A futás nem most lett technikai sport

Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy az új karbonszálas cipők jelentős mértékben segítik az élfutókat abban, hogy a korábbiaknál nagyságrendekkel jobb eredményeket érjenek el. De valóban így van? Az általunk megkérdezett magyar topmaratonista és az átlagosnál tájékozottabb, felkészültebb hobbifutó egybehangzó véleménye szerint a lábbeli önmagában nem elég, ám az elitnek tényleg számottevő támogatást nyújt.

„Voltak kételyeim, amikor először hallottam a szénszálas futócipőkről, azonban győzött a kíváncsiság, és két éve beszereztem egyet – kezdte mondandóját felvetésünkre a 33 éves Paukó András, aki Amerikában egyetemi mezeifutó-csapatban versenyzett, jó ideje Finnországban él, és rendszeresen indul utcai hosszútávú viadalokon, évek óta mindennap fut valamennyit. – Akkoriban kezdtem komolyabban venni a versenyzést, és úgy voltam vele, hogy minden segítség jól jön. A Nike a második generációs szénszálas cipőjét árulta, amelynek tetszett környezetbarátabb, egy darabból szőtt felső része. A cipő nevében benne volt a négy százalék, ami arra utalt, hogy legalább ennyivel gyorsabban lehetett benne futni azonos erőkifejtés esetén, mint a konkurencia cipőiben.

Floridában készültem egy versenyre, amikor először felhúztam a lábamra, és emlékezetes lett az edzés, mert rögtön éreztem a különbséget.

Annyira kényelmes, egyúttal gyors és könnyű cipőt azóta sem találtam. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a négyszázalékos eredményjavulást reálisnak tartom. Nekem bevált a cipő, mert passzol a lábam formájához, és tökéletes a szénszál, a szivacs és a cipő lejtésének kombinációja. De a hatékonyság attól is függ, hogy milyen felületen fut az ember. Aszfalton vagy betonon hatásos igazán a technológia, hiszen puhább felületen energiaveszteség áll fent, és nem érvényesül annyira a rugóhatás. Hogy mennyire korrekt egy ilyen cipőben elért eredmény? Ez a technológia bárkinek elérhető, tehát egyenlőek a feltételek, azonban van, akinek jobban kedvez, mint másoknak. Például Eliud Kipchogének bevált a szénszálas cipő, hiszen az ő lábára tervezték, de Kenenisa Bekele megsérült benne, mert az új dizájnú modell változtatásai nem kedveztek neki. Egy amatőr futó nem lesz profi csak azért, mert szénszálas cipőben kezd el futni, de megfelelő körülmények között bárkinek előny ilyen cipőben versenyezni.

A futás nem a szénszálas futócipők megjelenésével lett technikai sport, hanem a futócipők megjelenésével, több mint száz évvel ezelőtt.”

A szénszálas cipő eredményekre gyakorolt hatása legutóbb két hete vetődött fel, amikor nem kevesebb mint négy futó ért el az aktuális világrekordnál jobb időt a valenciai utcai félmaratoni versenyen, az 57:32-vel győztes kenyai Kibiwott Kandién kívül Jacob Kiplimo, Rhonex Kipruto és Alexander Mutiso is megdöntötte a szintén kenyai Geoffrey Kamworor korábbi 58:01-es csúcsát. Emiatt Jenkei Péter, a 2019-es magyar maratoni bajnok is úgy gondolja, nehéz elvonatkoztatni attól, milyen ütemben fejlődnek az utcai világrekordok…

„Már a korábbi félmaratoni csúcs is eléggé hihetetlennek tűnt, sőt az eggyel előbbi több mint nyolc éven keresztül megdönthetetlen maradt, a mostani pedig fél perccel jobb Kamworor idejénél – ennek biztosan van valami a hátterében – taglalta a Vasas sportolója. – Nekem első generációs karbonszálas Nike Vaporflyom van tavaly szeptember óta, futottam benne három maratonit, kettőt Budapesten és egyet Frankfurtban. Amikor erről kérdeztek, azt feleltem, hogy nagyon jó versenycipő, én mindig Nike-t használok, de nem éreztem rajta a nagyon nagy hozzáadott értéket. Lehet, hogy azért, mert első generációs cipő, hiszen úgy tűnik, az új fejlesztések tényleg hatással vannak az eredményekre.”

Jenkei Péter saját pozitív tapasztalat hiányában a cég marketingszövegét tudta felhozni, amikor a cipő leghasznosabb tulajdonságáról kérdeztük: kevésbé nyeli el a lépéseknél az energiát, benne marad a rugójelleg.

Leszögezte, biztos, hogy az áldásos hatások csak adott tempó felett számítanak, a bőven három percen belül futott ezer métereknél – a három órán kívüli egyéni csúcsot felmutató futónak nem javul félórányit az eredménye csak azért, mert karbonszálas csukában szedi a lábait.

A 28 éves atléta nem tudja, az európai élversenyzőknek mennyit segít a technikai újítás, amelyet valójában a csúcsok megdöntésére találtak ki. Van azonban ennek egy másik olvasata is, amelyet már Paukó András is érintett feljebb, vagyis hogy igazságos-e így a versenyzés?

„Én sem tudom egyértelműen eldönteni, az első gondolatom, hogy mennyire hasonlíthatóak össze a mostani eredmények azokkal, amelyeket harminc-negyven évvel ezelőtt futottak – fejtegette Jenkei, aki az alapozás első felében jár, hetente 200 kilométert fut, és jövő márciustól szeretne ismét versenyezni. – Az atlétikában már az is a természetes fejlődési folyamat része volt, hogy salak helyett rekortánon lehetett futni, és a cipők terén is óriási a különbség. Ha összehasonlítunk egy 2010-es teljesítményt egy nyolcvanas évekbelivel, sokkal szembetűnőbb a nagy ugrás, mintha csak az utóbbi esztendőket tekintjük.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!