BLOGRA FUTOTTUNK UB-érem, sok vízzel!

Vágólapra másolva!

2020.10.08. 10:16

Címkék

Blogszemlénkben a fő csapásirányt természetesen a májusról október első hétvégéjére halasztott Ultrabalaton jelenti. Kollégáink tíztagú csapattal vágtak neki a kétszáz kilométer feletti távnak, és mint az elmúlt öt évben mindig, a ezúttal is alaposan el kellett ázniuk.

Múlt hétvégén végre megtörtént, amire már nagyon rég vágytunk, elrajtolt a 14. NN-Ultrabalaton csapatversenye, amelyen a Nemzeti Sport már ötödik alkalommal képviseltette magát. Sok mindenben különbözött az idei verseny a korábbiaktól, például abban, hogy az egyéni versenyzők és a két-háromtagú csapatok már pénteken nekiindultak. Korábban önző módon arra gondoltam, milyen kár, hogy nem látunk közvetlen közelről ilyen fantasztikus futófenoméneket, akiknek az érkezéséről már előre szóltak a váltópontokon – egy kicsit mindenki megállt ilyenkor, és tapssal biztattuk az elsuhanó versenyzőt. Azonban ahogy a pihenőidőim alatt elnéztem a csapatok váltásait, készülődéseit az autóknál, kisbuszoknál, rájöttem, hogy jól van ez így. Nekünk, a nagyobb csapatlétszámmal indulóknak ez a rendezvény teljesen mást jelent.

Nekünk nem kizárólag egy verseny, hanem csapatépítés is, közösen teljesítünk egy kihívást, megoldjuk a felvetődő problémákat, támogatjuk egymást, s nem utolsó sorban gyönyörű környezetben futunk.

Természetesen számít az eredmény is, de nem emiatt beszélünk és sztorizunk az UB-ról még hetekig (sőt már tervezzük a következőt), hanem azért, mert összességében hatalmas élmény. Én ilyenkor hatványozottan figyelek másokat, a radarjaim folyamatosan dolgoznak, és sokáig agyalok az ott megszerzett élményeken. Például ezen a versenyen a világon a legtermészetesebb, hogy bárhol átöltözik az ember, ha látják, ha nem.

Az sem zavartatja magát, aki vetkőzik, öltözik, és az sem, aki a szomszéd kocsiban ül éppen, mindannyian ezt csináljuk, itt ez megszokott.

Aztán ahány mosdóba bementem, vadidegen nők beszélgettek az élményeikről, ki mire figyeljen a következő szakaszon, s ha valakinek sérülése, problémája volt, segítettek neki. Kifelé menet pedig még visszaszóltak: hajrá, mindenkinek! Láttam megint alig totyogó versenyzőt, aki teljesen elmerült a világában, és látszott, hogy azt mantrázza: megcsinálom, megcsinálom… Láttam tüllszoknyás nőket, imádtam, ahogy drukkoltak egymásnak, s rájöttem, hogy nagyon praktikus ez a kiegészítő. Ugyanis a váltópontnál várakozva a sötétben már messziről kiszúrható, hogy egy tütüs versenyző ér be hamarosan.

Hallottam, ahogy egy tizenéves kisfiú a váltópontnál kiabál az érkező anyukájának: „Hajrá, anya, gyere, mindjárt beérsz!”

Ez nekem mind libabőr. Örülök, hogy akkor és ott jelen lehetek, hogy ezekkel az emberekkel közösséget alkothatok. Hazafelé, hullafáradtan néztem a kocsiból, ahogy mások még elszántan küzdenek a kilométerekkel. Fantasztikus, hogy ennyien itt voltak!

A mi csapatunk sajnos most nem csapatként buszozott körbe, hanem szakaszokra érkeztünk le a tóhoz, de bízom benne, hogy májusban már nem így lesz! A verseny utolsó hatvanhét kilométerét hárman csajok váltóztuk le, és természetesen megkaptuk a zuhogó esőt. Mondhatnám, hogy ez nekünk már ujjgyakorlat, de azért bokáig érő vízben futni, alig látva éjszaka a szakadó esőben, hogy merre kell menni, néhol teljes sötétségben a fejlámpa fényénél koncentrálni, épp mire ugrom rá, hát az elég kemény. Ám amikor ott vagy, nincs mese, meg kell csinálni. Aztán lassan felkelt a nap, a zuhogó esőből szemerkélés lett, és egyszer csak ott voltunk a célban.

Átvettük az érmeket, s a fantasztikus biciklis kísérőnk megkérdezte: „Na, királylány, jövő héten nekivágunk újra?”

Mire én: simán! Mehetünk!

NEMMARATONMAN.HU

Van az a helyzet, amikor sem motiváció, sem kedv, sem energia nincs a futáshoz, az ember mégis elindul, mintha kötelező lenne. Pedig nem az. Marcsinkó Péter mégis nekiindul, s ha a kedv nem is jön meg, az akarat egy idő után igen. Ennyi pedig már elég ahhoz, hogy a tervezett kilométer-mennyiséget lefussa!

FUTNIMENTEM.HU

Evetovics-Balla Hajnalka elég pörgős időszakát éli, két kisgyerek mellett nem könnyű „énidőt” nyerni, ami természetesen nála a futást jelenti. Azonban megfelelő szervezéssel, és segítséggel viszonylag rendszeresen be tudja iktatni az edzéseket.

UTRAKELEK.WEBNODE.HU

Nagyon vártam az UB-beszámolókat, de akikről tudom, hogy indultak, sajnos még nem írtak róla, nem úgy Hernádi László, aki egyéniben teljesítette a távot! Szeretem a beszámolóit, mert részletesek, és betekintést kaphatunk most is arról, hogy mit élt át ekkora távon, ennyi idő alatt. Párja most is végig támogatta őt, és ott volt a megbeszélt pontokon, hogy segítse. Fantasztikus teljesítmény, gratulálunk!