Lubics Szilvia is segítette Maráz Zsuzsát

„Utólag azt mondom, nagyon örülök, hogy itt volt Patrycja Bereznowska, jobb úgy, ha van kivel végigmenni, van kivel küzdeni, mint amikor órákkal később ér be a következő versenyző – mondta az Ultrabalatont megnyerő Maráz Zsuzsanna, aki a verseny előtt azért még másként fogadta lengyel ellenfele indulását. – A papírforma szerint nem nekem kellett volna nyerni, hiszen Bereznowska világbajnok, Európa-bajnok, Spartathlon-győztes, Badwater-győztes, és ahol indul, ott nemcsak győz, csúcsokat is fut. Úgy indultam el otthonról, hogy ne verjem rám egy óránál többet, betettem magam a második helyre azzal a céllal, hogy fussak tisztességesen, ne legyek óriási hátrányban. Aztán az indulás előtt Bódis Tomi próbált motiválni, hogy lehet, nem úgy sikerült a lengyel felkészülése, és bármi megtörténhet egy ilyen hosszú úton. Igaza volt. Rá és rám is jellemző, hogy jó iramban kezdünk, nagyjából egy tempóban futunk, és amikor már mindenki kiesik vagy lassul, ő akkor is tartja a sebességét. Én is így szoktam, szépen beosztva az erőmet, ezért úgy gondoltam, nincs más dolgom, mint magamra figyelni”

Ez pedig olyannyira jól sikerült, hogy Maráz Zsuzsanna végig ott futott Bereznowska nyomában, szinte már túl közel volt hozzá – noha nem akart üldöző lenni –, majd a rivális az egyik éles kanyarban tétovázott, ott egymás mellé értek, Maráz pedig megelőzte, s onnan folyamatosan nőtt a távolság kettőjük között. Balatongyöröknél még Bereznowska állt jobban másfél perccel, 70 perccel később Keszthelyen viszont már Maráznál volt 49 másodpercnyi előny, s ezt végig növelve, végül másfél óra fórral győzött!

„Amikor 40 kilométer volt hátra, már sejtettem, hogy meglesz a győzelem, a kísérőim folyamatosan mondták, hogy mekkora a különbség, és azt is, hogy milyen átlaggal futunk. A vége aztán már nagyon nem esett jól, többször is megálltam egy-egy pillanatra, de tudtam, nem ér már utol – folytatta Maráz Zsuzsanna. – Öt éve én futottam a pályacsúcsot 21:45 órával, azt szerettem volna megfutni, és ha a végén nem csinálom ezt a magamban csak műsornak nevezett lassulást, simán megvan. Bár ha átszámolom, akkor így is, hiszen öt éve 5:58-as átlaggal, most pedig 5:56-ossal teljesítettem a távot.”

A koronavírus természetesen Maráz Zsuzsanna 2020-as terveit is átírta, le kellett mondania többek között a Spartathlonról, és végül az Ultrabalaton lett az idei első hosszú futása (egyébként ez volt a kilencedik 200 km feletti versenye), a siker és az élmény pedig ad egyfajta kárpótlást is.

Az ultrafutó hozzátette, csodálatos volt a Balaton, az időjárás, a csend, a nyugalom, az ősz illata, hatalmas élményt jelentett a futás. Remek döntésnek tartja, hogy külön napon indították a nagy létszámú csoportokat, illetve az egyéni, a két- és a háromtagú csapatokat, mivel korábban előfordult, hogy a szűk utcákon a sok ember és a nagy forgalom miatt szinte beszorultak futás közben. Élvezte, hogy nyugalomban futhatott, nem hiányzott a buli része a versenynek, persze hozzátette, amikor csapatban indult, más volt a helyzet, olyankor szerves része a futásnak a csapatért való közös küzdelem.

„A déli parton egyszer csak Lubics Szilvivel találkoztam, a férjével jöttek bringával, és a mezőnnyel szemben mentek, hogy mindenkinek szurkoljanak. Engem egy kicsit kísértek is, mondogatta nekem, hogy ne beszéljek, majd ő mesél, én csak fussak, de végigbeszéltem a közös időt, nem lehet néma csendben futni.

Maráz Zsuzsana büszkén mesélt arról is, hogy az általa edzett futók közül hárman egyéniben teljesítették a versenyt (jó eredménnyel), a fiúk párosversenyét megnyerő duó is vele készül, és a háromtagú csapatoknál is vannak a dobogón Maráz-tanítványok – szóval végül remekül alakult az Ultrabalaton.

„Az Ultrabalaton ilyen, mindig sokat ad, csodálatos volt” – tette hozzá mosolyogva Maráz Zsuzsanna.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!