az volt a célkitűzésem, hogy ötven percen belül teljesítsem a távot, így arra kértem edzőmet, segítsen a felkészülésben. Olyan jól sikerült a közös munka, hogy a kitűzött időeredményt teljesítettem, s akkor már tudtam, hogy a következő falat a félmaratoni táv lesz.

Az egy hónapnyi eredményes munka meggyőzött róla, hogy Pausz Tamással az oldalamon vágjak neki az újabb kihívásnak.”

Hogy hosszú távú állóképességet szerezzen, a féléves tréning alatt sokszor alacsony pulzussal, nagyjából tíz perc per kilométeres tempóban készült az újabb megméretésre. Ezt leszámítva nagyon élvezte a felkészülést, s ekkor jött rá életében először, hogy a futás mennyire kikapcsolja. A történeti hűség kedvéért említsük meg, hogy végül 2 óra 37 perc alatt teljesítette a 21 kilométert. A sikeren felül azonban volt még egy hozadéka a felkészülési időszaknak.

„Már a harmadik hónapban jártam a felkészülésben, amikor rájöttem, hogy feltétel nélkül szeretek futni. Tulajdonképpen ez volt az eredeti célom, ami miatt korábban belevágtam az egészbe. Milyen furcsa, hogy éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy először érezzem ezt a felszabadító érzést” – mondja boldogan.

Ha egyszer egy üzlet beindul, nincs megállás. Az idén már a 42 kilométeres táv teljesítése a terv: ha megtartják a Budapest Maratont, ő biztos ott lesz a népes mezőnyben.

„Ha egyszer kitalálok valamit, biztos, hogy véghez viszem. Ha a járvány miatt elmarad a Budapest Maraton, lakóhelyemen, a XVIII. kerületi Alacskai úti lakótelepen futom le a távot. Nem ismeretlen nekem ez a terep, hiszen az idei Vivicittát is itt teljesítettem” – fejti ki.

Mégis, amire leginkább büszke, hogy tavaly 12 hónap alatt 12 félmaratonit futott le önszántából. Novemberben azonban terepfutás közben kiment a bokája, ezért az utolsó, tizenkettedik 21 kilométert barátnőjével tette meg – sétálva.

„Úgy érzem, még sokáig kitart a lendületem – mondja végül. – Bár az első félmaratonim előtt úgy gondoltam, hogy nem fogom tovább fejleszteni a futást, végül – a felkészülési időszak adta élmények, tanulságok és tanítások miatt – a folytatás mellett döntöttem. Futni fogok mindaddig, amíg úgy érzem, hogy van még bennem, amíg élvezem ezt a megfeszített munkát. Ha azonban két évet kell gyúrnom rá, hogy egy másodperccel legyek gyorsabb, elgondolkodom, mi legyen. Mivel tavalyelőtt belevágtam az úszásba és a spinningbe is, tavaly pedig – miután megvettem életem első országúti kerékpárját – a triatlonba is, terveim között szerepel az Ironman, amelyet jövőre terveztünk be edzőmmel. Az a típus vagyok, akit a versenyzés lelkesít, és úgy érzem, ez már nem fog megváltozni.”

A Kiss-Francsics Ágival kapcsolatos eseményeket itt követhetik figyelemmel.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!